hétfő, 04 március 2013 01:00

Still got the blues

Írta:

fokep bluesfesztII. Pécsi Blues Fesztivál(ka),
Ripoff Raskolnikov, Sir Oliver Mally, Pribojszki Mátyás Band | Pécsi Est Café, 2013. március 1. |

Még a kilencvenes évek elején volt Pécsen blues fesztivál, akkor a Nevelési Központ épületében, több napos, sok fellépővel, a hazai és környékbeli blues zenészek színe-javát felvonultatva. Ennek tükrében a fesztiválka kifejezés találó, mert a fellépőket ezúttal is a magyar és környező országbeli (ezúttal osztrák) blues elitjéből válogatták, de ezúttal egyetlen estébe sűrítve.

Blues koncertre járni vagy bluest hallgatni kicsit olyan érzés, mint hazatérni a szülői házba egy hosszabb külföldi út, illetve egy más városban eltöltött egyetemi szemeszter után. Hasonló ahhoz, mint újra anyánk főztjét ízlelni az éttermi vagy menzakoszt után. Kell a fülnek az elektro, a trip-hop vagy az alter, de a bluesnak egészen más a szerepe és a jelentősége: minden stílus ősanyja és bölcsője, megunhatatlan és kikerülhetetlen. Nem véletlen, hogy a ma is élő stílusok követőinek nagy része, beleértve a zenészeket és közönségüket, hallgattak, illetve játszottak bluest.

bluesfeszt02De mit jelenthet mai magyar közönségnek ez a zene? A blues dalokban benne van a szenvedés, a küszködés, de ugyanúgy a remény, az újjászületés, az újrakezdés is. Az tudja igazán értékelni, aki életében már megélt hasonló érzéseket. Terepjárón száguldozó milliomos-csemeték, akinek apuci mindent elintéz, és azt hiszik, övék a világ, ritkán hallgatnak bluest. Nem tudnának mit kezdeni vele. Ma, amikor egyre többen élnek nehezen, amikor a problémák és az akadályok napi szinten mind több embert rántanak a mélybe, soku(n)knak adhat felemelő élményt ez a zene. Nemcsak a nehézségek közös megélése, a fél szavakból is megértjük egymást összekacsintós élménye miatt, hanem az előbb említett remény és feloldozás érzésének köszönhetően is. Ahogy Sir Oliver Mally két dal között találóan megjegyezte: „Tudjátok, mi a különbség a country és a blues között? A country arról szól, hogy elhagyott a nőm, jól berúgok és a mélybe vetem magam a hídról. A blues ezzel szemben azt mondja, hogy elhagyott a nőm, jól berúgok és keresek egy másikat.” És igen, Raskolnikov komor fekete zakóján is mindig ott virít az a kis piros virág.

A szervezők pontos kezdést és fix programot ígértek (az est fellépőinek egymást követő, külön-külön műsorát, majd közös jam sessiont). Ebből semmi sem valósult meg, de bánta a kutya, mivel az egész este egy nagy közös blues ünnep volt. Először csak Pribojszkiék játszottak, aztán csatlakozott hol az egyik, hol a másik, hol pedig mindkettő osztrák zenésztárs. Egyértelmű, hogy már sokadszor zenéltek így közösen, mindenki ismerte a másik dalait és olyan benyomást keltettek, mintha egy zenekar volnának. A többségében harmincon felüli közönség három órán át igazi zenei ínyencfalatot ízlelgetett. Hogy minek köszönhetően? Megpróbálom címszavakban összefoglalni: a közös zenei nyelv, a zenészek kölcsönös és jól érzékelhető megbecsülése és szeretete a másik iránt, a műfaj nagyjaihoz mérten is kitűnő dalok, a zenei profizmus, az elsőrangú hangszeres tudás – ezen belül Pribojszki elsöprő szájharmonika-játéka külön színfoltot jelentett. Ezen kívül egyénileg nem is érdemes kiemelni senkit, mivel ez a koncert egészében volt élvezhető és szerethető. Egyik zenész sem igyekezett saját magát előtérbe helyezni, hanem nagy alázattal és jól látható örömmel tette mindenki hozzá a magáét a nagy közös örömzenéhez.

Kevés dolog nem ült ezen az estén, ha mégis valami nem stimmelt, akkor az a hangosítás volt: egy kicsit túl volt vezérelve a cucc, ebben a viszonylag kis térben hangerőből egy kicsit kevesebb több lett volna. Ezen kívül viszont minden együtt volt: nagyszerű zene, közvetlen és barátságos hangulat, kulturált környezet és mindezeken felül még az ír kávé is igazán ütős volt.

A cikkelős és fotós neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2013.03.04.