vasárnap, 24 október 2010 02:00

Marco Masini (tre)

Írta:

fokep marcomasiniEz a bejegyzés a harmadik része az olasz előadókról és zenékről íródó sorozatomnak. Ebben - mint az a címből is kiderül - Marco Masini olasz énekes-zongorista-dalszerző munkásságát mutatom be. Rendszeres olvasóim a megmondhatói, hogy legtöbbször - szinte mindig - rendhagyó módon és a lényegre, a fő hangulatra összpontosítva igyekszem vezetni írásaimat. Ez egy kicsit most mégis más. Mielőtt nekiálltam volna ugyanis, végigböngésztem a netet, és Marco honlapján beleolvasgattam a biográfiájába. Nagyon érdekesnek bizonyult, így előkotortam a net valamely távolabbi zugából az angol verzióját, és lefordítottam magyarra. Így aztán ez az írásom most inkább magáról az előadóról szól, s csak a végén engedek meg magamnak egy kis hozzáfűzendőt. Parancsoljatok:

Marco Masini 1964-ben született Firenzében. Hat éves korában - mi sem természetesebb - kapott egy zongorát ajándékba. Hamar feltűnt a családnak a fiú tehetsége, így beiratták zeneiskolába. Öt évig tanult zongorázni, s közben a zene egyre fontosabb lett számára. Édesanyja akkoriban úgy gondolta, hogy a kis Marcóból klasszikus zenét játszó zongorista lesz. Ez a jóslat nem egészen így valósult meg. Marco élete első koncertjét tizenegy évesen adta egy Firenze melletti kisvárosban. A helység kórusa zongoristát keresett ugyanis, ő nyilván jelentkezett, majd pedig stílszerűen elállította a helyiek lélegzetét.

Később aztán csatlakozott az Errata Corrige nevű musical csapathoz, ahol zenét szerzett és aktívan részt vett a csoport munkájában. Fárasztó időszak volt ez számára, hiszen míg nappal suliba járt, délutánonként csak az Errata Corrige létezett számára. Tizenöt évesen felhagyott nagy szenvedélyével, a focival. Pedig a firenzei futballcsapat nagy lehetőséggel kecsegtetett számára; bevették volna kapusnak. Marco elutasította a felkérést, sőt, az iskolát is otthagyta a zene kedvéért. Na itt jöttek a konfliktusok a családjával. Az apja feltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy Marco tanuljon tovább. Elképzelése szerint a fia könyvelő lett volna. A zenélést nem tartotta elég jövedelmezőnek, mondván, kell egy biztos állás Marcónak. Hogy megnyugtassa apját, egy évig eladóként dolgozott. Aztán 1980-ban a szülei nyitottak egy bárt. Marcónak tetszett a dolog, hiszen éjszakánként zenélhetett. Az apjával való viták azonban kezdtek eldurvulni. A szülei hirtelen mindenüket eladták. Édesanyjának lett egy daganata, és '84-ben elbúcsúztak tőle.

Marco ezután teljesen elveszettnek, egy magányos csavargónak érezte magát. Az iskola és a zene között vergődött, de úgy tűnt számára, hogy egyik sem vezet sehova. Végül úgy döntött, Modenába költözik. Úgy gondolta, Fireznében nem tudja kamatoztatni tehetségét. Hat hónapig Modenában maradt és DJ-ként tevékenykedett. Utána Firenzébe visszatérve bárzongoristaként kereste a kenyerét. Egy nap aztán a főnöke, Bob Rosati arra buzdította, hogy énekeljen. Meglátta, hogy Marcó számára a zene az igazi út, és nem akarta, hogy tehetsége kárba vesszen. Így aztán a fiatal zenész huszonegy évesen komolyan elkezdett foglalkozni az énekléssel. Ekkor kapott rá a szövegírásra és a dalszerzésre is. Az érzéseit, a fájdalmait vitte bele a dalaiba. Ezért nem talált jó darabig támogatót, kiadót. Mindenhonnan elküldték, mondván, hogy kit érdekel az általa látott szomorú világ? Vidámság kell, nap, tenger, szép csajok...

Ezután találkozott Giancarlo Bigazzival, az egyik leghíresebb olasz dalszerzővel, aki hallva Marco zenéjét egyből megszerette a fiatal énekes-zongoristát. Bemutatta a népszerű popénekes Umberto Tozzinak, így Marco hamarosan zongoristaként erősítette Tozzi koncertturnéját. Időközben apjával való nézeteltérése is rendeződött. Az olasz zeneiparban Tozzi révén kezdték megismerni. Ekkor nevezett a Sanremói Fesztiválra, amelyen a legnagyobb olasz énekesek mérik össze tudásukat. Ebben az évben nem ő nyerte el az első helyet, de nem adta fel. 1990-ben újra megpróbálta, és sikerrel járt. Nem is kicsivel. A '90-es év zenei szenzációja Marco Masini lett, a nevét mindenki megismerte hazájában. Disperato című számával lenyűgözte közönségét, s ezzel hívta fel édesapját: "Én tudtam, apa!" Mondta ezt annak az embernek, aki végig kételkedett benne, hogy fia valaha is bármilyen sikert ér el a zene terén. Marco ezután elkészítette első lemezét Marco Masini címmel. A siker és a hírnév ettől kezdve töretlennek bizonyult, hiszen jöttek az újabb albumok és turnék, sőt, spanyol nyelven kiadott lemezének köszönhetően Spanyolországban is megismerték a nevét. Sok figyelmet fordított a drogosok segítésére. Bár rengetegen vádolták, hogy pesszimista hangvételű, szomorú dalaival csak árt a fiataloknak, az ifjú rajongók leveleiből ennek az ellenkezője derült ki.

Ennek ellenére Marcót érthető módon nagyon zavarta a sok támadó és lehúzó kritika. Válaszul elkészítette a szintén nagyon híressé vált Vaffanculo (fuck off) című dalát, és a következő lemezein is helyet kapott a vulgaritás. Ezt persze ismét felkapták a médiumok, Marco útja azonban egyenesen vitt tovább. Jöttek a további albmok és turnék, s a mai napig nagy sikert arat minden egyes korongjával. Számomra a 2004-es Masini lemezével vált ismertté, addig nem is hallottam róla. Akkoriban kezdtem el ugyanis elvetemült módon kutatni a jó olasz előadók után, megismerve Tiziano Ferrot és Neket.

Azóta persze beszereztem a régebbi és újabb albumait is. Nagyon kellemes meglepetés volt minden CD-je. A régebbieken még Metallica feldolgozást is találtam, az újabbak pedig egyre letisztultabbak, s bár a stílus nagyon hasonló és persze egyedi, mégis mindig új és fülbemászó dallamokkal pakolja tele őket. 2005-ös Il giardino delle api korongjáról talán a negyedik szám (Nel mondo dei sogni) emelhető ki, mely egy unplugged verzió, s egyben duett Jessica Morlacchi énekesnővel. 2006-ban a már említett Umberto Tozzival készített egy közös CD-t, legutóbbi lemezét pedig 2009-ben adta ki L'Italia... eltre storie címmel.

Összességében ha jellemezni kellene, annyit tudnék röviden mondani Marco Masini zenéjéről, hogy líraisága ellenére harmonikus, pozitív érzéseket keltő muzsika. Talán leginkább utazáshoz tudom ajánlani, legyen akár gyönyörű napsütéses idő, mikor száguldunk a tengerpart felé egy nyaralás kezdetén, vagy legyen goromba felhőkkel teli nap, mikor munka miatt hagyjuk ott a fehér sávokat. Ugyanúgy kellemes egy beszélgetés hátterében, vagy csak úgy sétálgatva valahol, fülben a dalaival. Hát most ennyit Marco Masiniről. Bacio!
Discografia:

2009 - L'Italia... e altre storie
2006 - Tozzi e Masini
2005 - Il giardino delle api
2004 - Masini Live 2 CD
2004 - Masini
2003 - ..il mio cammino
2001 - Uscita di sicurezza
2000 - Raccontami di te
1998 - Scimmie
1996 - L'Amore sia con te
1995 - Il cielo della vergine
1993 - T'innamorerai
1991 - Malinconoia
1990 - Marco Masini

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2010.10.24.

Kapcsolódó elemek