hétfő, 01 október 2012 02:00

Tegyük fel, hogy ez itt egy mag

Írta:

fokep bean cerealBean Cereal és Mongoose Limit koncert, Kaposvár  
2012. szeptember 28.   

Tehetségek pedig mindig voltak és lesznek, évről évre újak születnek, mondhatni újra termelődnek. Tisztában vagyok azzal, hogy ez az állítás így önmagában hatalmas közhely, de más a helyzet, amikor az ember fiatal zenekarok koncertje után gondol erre. Ilyenkor mindig ott vannak a kijelentés mögött az arcok, a művészek és a művek, így a gondolat megtelik tartalommal, és az igazság újbóli felismerésének örömével. Mi, a közönség pedig ráébredünk, hogy ez milyen fontos és mennyire nagyszerű.

Tudjuk persze azt is, hogy a tehetség és a szorgalom önmagában még nem elég a boldoguláshoz. A boldogulás pedig fontos, sok minden más mellett azért is, hogy az alkotás eredménye minél több emberhez eljusson.

A most fellépő zenekarok tagjai és közönségük biztosan gondoltak már erre, éppúgy, mint azok, akik a 90-es évek elején Zságer Balázs és Winter Csaba zenekarának koncertjeit látogatták ugyanitt, Kaposváron. Nem tudhatták még akkor, hogy a tehetség ki fog-e bontakozni, sikerül-e az áttörés, lemezeket kiadni, egyre nagyobb közönség előtt játszani. Ugyanezt érezhette ezzel egy időben Pécsen a Kispál és a Borz, vagy Debrecenben a Tankcsapda, és – akkor még – pár tucat fős közönsége. Vajon min múlott az, hogy az említett zenészeknek sikerült, a többi velük együtt indulónak pedig nem? Mi kell még a tehetség mellé? Szerencse is, ezt biztosra vehetjük. De talán a legfontosabb a megfelelő döntések, a tudatosság, az előrelátás.

Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben a Bean Cereal és a Mongoose Limit koncertjét hallgattam. Ahogy említettem, a megfelelő döntések meghozatala fontos lehet. Idevágó hír: a Bean Cereal duó egyik tagja, aki egy személyben a másik zenekar énekes-gitáros frontembere is, hosszabb időre külföldre utazik. Utcazenélni indul, most az őszi és téli hónapokra, egy szál magában, biztonságos szállás, megélhetés nélkül. Ezért a zártkörű koncert egyben búcsú is volt, mert Ipolyi-Gáts  Hunor döntése egyben azt is jelenti, hogy mindkét formáció hosszabb időre leáll vagy átalakul. Ez persze újabb kérdéseket vet fel. Miért jobb egy 18 éves fiúnak az egyetemi évek gondtalansága helyett a kockázatost és bizonytalant választani? Ha hazatér, nem törik-e meg a lendület? Tudja-e majd a zenekarokkal ott folytatni, ahol abbahagyta? Lesz-e még kedve, elhivatottsága hozzá, nem töri-e le, nem teszi-e fásulttá, kiábrándulttá a sok vegyes, várhatóan jelentős részben kellemetlen tapasztalat, amit a következő időszakban szerez majd? Mert kár lenne érte, értük, ahogyan kár volt azokért a tehetségekért, akik Zságerékkel együtt kezdték a pályafutásukat, de mára már felhagytak a zenéléssel vagy ismeretlen zenekarokban, méltatlanul elfeledve játszanak jelenleg is.

És itt akkor térjünk rá a koncertre. Annak ellenére, hogy mindkét zenekar egy-két éve zenél együtt ilyen felállásban – igaz, a Bean Cereal két tagjának kapcsolata régebbre nyúlik vissza – a zártkörű rendezvény közönsége igen színvonalas koncertet hallhatott. A Mongoose Limit alapból egy valóban ígéretes középiskolai zenekar feelingjét hozta, de hamar kiderült, hogy ők nem egy átlagos gimnáziumi banda. Ez sok mindenben megmutatkozik: tetten érhető a dalok kiválasztásán, a hangszeres tudásukon, a dalok átdolgozásain keresztül, továbbá a stíluson, amely a sokféle előadótól eljátszott szerzeményt egységessé kovácsolja. Ugyanez érezhető a saját szerzeményeken, amelyek jó kiindulást jelentenek egy későbbi önálló album elkészítéséhez. A fiúk a jól ismert közösségi portálon elérhető oldalukon bizonyítják, hogy tudatosság is van a teljesítményük mögött, hiszen külön stílust is megfogalmaztak maguknak „alterált jazz rock” néven és még a névválasztást is hihetetlenül alaposan megideologizálták (bár ez utóbbit nem feltétlenül érdemes komolyan venni).

Ipolyi-Gáts Hunor remek frontember, van aurája a színpadon, szimpatikus személyiség, ha ez lenne számára a fontos, akár tinisztár vagy megasztáros bálvány is lehetne. Szerencsére azonban őt ez hidegen hagyja. Az igazi zenék szeretete, az őszinteség és a hitelesség a fontos számára. Jól hallhatóan a zenekaron belül ő a rockosabb vonalat képviseli, melyet Palásti Máté jazzes akusztikus gitárjátéka egészít ki. A ritmusszekció (a dobos Csóti Dániel és a basszusgitáros Csermann Ádám) kiváló alapot biztosít nekik, így a többféle ízlésvilág és stílus rendkívül sokszínűvé és változatossá teszi, mindemellett – ahogy ezt már korábban is említettem – a közös nyelv és a megtalált közös hang mégis egységessé formálja a zenekar műsorát. Ha sikerül együtt maradni, sokat koncertezni és dalokat írni, sokra viheti a zenekar.

Az utcazenélésben is gyakorlott Bean Cereal viszont már most sokkal több ennél: egy hihetetlenül összeszokott, fölényes tudással és zenei tisztasággal, biztonsággal játszó érett, kiforrott produkció. Ők MÁR eddig is sokra vitték, persze nem az ismertséget, hanem a minőséget nézve. Minden egyes megszólalásukat, hangjukat élmény hallgatni, akár az utcán, akár a színpadon állnak. Mindemellett a két zenész és ezzel együtt a zenekar is megőrizte kisfiús báját, kamaszos őszinteségét és hitelességét. Sokféle hagyomány keveredik itt: többek között az utcai zenélés tradíciója a legnemesebb és legigényesebb fajtából, valamint a Simon és Garfunkel-féle többszólamú énekre és akusztikus gitárra épülő stílus. A fiúk az ének és a gitárok adta lehetőségeket a tudásuknak és igényességüknek köszönhetően maximálisan ki is használják. Hunor és Kövér Kristóf kettőse ezen az estén Paróczi Gergővel egészült ki, aki ütőhangszeren festette alá a két akusztikus gitár és ének hangjait.

A koncerten a két zenekar felváltva lépett fel, ez jó ötletnek bizonyult, mert így még változatosabb és színesebb volt a program. Jól megfértek egymás mellett Billy Cobham, Eric Clapton, a Dispatch vagy az Intim Torna Illegál dalai, valamint a saját szerzemények, amelyek cseppet sem lógtak ki, nem tűntek gyöngébbnek a többinél.

Hogyan alakul a folytatás? Úgy hírlik, hogy a Mongoose Limit Hunor nélkül is folytatja valamilyen formában. A duó viszont mindenképpen borul, két hasonló képességű ember ennyire összehangolt közös zenélését nem lehet az egyik tag nélkül folytatni. Itt mindketten egyformán fontosak és pótolhatatlanok, ide nem ugorhat be egyszerű tagcserével akárki.

Sok szerencsét és mielőbbi szerencsés hazaérkezést kívánunk Hunornak és sok sikert nélküle és remélhetőleg fél év múlva már vele együtt a két zenekarnak.

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2012.10.01.

Kapcsolódó elemek