kedd, 28 máj. 2013 00:00

Hang és fény

Írta:

fokep zagar barabasBarabás Lőrinc és Zagar a Zsolnay Fesztiválon
Pécs 2013. május 19.

Viharosan indult az este, de vállaltuk a veszélyt és a kockázatot: útnak indultunk. Átvágtunk néhány vízátfolyáson, átugrattunk pár kidőlt fán, a koncertre éhes családapáknak az ilyesmi nem jelenthet akadályt. Volt hang és fény: dörgés és villámlás. Beleszédültünk az állandóan mozgásban lévő ablaktörlő bámulásába, de végül időben megérkeztünk Pécsre a Zsolnay Központba. Szerencsénkre a koncerteket nem szabad térre szervezték.

Először jártunk itt és az első érzés a sárga irigység volt: nagy szükség lenne egy ehhez hasonló művészeti központ Kaposváron is. Kulturált külső környezet, igényesen kialakított belső terek fogadtak minket. Hang és fény: koncertekről kiszűrődő dallamfoszlányok, fényfestés az épületeken. Egyszóval ideális keretek a magunkfajta negyvenes közönségnek egy ingergazdag estéhez – de korosztálytól függetlenül itt bárki megtalálhatja, ami várakozásainak megfelel.

A kávézó, ahol Barabás Lőrinc zenélt, szintén egy szerethető hely: kényelmes foteleket és szolid árakat kínál, egyedül az asztalokkal kell vigyázni, mert egy elővigyázatlan érintésre már a beszélgetőpartner ölében landol a hideg sör, vagy ha nincs ekkora szerencséje, akkor a forró kávé. A vendégmarasztaló környezetnek köszönhetően végigélvezhettük a beállást, ami nagy körültekintést igényelt zenésztől és technikustól: a különleges technikai felkészültséget igénylő egyszemélyes projektet bizony nem könnyű élőben megvalósítani. Ezért már az előkészületeket is öröm volt figyelemmel kísérni, úgy éreztük, beavatást nyertünk egy titokba. A koncert profizmusa és zenei tökéletessége pedig ennek ismeretében még inkább csodálatra méltó volt. Valahogy úgy lehet elképzelni ezt a fajta muzsikát, mintha fény felé tartva egymás mögé helyeznénk sok-sok üveglapot, mindegyiken egy rajzzal, és a legvégén a sok részletet egyaránt magába foglaló, mégis önálló kép rajzolódna ki. A különböző effektekkel megszólaló dallamok önmagukban is élvezhetők, de egymásra keverve és együtt hallgatva egyszemélyes zenekar születik és egy telt, nehezen kiismerhető és összetett hangzást kapunk. Barabás Lőrinc izgalmas és eredeti új albumáról itt írtunk.

A programban bekövetkezett csúszás néha szerencsés is lehet. Amúgy elég nagy szervezési balfogás volt ezt a két koncertet egymásra szervezni, de a Zagar a kiírtnál később kezdett, így később kellett azon bosszankodnunk, hogy nem tudjuk a testünket két önálló, mozgásra és érzékelésre külön is képes darabra osztani.

zagar zsolnay feszt

Zagarék esetében arra voltam kíváncsi, hogy ezt a progresszív, stúdióban alaposan megkomponált albumot hogyan szólaltatják meg élőben – ezt a kérdést már a lemezről szóló írásunkban is feltettük. Szerencsére a várakozásnak megfelelően ezek a dalok a színpadról is nagyot szólnak. A Supernova Echoes hatásosan áthangolt a Barabás Lőrinc koncert intimitásáról a Zagar totális élményt nyújtó zenéjére. A Toybox on the Shelf és az Odd Moments of Eternity ebben a közegben is ugyanolyan zseniálisak, mint otthon a stúdiófelvételt hallgatva. A Space Medusa pedig egyenesen a földbe döngölt, akkora basszus volt benne, ahogy megszólalt. A régebbi dalok is jól illettek a programba, emlékezetes volt például, ahogy a Prophet is a Fool végén megszaladt Balázs keze és egy jó kis szólót pakolt a végére.

Az sejthető volt, hogy a Light Leaks vokál szólamait, és főleg a gyerekkórust felvételről játsszák be. Az igazi persze az lenne, ha minden élőben történne, de nyilvánvalóan ez anyagilag és technikailag is kivitelezhetetlen. Ezt belátva az élmény teljes volt, igazi lemezbemutató koncertet hallhattunk, mert az új album dalainak nagy többsége elhangzott. Bár erről megoszlanak a vélemények, nekem tetszett a végén a Stereo MCs DJ Set programján fellépő MC Bam spontán színpadra hívása; a Light Leaks dalaiban nem lett volna helye, de a vége felé kiengedésnek nagyszerű volt. A ráadásban a Dream of a Machine ugyanolyan csúcspont volt, mint az albumon, az utolsóként elhangzó Wings of Love pedig már csak hab volt a tortán – mondhatnám, ha nem hang-, hanem cukrászversenyről írnék.

Minden zenekar egyszer eléri a nagykorúságot, amikor a tehetséges fiatal csapat címkéjét maga mögött hagyva igazi, jó értelemben vett profi együttessé válnak. A Zagar már eddig is különleges volt, de mostanra minden kétséget kizáróan elérkezett erre a szintre. Nemcsak azért, mert az utóbbi évek talán legkülönlegesebb magyar albumát tették le az asztalra, hanem azért is, mert már élőben is azt a hangminőséget produkálják, amit a zenéjük kiforrottsága és kidolgozottsága megérdemel. Ha valami negatívumot is kell írni – néha szükség van erre, hogy ne legyek elfogult, illetve a korrektség is ezt kívánja – akkor meg kell jegyezni, hogy bizony volt itt-ott egy kis hamisság, amit jó lenne kiküszöbölni. Ez azonban elhanyagolható volt ahhoz az élményhez képest, amit a koncert nyújtott.

Hang és fény – írtam a címben azért, mert a két egymástól eltérő zenei világ között a kapocs a zenékhez illő, nagy érzékenységgel megkomponált képek háttérbe vetítése volt. A kivetítés arra hivatott, hogy kiegészítse a zene által keltett érzéseket, de mivel a zenénél sokkal direktebb módon hat a közönségre, ellenkező hatást is elérhet. A tágabb határok között mozgó képzeletet leszűkítheti, az előtörő érzéseket, hangulatokat befolyásolhatja. Ezen az estén, legalábbis számomra, mindkét zenei világ önmagában is annyira magával ragadó és gazdag volt, hogy a képekre nem tudtam figyelni. Ez legyen a zene dicsérete, amely az összes befogadásra alkalmas csatornámat lefoglalta.

„Mistakes are made” hangzik a fülemben a Mr. Lugosi egyik sora. Ezeket a koncerteket kihagyni hiba lett volna. Hazafelé pedig a Light Leaks után ismét a lightnings volt a főszereplő.

A cikkelős és fotós neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2013.05.28.