hétfő, 28 július 2014 00:00

Ötödik örömünnep a Rába parton

Írta: wildung és thor

alteraba 2014Alterába 2014

Örömmel vettük, hogy a kulturgyom.hu is, a szervezőknek hála, részt vehetett az ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Alterába fesztiválon. Kicsit izgultam, mert a tavalyi felhozatalt rendkívül erősnek tartottam, de elnézve a line up-ot, nem volt kétségem..az idei év sem fog csalódást okozni.

Azt hiszem azt kell mondanom ez a kedvenc fesztiválom, hogy miért? Ez TÉNYLEG családias fesztivál, mégha 1-2 ezren is vagyunk bent. A beléptetés gyors, a biztonságiak előzékenyek, barátságosak és rutinosak. A belépő és bérletárak messze a legbarátiabbak (napijegy: 3500 Ft, csak a helyszínen, a bérlet a helyszínen (5 napra): 12 ezer, elővételben pedig gyorsaság kérdése volt: limitált példányszámú 7 ezres, 8 ezres és 10 ezres bérletekhez juthatunk hozzá).Maga a helyszín csodálatos. Közvetlenül a Rába parton, csodálatos környezetben. Persze itt meg kell említenem, hogy a kétszeri szúnyogirtás ellenére okoztak bosszúságot a vérszívók. De erről nem tehet senki, meg különben is fesztivál van valamint és nem biztos, hogy a szúnyogoknak is szóltak, hogy őnekik tulajdonképpen döglöttnek kellene lenniük! Minden kötelező elem megvolt. Büfék, kaja, gyönyörű hölgyek, remek zenekarok, játékok, gyönyörű hölgyek, fesztivál arcok, „szelfik”, gyönyörű hölgyek…a remek zenekarokat majdnem kétszer írtam le… Az idő egyszerűen kitűnő volt, ennek ellenére a Rába elég hideg (eleve folyóról beszélünk, nem állóvízről) de ez sokakat nem tartott vissza, hogy megmártózzanak.

Mielőtt rátérnénk a napi lebontásokra, menjünk egy képzeletbeli kört. Ahogy beléptünk a fesztivál területére, már találtunk a földön 2000 forintot. Úgy gondolom ennél jobb fesztiválkezdés nem kell. Annyira megörültünk, hogy bal oldalon található Gusto és Birkás pálinkánál majdnem el is ittuk, de erőt vettünk magunkon és inkább folytattuk a körülnézést. A pálinkás standok mellett volt található a szuperül elkészített Jameson kis színpad, ami mellé járt két feltűnően csinos hostess leányzó. Az ezt követő katonai sátron kicsit meglepődtem, mivel a felfújható zsiráftól a csillámtetkóig minden volt… De elvégre gyerekek is látogatják a rendezvényt. Miután ezen konzekvenciát levontuk, folytattuk a sétát. A borok, fröccsök kedvelői örülhettek, hiszen két boros stand volt, közé beszúrva egy Mojitós-Limonádés stand is. Hozzáteszem, a Mojitonak nagyobb sikere volt, mint a bornak, és nem azért mert a bor rossz lett volna, de valamiért a színes limonádék jobban vonzották az embereket. Kicsit meglepő volt mikor az ember két méter magas, 150 kilós sz.rrá varrt motorost lát szívószállal szürcsölni ilyen nedüt. No…ezt követte a fesztiválokon népszerű FÉNY. Bár valami probléma lehetett, mivel sok ember ezt fogyasztva teljes sötétségbe borult és Supermant imitálta a padon. Elértünk a főépülethez, ahol a büféken kívül a VIP is található. Természetesen biztonságiak vigyázzák nehogy illetéktelenek menjenek be, de itt sem mellberúgással küldenek el, hanem udvariasan megkérnek.

IMGP4900

De mi tudunk a VIP-ról is mesélni bibibiiii! A közös helyiségben tálcaszámra sorakoznak a jobbnál jobb szendvicsek a VIP kiszolgáló személyzetre pedig a nyelvész professzorok keresik a megfelelő szavakat. Egy kettőt találtunk mi is: udvariasság, előzékenység, segítőkészség… Minden fesztiválra ilyen VIP-t!!! Ez után folytatódjon a kör. A következő látványosság HEGE a fesztivál szíve, lelke, motorja és főszervezője. Kicsit ugyan feszültnek tűnik, mivel nemsokára indul az egész mutatvány és ő, ahogy a fesztivál alatt többször is elmondta, komolyan veszi, hogy mindenki jól érezze magát. De két szívinfarktus és nyolc agyvérzés között is mindig talált rá alkalmat, hogy mindenkivel beszélgessen, szelfizzen. A VIP alatti résznél szinte folyamatos pörgés volt a csocsó asztalnál, a jókedv és a hangulat már-már megidézte a foci VB hangulatát. No, de hamarosan kezdés és még van mit nézni. A csocsó mellett langallós, aholis ott helyben sütötték rendes fatüzelésű kemencében az isteni eledelt. Külön pozitívum volt, hogy nem sajnálták rá a feltétet. És már el is jutottunk a sátorhoz, ahol a színpad helyet foglalt, de még mindig nem térünk ki erre, miveeeeeel…. Szóval…Úgy gondoltuk, hogy záros határidőn belül fel kell keresni a mobil wcket, természetesen külön kiemelve, hogy aljas rágalomnak tartjuk, hogy a 20 percen belül elfogyasztott 3 korsó sörnek van hozzá köze. Elég szép számmal voltak mobil wc-k, külön öröm volt látni, hogy mozgáskorlátozottaknak is volt elhelyezve, bár a fesztivál mindig is támogatta a fogyatékkal élőket, Azonban úgy vélem, hogy az embereknek lenne még hová fejlődni a mobil wc-k használatát illetően. Mondhatnám, hogy az egy dolog, hogy engem bosszant mikor az emberek nem tudják kivárni a sorukat és konkrétan a mozgás korlátozott helységet használják. A másik, a wck minden nap rendezetten várták az embereket, azt is megértem, hogy azért, félre-félre siklik egy művelet, mivel sajnos a sötétben világítás hiányában többnyire a megérzésre hagyatkozik az ember. De könyörgöm, a wc papírt minek kell szétdobálni a területen, utána meg jön a sírás-rívás, hogy szó szerint kézzel törli ki, mivel nincs papír. Elnézést a kirohanásért. Ezután a téma után térjünk rá a következőre: a kajákra. Nem azért, mert sz.rok voltak, hanem arra még nem voltunk. Alapvetően el kell mondanunk, hogy általánosságban igaz, hogy hiába fesztivál, az árak nagyon is barátságosak (pl langalló, szép adag: 600 pénz, korsó sör: 400 pénz). Sőt a fesztiválon fél 5-ig ingyenes a belépés és ilyenkor a korsó sör csak 250 forint!!!! No, de visszatérve a kajákra. Palacsinta, lángos, kolbász, gyros, hamburger..bármi, akármi.. szép adagok elérhető áron. A lángos például kifejezetten ízlett, nem az a zsírban tocsogó valami volt, hogy az ember már a lángos felénél émelyeg.

Nagy fájdalmunk volt, hogy a vizes póló versenyre nem voltak jelentkezők, pedig ha nem mondtam volna, voltak gyönyörű hölgyek..szép nagy…szemekkel.

Mielőtt neki állunk a napi lebontásnak, kicsit megnézzük a színpadot is. Teljesen korrekt méretekkel rendelkező fesztivál sátor, kényelmes színpaddal. Elnézve a tavalyi évhez képest a hang és fény technikában is nagy fejlesztések történtek, pedig tavaly sem volt gyenge. Electro Voice Line Array rendszer, Led lámpák, robotok, füstgép… a hangzásban pedig tényleg nem lehetett kivetni valót találni.

És akkor jöjjön a napi lebontás, ígérem nem fogom bő lére ereszteni, ugyanis más médiumok nagyon szépen leírták, de mi meg mi vagyunk!

Első nap, a „felszopás” napja:

A poén, hogy sokan a nulladik napnak hitték, pedig nem tévedés! 5 kőkemény napos a fesztivál!

Firkin: Nagyon jó választás volt őket tenni kezdésnek, hiszen igazán jó hangulatot teremtettek és megadták a kezdőlökést. Színpadon is rutinosak és igazi showt adnak. Persze volt a közönség soraiban, hogy a Paddy and the Rats mennyivel jobb. Én úgy gondolom, hogy joggal voltak itt és mondhatnám, hogy van, akinek pedig a Firkin jön be jobban. De táncoltunk, mulattunk és jól éreztük magunkat.

Deák Bill Blues Band: „Bill a király” az egész koncerten skandálta a koncerten. És igen, ő még mindig Bill, a király! a zenészei, „csimaszai” egyszerűen zseniálisak voltak. De azért hozzáteszem nem lehet egyszerű a nagy öreggel együtt zenélni, mivel folyamatosan rendezgette zenészeit, nem a legkedvesebb arckifejezés közepette, de hallottunk sok legendát a Kapitányról, nem csoda, hogy fél évente új zenekara van. A lényeg, hogy a közönség tombolt és az egyik legszebb pillanat volt, mikor Bill mondta, hogy ezért érdemes volt meggyógyulnia. A másik, hogy ez a közönség többet ér sok százmillió forintnál, ennek ellenére nem hiszem, hogy lemondott a gázsiról. A régi klasszikusok mellett természetesen az utolsó lemez dalai is elhangzottak és külön öröm volt, hogy az István, a király rockoperából is eljátszotta a dalait, ami alatt totális őrjöngés, tombolás volt.

Ismerős Arcok: Azt kell mondanom szeretem Nyerges Atiék zenéjét és igen igényesen játszzák a hazafias rock zenét. Sokan várták őket és igencsak megmozgatta a közönséget, de véleményem szerint, és ez tényleg egyéni vélemény, vannak sokkal jobb, pörgősebb dalaik is. Engem eléggé leültetett, inkább örömzenélés hangulata volt. DE a legfontosabb, hogy a közönség szerette.

Supernem: Hát mit mondjak… Ők tipikusan az a zenekar, akit rádióban nem, de koncerten annál szívesebben megnézek. ahogy a francia mondja fákinrákkenroll! Sajnos nem tudtunk végig maradni, de a tavalyi évből kiindulva vannak elképzeléseink! Egyesek szerint ők csinálták a legnagyobb bulit.

Második nap, családias örömünnep:

Zselenszky: Körmend, tűzőnap, de a raszta raszta marad. Mondanám, hogy ő az a név, akit mindenki ismer. De aztán rá kellett jönnöm, hogy nem, mert: - pl a konferáló sem ismerte, öregek vagyunk és a fiatalok már nem ismerik vagy „jahogyElevenHoldbazzehaezttudoooom”. Természetesen a kempingből is átjöttek páran, mégha csak sörért is, de letelepedtek a színpad elé. Tamás Eleven Holdas dalokon kívül szóló lemezének dalait is elhozta és még két Radiohead is helyet kapott. Külön hatalmas respect a Magna Cum Laude Crewnak, hogy a koncert erejéig abba hagyták a pakolást, beállást, hogy ne zavarják a koncertet, sőt a basszusgitáros végig is ülte.

Konyha: Bevallom férfiasan, nem ismertem őket. Pont Zselenszky hívta fel a figyelmem, hogy őket meg kell hallgatni. Hát sajnos szintén nem sokan voltak rajuk. Amire felfigyeltem, hogy nagyon jó szövegeik vannak. Vannak ugyan áthallások bizonyos zenekarokból, de úgy gondolom érdemes lesz rajtuk tartani a szemünket.

Magashegyi Undergound: Kicsit kétségekkel álltam neki a koncertnek. Hogy is mondjam. Nem vagyok az a nagy fan. De egy idő után azt vettem észre, hogy igenis..jól érzem magam. Néha nekem kicsit mókásnak tűnt a színpadkép… Bocskor Bíborka mozgását elnézve főleg, de be kell látnom igenis szerethető jelenség a színpadon. Gondolom akik ismerik a zenekart, nekik nagyobb élmény volt, de igenis húzónév és profin csinálják, amit csinálnak.

Magna Cum Laude: Mondhatni jót is, rosszat is Mező Misiékről. Én nagyon nem szerettem amit csinálnak, pontosabban a mai napig nem bírom a rádióban ha ők szólnak. De tavaly valahogy bent ragadtam a koncertjükön és azt kell mondanom fantasztikus volt! Ezért döntöttem úgy, hogy idén sem hagyom ki. Élőben igazi buli zene és azt veszed észre, hogy velük énekelsz. Most is hozták ezt a formájukat és a sátor is megtelt erre már.

Anna and the Barbies: Hogy egy barátomat idézzem: Pásztor Anna egy istennő. Mondom peeersze, nézd csak meg..nemrég szült…leesik az állad…és igen…volt áll leesés…csakhogy az enyém….Valóban ez a nő nemrégen szült….Tényleg istennő. De az egész zenekar annyira szerethető, hogy mindenkit elvarázsolnak. Bátran kijelentem, hogy övék volt az EGYIK legjobb koncert az alterábán. Plusz hatalmas ovációt kapott Anna bejelentése, hogy hamarosan Joss Stone-nal fognak együtt dolgozni! Gratulálunk! Megérdemlitek!

Brains: Öregszünk…ez az igazság…nem bírjuk már úgy az éjszakázást…Plusz Annáékon amekkora rákkenrollt nyomtunk..szóval…a Brains így kimaradt, csak a közönségtől tudjuk, hogy jó bulit nyomtak..mi hiszünk nekik!

Harmadik nap: a Nagy Huppogás

Ed Philips and the Memphis Patrol: Ők az a zenekar, akik eddig a kisszínpadon kaptak helyet, de végre megmutathatták, hogy igenis a nagyszínpadon van a helyük. Igazi hamisíthatatlan rock’n’roll. Sajnos kevesen voltak rajtuk, de a buli annál jobb hangulatú volt. Feltűntek igaz rockabilly-s arcok is a közönség soraiban. Azt kell mondjam üde színfolt volt.

Ocho Macho: Igazi, kihagyhatatlan fesztivál zenekar. Külön öröm volt, hogy erre eljött egy kisebb csapat fogyatékkal élő is. Fantsztikus élmény volt mellettük állni és velük együtt „huppogni”. Sorra zendültek fel a slágereik..egy kivételével..majd levonultak a színpadról. Mondtam is magamban, nem okoztok meglepetést..tudom, hogy a Jó nekem nélkül nem mentek haza..ebben nem is tévedtem..azonban meglepetés volt. A zenekar felhívott egy párt a közönségből, akik 3 éve az Alterábán lévő Ocho Macho koncerten jöttek össze és most ennek keretében történt a lánykérés is. Nagyon szép pillanatok voltak és utána a közönség végigénekelte a dalt!

Péterfy Bori & Love Band: Mit is mondjak..Teltház…Akarva akaratlanul összehasonlítom Annáékkal. Annák győznek. Persze maga a koncert fergeteges volt. De mindegyik koncerten úgy éreztem, hogy itt az Alterábán valahogy más, Boriéknál nem. Nem éreztem azt a bensőséges érzést, amit a többi koncert adott. Persze ez nem tartott vissza senkit, hogy táncoljon, tomboljon. Profi zenélés volt..de lehet csak én nem éreztem többet.

Vad Fruttik: Na, a másik csúcsbuli a Vad Fruttiék voltak. Még a tavalyi évnél is sokkal nagyobbat toltak. Látszott rajtuk, hogy élvezik. Szerethetőek voltak, fesztelenek. Még azokra a dalokra is buliztunk, amit nem is ismertünk. Néha viszont kimentünk levegőzni, ugyanis olyan sokan voltunk, hogy csak attól izzadtunk volna, ha csak ott állunk, de had ne elemezzem, hogy néztünk ki koncert felére.

HS7: Ők nekem a magyar Travis. Mindegyik bulin megállják a helyüket. Nem mondom, hogy újat csinálnak, sőt nem gondolom, hogy újat akarnának, de a bevált receptek működnek. A mókás szövegektől az elgondolkodtató részekig. És hosszú évek óta színpadon vannak, ez is azt bizonyítja, hogy jó amit csinálnak. Viszont sokakon észrevettem, hogy nem igen tudják őket hova tenni. De elnézve talán azért, mert meg sem születtek még amikor ők már a színpadon nyomták az altert. Szóval..teljes mértékben hozták, amit vártunk tőlük!

Negyedik nap: Az állatok napja (elefánt, hal, mókus)

Kardos-Horváth János (Kaukázus/Kafkaz): Zselenszky mellett a másik „öreg” a Jameson színpadján. Sajnos őt nem láttuk, de Hegét megkérdeztük és azt mondta, hogy nagyon jó buli volt és elég sokan voltak.

Elefánt: Ismét csak azt tudom elmondani, amit a konyhánál. Itt egy zenekar, akire érdemes odafigyelni. Maximálisan szerethető, amit csinálnak. Amit nem értek, hogy este hatkor még alszanak az emberek? A legtöbb fesztiválon sokkal korábban vannak a fellépők. Itt majdhogynem szó szerint családias volt a hangulat, de nagyon magával ragadó. Elefánték ugyanolyan lelkesedéssel dübörögtek, mintha 40 ezer embernek játszanának.

FISH!: Nem is tudom pontosan mikor tűntek fel..egyszer csak voltak. Egyszerű punk-rock. Nem is akarnak többet. Minek hiszen működik. Évről évre több rajongójuk van. Most a színpad előtt is a pogózástól az ugrálásig volt minden. Szövegeik cinizmussal telik, zenéjükben viszont tucat zenéhez tudnám hasonlítani. Aki szereti őket, úgy gondolom, nem csalódott.

30Y: Nos.. Azon gondolkodtam, hogy mikor is hallottam róluk először…De nem ugrott be, de azt tudom, hogy egy heves vita volt, hogy szombathelyiek, nem azok, majd megoldottam a kérdést: mi az a 30Y. Majd ezután inkább gyorsan hazaballagtam és utánajártam. Nos..pécsiek…J A buszjárat, ahonnan a név van, az szombathelyi. De térjünk rá a koncertre: Nekem Beck Zoli mindig úgy tűnik, mintha a heroin és a kokain között elszívott volna egy füves cigit is, úgy lazításképpen. De ne legyünk előítéletesek, hisz a fiúk bebizonyították, hogy 14 éve itt vannak és azt is megmutatták, hogy miért. Koncert közben az ember néha a mélabú határait súrolta, de ez szerintem a számomra sokszor nyomasztó szövegek miatt lehetett. Amúgy úgy veszem észre, hogy a 30Y inkább a csajok bandája. Apropó.. említettem már, hogy gyönyörű hölgyek voltak???

Depresszió: Hirtelen majdnem hogy kicserélődött a közönség… de az is lehet, hogy aki eddig kint volt vagy hátul az előre mozdult. Depiéket sok kritika érte az Eurovízió miatt, hogy „elkommerszesednek” , de szó nincs róla! Örületes pogózás, táncolás, egymásnak rohanás…izzadt testek egymásnak feszülése…nem létező hosszú hajak tekerése. Némi technikai malőr…no problem, megoldjuk..folytatódik a buli. A pogózás népszokásának megfelelően, aki földre kerül, azonnal felrángattatott vala. Remek kis buli kerekedett ki.



Alvin és a Mókusok: Csakhogy a pogónak ne legyen vége. Össztánc. Alvinék sokat változtak a 20 év alatt. Én nagyon szerettem a régi dolgaikat, de egy jó ideje nem követem őket. Szerencsére a koncerten a régi „klasszikusok” sem maradhattak el. De belepréseltek egy-két „lírai” nótát is. A közönség énekeltetése sem maradhatott el! Bár összességében szerintem a nézőszám nem érte el a pénteki napot, de sokkal jobban elfáradtam, mint előző napon!

Soulwave: Őket nagyon régóta figyelem. Sokat változtak az évek alatt. Ők voltak, akik a kis színpadon játszottak az átállások szünetében. De végig tömve volt a színpad előtti küzdőtér. Szerintem esélyesek jövőre egy nagyszínpadi produkcióra is. Bemutatták új dalukat is, ezt már magyarul. Szorítok nekik nagyon, mert energikusak és jó bulikat csinálnak…

Ötödik nap: A nagy finálé – gyermek korunk legszebb dalai

Sziámi And Friends: Nos, mivel előző napi testmozgásnak köszönhetően alig vonszoltuk magunkat, így nem sikerült Sziámi elejét elcsípni, de amit hallgattunk..hogy is mondjam..nosztalgikus volt. És semmi degradáló nem volt ebben a kijelentésben. Bevallom, Müller Péter elég mókásan hatott a színpadon piros keménykalapban és valami irdatlan hosszú és vastag pulcsiban. A dalválasztások nagyon jók voltak, tényleg nosztalgikus hangulatba kerültünk. Külön pozitív volt, hogy Sziámi a koncert után is maradt, elvegyülve a közönség soraiban, Mojitot szürcsölgetve.

Pál Utcai Fiúk: Még ennyi idő után is teli vannak energiával. Bár főleg az idősebb korosztály képviseltette magát, mivel a mai fiatalok nagy része nem is ismeri sajnos a munkásságukat. Talán nem is érti, hogy „akkoriban” miről is szólt az amit ők csinálnak. Jó pár dalt hiányoltam a repertoárból, de hát fesztivál van, nem önálló koncert így teljesen érthető, hogy nem tudnak mindenki kedvében tenni, de aminek örültem, hogy a tavalyi évvel ellentétben több régi dalt játszottak.

Kiscsillag: Hajjajj..most fognak máglyán megégetni, agyonverni, stb… Nekem a Kiscsillag olyan, mint egy felgyorsított, „maiasitott” Kispál és a borz. Természetesen igazi fesztivál zenekar és hatalmas tömeget mozgatott meg, de ezt inkább a színpad széléről szemléltem. Lovasi András igazi jelenség a színpadon. Profin csinálták, amit csináltak és aki szereti őket, biztosan nem csalódott. Jó, bevallom, pár dalánál az én lábamban is megindult valami.

QUIMBY: A várva várt csapat. Hihetetlen energikusan csinálták a bulit. Bár kicsit néha zavaró volt, hogy a gyors dalokat lassabban játszották és fordítva. A másik zavaró, de inkább mulatságos tényező egy hölgy volt. Bevallom hősiesen..voltam már mocskos alantas részeg…de ezt a szintet szerintem egy gyakorló alkoholistának is nehéz lett volna elérnie. Csatacirkálóként tűnt el a közönség soraiban, majd a legváratlanabb helyeken tűnt fel. Kikísérték a rendezvény területéről, de 5 perc múlva oda teleportált. De visszatérve a koncertre. Az alterábás hátteret felváltotta a led fal, ahol vagy a klipek futottak a háttérben vagy különböző effektek, vizualizációk. Mivel kicsit rövidnek tűnt a koncert, tudtuk, hogy lesz bőven ráadás. És nem is csalatkoztunk. A közönség pedig tombolt..ugrálás, sikongatás, néptánc (bár nem tudom, hogy olyan nép létezik e, amit táncolt).. De örültünk…Együtt voltunk. És rá kellett jönnünk, hogy mindjárt vége az egész fesztiválnak.

Mátyás Attila Band: A tömeg nagy része haza indult Kiss Tibiék után, de pár lelkes FOS rajongó és a legkitartóbbak úgy gondolták, hogy még adnak az „alterábáséletérzésnek”. Sajnos, mi tekintettel a másnapi munkanapra, ezt a koncertet nem tudtuk megvárni, így csak a képekből szűrtük le a konzekvenciát, hogy irgum burgum, hogy öregek vagyunk már, emg különben is rohadjon emg a munkahely, mert amilyen össznapi táncolás és örülés volt..nem is beszélve a szép nagy … szemekkel megáldott leányzókról….

Összegzés: Nem csoda, hogy az Alterába bejutott az ország 10 legjobb (!!!!!!) fesztiválja közé. Maximálisan szerethető, családias, emberbarát, remek közösség. De hogy mi is segítsünk kicsit, megkérdeztük a közönség sorait (és kikérjük magunknak, hogy csak hölgyeket kérdeztünk meg….mivel volt akinek kiderült barátja is van, így kénytelenek voltunk őt is megkérdezni), hogy jövőre (IGEN!!!! Lesz jövőre! Meg fesztivál is) kiket látnának még: A top 3: Kowaslky, Road és PASO.

Jövőre ugyanitt találkozunk!

A cikkelős neve: [wildung] és [thor]
A cikkelés ideje: 2014.07.28.