kedd, 16 november 2010 01:00

Simona Molinari (cinque)

Írta:

fokep simona molinariRádőlök a bárpultra, megpihenés. Könyökbarátság a fával, korsóbarátság a sörrel. Füstöt fúj a sok cigaretta, a homályos félvilágban messze látok. Hegyeket, tengereket repülök át, a színpad fölött lebeg egy ajakpár. Erotikus hangformák, kecses kéz kicsit táncoló... Bőg a nagy húros fadarab, máshol inkább vonják. Szvinget üt a pergő és a cin, bárjazz-hangok a zongorából. A szöveg olasz, francia, angol, a zene amerikai, az ének angyali, az érzés netovább. Itt nincs nő! És mégis énekel, és nyüszít, és gerjeszt és öl, és kész vagyok. A sör csak fogy, a pult még mindig itt van, de nem találom. A zene csak szól, a bár csak füstöl, a világ csak tűnik el folyamatosan, de épül az újabb, a szeretet hagy szabad sorokat születni, a délután fájt, az este már csak cseppen bele az éterbe, a testtelen fogja meg a vágyat, a fény él. A világ legféltettebb szegletében ücsörgök a sarokban, a női lábak formája önti belém a lelket. A szín csak szürke, vagy inkább fekete-fehér. A mozgás kis hullám az éjjel tavában. Musical? Színpad? Emlék? Jövő? Hahotáznak. Sírnak. Az élet van itt. Körülöttem figyel csendben. A fütty bele a mikrofonba. Hogy mi van? Hát Simona Molinari van. Ő énekel. Itt a szobában. Jön a hangfalból, és nem tudok mit kezdeni magammal. Asszem ottragadtam a sarokban, a bárban, valami jazz szólt, meg musical... Amerikából, olaszul! Igen, igen... neeeee! neeee, kérem, ne vigyenek eeeeeeel, nem én voltam, nem voltam én, én nem is voltam!

Simona Molinari 1983-ban született Napoliban. Már kiskorában megmutatkozott a régi amerikai musicalek iránti szenvedélye. Nyolc éves korában elkezdett éneket tanulni. Tizenhat éves korában aztán kimondottan a jazzre és a popzenére szakosodott. Először Napoliban, majd Rómában tanult tovább. Ekkor szerzett gyakorlatot a jazz improvizációban, a modern éneklésben és az afro-amerikai stílusban. Később a L'Aquilai konzervatóriumban klasszikus zenét tanult, ezzel még szélesebb skálát kapott a hangja és énektudása. 2005-ben elnyerte a "Legjobb énekes" díjat a Premio 25 Aprile fesztiválon.

Időközben a színházi deszkákra is fellépett egy kis tapasztalatot szerezni, ezalatt játszott együtt olyan neves olasz művészekkel, mint Michele Placido, Edoardo Siravo és Catherine Vertova. Első igazi főszerepét a Jekill and Hyde című musicalben játszotta, mellyel bejárta Itália legrangosabb színházait. 2008 nyarán a darab sikerének köszönhetően Kanadába is eljutottak, ahol a turné minden állomásán hatalmas sikert arattak. Ugyanebben az évben, miután megnyerte az "Accademia della Canzone di Sanremo" versenyt, Mazzi és Bonolis felfigyelt Simona tehetségére, így indulhatott az 59. Sanremói Fesztiválon Egocentrica című számával.

"Ez a szám egy nő énközpontúságáról szól. Egy színész, egy személy, aki leszáll a színpadra, a reflektorfénytől távol, mert félénk, és introvertált." - fogalmazta meg Simona. Az énekesnőt a fesztivál legnagyobb estélyén az a megtiszteltetés érte, hogy az olasz zene nagyasszonyának, Ornella Vanoninak az oldalán mutatkozhatott a közönség előtt. Simona előadása minden kritikus tollából pozitív visszhangot kapott, a legnagyobb olasz újságok dicsérték az énekesnőt.

A sanremói sikerek után egyből megjelent Simona első lemeze, az Egocentrica, melynek a producere Carlo Avarello, a kiadója pedig a Warner Music volt. Az albumon az ifjú énekes-dalíró vendégeként közreműködött Stefano di Battista szaxofonon és Fabrizio Bosso trombitán. Az Egocentrica egy második kiadást is megért, ugyanis betették a L'Espresso magazin női mellékletébe, melyből tizenötezer példányt adtak el.

2009 áprilisában indult útjára az Egocentrica turné, melynek első állomása a híres milanói jazz klubban, a Blue Note-ban volt teltház előtt. A turné - mely a nyár során több mint negyven koncertet jelentett - a jelent és a múltat ötvözve, sokszínű dalcsokorral szórakoztatta a közönséget. Simona éppúgy énekelt jazz standardokat, mint az olasz és a nemzetközi zene történetének nagy sikerű slágereit; s természetesen a lemez dalait is előadta.

Ezután Simonát rengeteg olasz tévéműsorba meghívták, a honlapján mind fel van sorolva, ettől én most eltekintek. Egyéb fellépései közül fontos megemlíteni, hogy részt vett a Laura Pausini által szervezett Amiche per l'Abruzzo segélykoncerten, amelynek bevételét a földrengés-sújtotta területen élők támogatására fordították. Mint L'Aquila szülöttjének, Simonának ez egyben személyes ügyet is jelentett.

Csak hogy ne legyen elég a jóból, 2009-ben még elnyerte a Mogol díjat, mely szerint az ő dalszövegei voltak a legjobbak az évben. Szintén elnyerte a Lunezia New Stars 2009 díjat a legjobb debütáló albumért. Ekkor fogalmazták meg, hogy Simona Molinari zenéjének milyen jelentősége van. Azt írták, hogy fantasztikus tehetsége van ahhoz, hogy formát adjon a különböző stílusoknak és műfajoknak, s külön kiemelték gyönyörű hangját. A számai pedig igazi fúzióról tanúskodnak, hiszen a jazztől a popig, a klasszikus megközelítéstől egészen a modern irányzatokig hat a művészete. Simona Molinari bebizonyította tehát, hogy a szavak és a zene elválaszthatatlan, és egységet képez. Offolok egyet: egységet képez, az biztos, de hogy elválaszthatatlan lenne, azzal tudnék vitatkozni... :)

2010-ben egy nagyszabású ázsiai turnén vett részt Simona, melynek során a legjobb jazz klubokban lépett fel Hong Kongban, Macaóban és Shanghaiban. A turné minden állomására elkelt az összes jegy. Lehet, hogy a ferdeszeműeknek is bejött ez a music? :) Simona aktuális keleti útja 2010 novemberére van kitűzve: ez szintén útba ejti mindhárom várost, sőt, még Tokyót is.

2010 júniusában jött ki Simona második lemeze, mely a Croce e Delizia címet kapta. Ezt az albumot a Love at first sight című új dallal harangozták be, melyen közreműködik Ornella Vanoni. A korong tartogat még meglepetéseket: hallható rajta a Solis String Quartet, Fabrizio Bosso (trombita) és Bepi D'Amato (klarinét) játéka. S természetesen az elmaradhatatlan The Moscow Jazz Band, amely már a kezdetektől adja az énekalávalót signorina Molinarinak.

www.simonamolinari.it

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2010.11.16.

Tovább a kategóriában: Fabrizio Moro (quattro) »