2016. aug. 04. | 07:57

Ördögkatlan második nekifutás

Írta:

katlan2016fokep 02Gyalogtúra bemelegítésnek,

Kárpáti Dódi kiállítása, újbóli találkozás a Le Skeleton Banddel, Abigail bulija, a nap végén pedig beshodrodtunk az esti koncertekre is.

A szerdai napra egy kiadós bortúrával melegítettünk, amit a nagy meleg miatt akár tortúra is lehetett volna, ha a turistaút kevésbé árnyékos. A kiindulópont a palkonyai Mokos pincészet volt, ahol idén is kiváló szőlő- és gyümölcsborokat, pálinkákat kóstolhattunk. Az épület teraszáról pedig az egész falu megszemlélhető madártávlatból, ez Palkonya legszebb balkonja. Innen a szőlőtőkék között vezető gyalogúton, majd pedig erdei ösvényeken közelítettük meg a Vylyan teraszt, ahol szintén fantasztikus borokkal csalogatják a Katlan népét.

Kicsit hosszúra nyúlt a borút, de szerencsére nem borút minden, amit terveztünk, mert még így is befutottunk Kárpáti Dódi tárlatvezetésének utolsó tíz-tizenöt percére. Előadásában a kiállított képeire, azok születésére, az alkotás folyamatára is kitért. A rajzok tussal készültek, de különleges, egyedi technikával és persze nem akármilyen tussal, hanem egy bizonyos fajta, egy bizonyos helyen beszerezhető félével. Ennek köszönhetően a vonalak néhol grafitnak, néhol pedig szénnel húzottnak tűnnek. A parkettamintázat és a koncentrikus körök a képek fő motívumai, de ezek mellett láthattunk két régebben készült alkotást is, amelyek így kicsit kilógtak a sorból, de egyúttal ki is egészítették az összképet. Az egyik kiállított kép pedig egy látszólag üres papír, amelyre matchbox autók keréklenyomataival mechanikusan vésődtek be a többi képről ismerős körök. Mindezt egy baráti beszélgetésre emlékeztető, közvetlen hangulatú ismertetőn tudtuk meg, a vendéglátó pincészet rozéját kóstolgatva. A Quimby koncertek stabil háttérembere – aki újabban az énekléssel is kacérkodik a zenekarban – egy rendkívül rokonszenves egyéniség: nyílt tekintettel, őszinte érdeklődéssel fordult minden egyes érdeklődőhöz és bármilyen kérdésre egyformán készségesen válaszolt.

A galéria megtekintése után Dódi Taktak nevű jazz formációját hallgathattuk a szabadtéri színpadon. amelyben a Quimby trombitása neves jazz zenészekkel játszott együtt. Valódi jutalomjáték volt ez számára, mivel első számú zenekarának dalaiban ennél jóval kötöttebb keretek között szólaltathatja meg a hangszerét. Ez alkalommal szabadabb, improvizatívabb zenei környezetben is megmutathatta magát. A szabad játékra épülő zenei barangolás különösen illett a kiugró hegyekkel és megbúvó völgyekkel tarkított tájba és a szintén sokat mesélő borok világába. Izgalmas kaland és egyben meglepetés volt a Quimbytől már ismert Nice Day jazzváltozata. A délutáni programok alatt a helyszín szép fokozatosan egy művészeti találkozóhellyé alakult, hiszen a jazzkoncert előtt egy irodalmi beszélgetés került a programba, és akár azt, akár a zenét hallgatva merülhettünk el a beltéri és kültéri kiállításokban.

A Katona József Színház Mike Leigh: Abigail bulija című darabjával érkezett a nagyharsányi tornaterembe, Ascher Tamás rendezésében. Egy középosztálybeli pár modern nappaliját látjuk, a háziasszony vendégek fogadására készül. Közben hazaérkezik a férj, és egyből látható, hogy nincs meg a harmónia: ketten két malomban őrölnek, elbeszélnek egymás mellett, nem figyelnek a másikra. Nemsokára megérkeznek a vendégek: egy fiatalabb házaspár és egy egyedülálló nő, mindannyian szomszédok. Az idő múlásával és az egyre több elfogyasztott alkohol hatására a megjátszott mosolyok, alibi-társalgás mögül lassan előlép a két elrontott házasság minden tünete és felnagyítva, durván közbelépve határozza meg az öt szereplő együtt töltött estéjét. A két házasságban jelen lévő alá-, fölérendeltségi viszonyok itt kiteljesednek, egymással is interferálnak, végül bonyolult viszonyrendszert alakítanak ki az öt szereplő között. Az Abigail bulija a problémákkal való szembenézés és az őszinteség hiányából fakadó frusztráció felszínre törésének drámája. Az emberi kapcsolatok elégtelensége miatti torzulások megállíthatatlanul tolják a szereplőket a tragikus végkifejlet felé. Ennek átélésében rendkívül erős színészi alakítások segítenek bennünket: a sablonos gondolkodású, pénzéhes, a házasságon belül domináns házigazda feleség szerepében Rezes Judit, a munkahelyén túlterhelt és a szükséges feltöltődést otthon sem találó férjet játszó Kocsis Gergely, a szinte felismerhetetlenségig elmaszkírozott (Csákányi Eszter egykori kaposvári Yvonne-ját idéző) Ónodi Eszter, az egyszavas válaszaira is másodpercekig rákészülő, faék-egyszerűségű, de kisportolt vendégférjet játszó Ötvös András és az otthoni elnyomottságot folyamatos csacsogással kompenzáló feleségét megformáló Jordán Adél.

Este nyolctól a nagyharsányi Narancsligetben lépett fel a Le Skeleton Band, ezúttal egy kisebb színpadon, nappali fényben. Éppen ezért a körülmények sokkal megfelelőbbek voltak arra, hogy a közönséggel kapcsolatot létesítsenek. Éltek is a lehetőséggel, minden egyes dalról mondtak egy rövid ismertetőt angol nyelven és kisebb párbeszédek is kialakultak az angolul beszélő nézőkkel. A másfél órás koncertet szinte önkívületben játszották végig, még a közönség közé is leugrottak a színpadról, hogy köztünk, velünk zenéljenek. A Katlan idei legnagyobb meglepetése a zenekar, a hallgatóság közül többen egyetértettek abban, hogy még szeretnék újból látni őket a fesztiválon. Jövőre mindenképpen, de akár ugyanolyan rendszeres vendégként is, amilyen a Wombo Orchestra.

A frenetikus franciák még be sem fejezték, már száguldottunk is át Kisharsányba, ahol zene és költészet ölelkezett össze a Rájátszás fellépésén. A viszonylag nagy befogadóképességű Teleki kert a nevében elrejtett jelzőhöz méltóan igazán tele volt, talán még egy gitárpengetőt sem lehetett volna leejteni, de azért valahogy sikerült BECKüzdeni magunkat a színpad elé. Kardos-Horváth János és Szűcs Krisztián nem tudott eljönni, de a többiek, zenész-énekesek és költők nélkülük is tartalmas programot állítottak össze. Ennek egy jelentős része a tavaly megjelent, Szívemhez szorítom címet viselő kiadványról való. Kemény István szavalta a verseit, Háy János és Grecsó Krisztián mondatait viszont nagyrészt megzenésítve, maguktól a szerzőktől hallhattuk. Erdős Virág nem volt jelen, de több művét is megszólaltattak a zenekar tagjai. A kortárs költők amúgy is erőteljes sorai a zenekari frontemberek, Beck Zoltán, Egyedi Péter és Kollár-Klemencz László tolmácsolásában még nagyobb hatékonysággal értek célba. Ez egyaránt igaz a Van egy ország, a Dezső, a Legjobban nélküled, a Negyven felett vagy az Aktmodell című versekre, és működött a ráadásnak tartogatott Ezt is elviszem magammal esetében is.

Már évek óta tudjuk, hogy nincsen Katlan a Wombo Orchestra nélkül. A francia együttes szinte már a fesztivál házizenekarának számít, nélkülük a Katlan szoKatlan lenne. A megnyitón ők fogadják az érkezőket, az utolsó napon ők adják a hajnalig tartó zárókoncertet, és természetesen a nagyszínpad programjában is bérelt helyük van. Energiával teli, sok fúvóssal megtámogatott zenéjük tökéletesen alkalmazkodik az alkalomhoz és a helyszínekhez: képes pár perc alatt fesztiválhangulatot teremteni a nyitányon, de ugyanígy alkalmas arra, hogy egy nagykoncert programját kitöltse. A zenészek pedig jól elférnek akár egy talpalatnyi helyen, hogy szinte egymás lábán állva muzsikáljanak, ugyanakkor a rendezvény legnagyobb színpadát is gond nélkül belakják. Az énekesnő, Mama J. túláradó életkedve, magával ragadóan energikus színpadi fellépése jól megfér a többi zenész laza eleganciájával. Zenei szempontból pedig lenyűgöző az a képesség, ahogyan saját képükre formálják a világ zenei termésének különböző darabjait, legyen az Jimi Hendrix, King Crimson, RATM vagy éppen Besh o Drom dal. Jól sikerült koncertjükkel ezúttal sem wombolták le a róluk kialakult képet.

És ha már említettük a nevet, és a Wombo fel is dolgozta az egyik dalukat, nem lehetett alkalmasabb fellépőt találni a franciák után a Besh o Drom zenekarnál. Végül a két zenekar együtt zenélt, ez az alkalmi francia-magyar koprodukció különleges és talán pótolhatatlan élmény volt azon szerencséseknek, akik késő este még kitartottak.

A cikkelős neve: [kyprios]
A fotósneve: [mzoli]
A cikkelés ideje: 2016.08.04.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.