péntek, 12 november 2010 01:00

Fabrizio Moro (quattro)

Írta:

fokep fabriziomOBJEKT. Fabrizio Moro 1975 áprilisában látta meg a napvilágot Fabrizio Mobrici néven Rómában. Már kiskorában gitározni tanult. Eleinte feldolgozásokat (Guns N' Roses, the Doors, U2) játszó bandákkal lépett fel. Aztán 1996-ban kiadta első single-jét, mely a Per Tutta Un'altra Destinazione címet kapta. 2000-ben aztán elkészítette az első albumát, mely nemes egyszerűséggel az énekes nevét viseli. Ugyanebben az évben részt vett a Sanremo Zenei Fesztiválon, ahol a Fiatal művészek szekciójában a rockos hangvételű Un giorno senza fine című számot énekelte.

Az újabb számai egy válogatáslemezen jelentek meg, amelyen Fabrizio neve Lucio Dalla, Alex Britti és Claudio Baglioni neve mellett szerepelt. A Ce vuole un business című dala pedig az Italian Red Cross szociális mozgalom zenéje lett. 2007-ben Moro első lett a Sanremo Zenei Fesztivál Fiatal művészek kategóriájában Pensa című szerzeményével, mely a maffia elleni harcról szól. Ezzel egyidőben jelent meg Pensa című nagylemeze, melyen a Festivalban 2007-es kiadványán szereplő Fammi Sentire la Voce című dala is helyet kapott. A Pensa hamar aranylemez lett.

Egy évvel később, 2008-ban ismét új lemezzel rukkolt elő Moro, amely a Domani címet kapta. Ezévben nagy volumenű koncertet adott a Róma Rock Fesztiválon 9000 néző előtt. 2009-ben két fontos esemény is történt Moro életében. Az egyik egy nagyszerűen sikerült duett, amely Stadio Diluvio universale című lemezén hallható, s a címe Resta come sei. A másik, hogy megszületett a kisgyermeke. Ezután egy nyári turné következett, majd kiadta a Barabba névre hallgató EP-t. Ezen többnyire lírai számok kaptak helyet, s ezt követte az eddigi legújabb, Ancora Barabba című 2010-es Moro album. Ez lényegében a Barabba EP további nyolc dallal megtoldva. Ennyit röviden az életútról, már amennyit találtam róla a neten.

SZUBJEKT. Miután megismertem Tiziano Ferro, Laura Pausini és Nek zenéjét, lelkes kutatásba kezdtem a neten több olasz előadó után. Ennek során találtam rá Fabrizio Moróra is. Elsőre kicsit fura volt ez a muzsika. Egy eléggé monoton, talán alter-rockként definiálható zenei alapra tett érces, rekedtes hang, amit sokszor éneknek sem lehetne nevezni. És mégis egy olyan hangulat, egy olyan energiadús miliő áradt az egészből, hogy megfogott. Leszedtem az addigi lemezeit. Mindegyik tetszett. Olykor kicsit egyhangúnak tűnt, de minden második-harmadik dal annyira eltalált motívumot, refrént kapott, hogy továbbvitte az albumot. Legjobban a már említett és nagy sikerű Pensa nyerte el a tetszésemet. Épp a Balatonon dolgoztam, amikor a legjobban rámtalált Moro zenéje. Jó volt vezetés közben a háttérben, nyugtató volt a monotonitása, ugyanakkor éppannyira felpörgető a néhány kemény, rockos track. És hozta a szokásos olasz feelinget, amikor azt érzem, hogy kiszakadok a környezetből, és valahol egész máshol vagyok lélekben...

Ezután persze - mint minden zenénél általában - kicsit félretettem, kicsit pihent a winchesteremen. Aztán olykor elő-elővettem, majd megint kicsit pihent. S nemrég megjelent a Barabba. Ez egy hat számos kis EP, amely leginkább lírai dalokból áll, és a vicces, vidám Barabbából. Na ezt is rongyosra hallgattam, nagyon tetszett. És ehhez tett még Moro nyolc új számot, amellyel együtt már nagylemezként jött ki Ancora Barabba címmel. Na és ez talán az eddigi legjobb album. Nagyon tetszik, hogy az egysíkú részek eltűntek, és egy nagyon sokszínű, sokféle stílusból építkező anyagot kaptunk, mely mégis egységes, és Fabrizio Moros. Ajánlom tehát sok szeretettel nektek, kedves olvasók Fabrizio Moro zenéit is! Ciao!

Fabrizio Moro discografia:

2013 - L'inizio
2010 - Ancora Barabba
2009 - Barabba EP
2008 - Domani
2007 - Pensa
2000 - Fabrizio Moro

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2010.11.12.