vasárnap, 09 augusztus 2015 00:45

Ördögkatlan 2015 #5

Írta:

katlan 2015 05Palkonya, Nagyharsány és a Vilyan-terasz

Három helyszín is belefért utolsó napi programunkba Közép-Európa egyetlen kultúrwoodstockján. Természetesen a zárónapra is találtunk jó néhány színpadikus programot...

A Nézőművészeti Kft is rendszeresen elhozza előadásait a Katlanra. Ezúttal Harold Pinter: A gondnok című színművét mutatták be Szabó Máté rendezésében, a szinte már legendának tekinthető Khell Csörsz díszletei között, Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Katona László főszereplésével. A három férfi bonyolult viszonyrendszerét elénk táró darab végig az abszurd és a realizmus között mozog, a színpadra állított változat inkább az utóbbi felé mozdult el. A háromszereplős színmű remek alkalmat nyújt a színészi képességek kibontakoztatására: az előadást talán leginkább az alakítások miatt érdemes megnézni. A befogadott hajléktalan figurája szinte kínálja magát Mucsi Zoltán számára, hogy a jól ismert „mucsiságokat” beépítse a játékába. Ő azonban jól észrevehetően kellő alázattal nyúlt a szerephez; a harsányságot és a kliséket elkerülve rendkívül emberi és visszafogott, de éppen ennek köszönhetően tejesen hiteles karaktert épített fel. Scherer Péter mozdulataiban, arcjátékában is a személyiségétől megfosztott, csonkolt személyiség jelent meg, mint egy lombjaitól megkopaszított, tövig visszametszett fa. Különösen emlékezetes volt a monoton, szaggatott, ütemtelen beszéddel előadott monológja, amelyben ijesztő tárgyilagossággal emlékszik vissza saját, korábban elszenvedett kálváriájára. A legkevesebb mozgástere talán Katona Lászlónak volt, de ő is megmaradt a fejünkben a hol fenyegető, hol behízelgő, hol pedig kifejezetten aberrált háztulajdonos testvér szerepében.

A színházteremből kilépve még volt idő egy kisebb sétára Palkonyán. A Malompark színpada körül nyolc-tíz sátrat találtunk, ahol vásározók kínálták termékeiket. Ezt csak azért érdemes megemlíteni, mert szerencsére nagyrészt nem a hétvégi kirakodóvásárokon vagy majálisokon megszokott bóvlikat találjuk. Főként népművészeti vagy házi kisipari cikkeket (játékokat, konyhai eszközöket, ékszereket) lehet kapni, a jóféle ételek és italok szomszédságában. Igazi különlegesség a helyben készített aszalt gyümölcs és gyümölcssajt, ami számos változatban beszerezhető. De nemcsak a Malomparkban volt érdemes szétnézni: a Cifra Udvarban például marha- vagy kecsketejből érlelt házi sajtokra leltünk, volt köztük egy igazán emlékezetes, vörösborban pácolt változat is. Ugyanott leírhatatlan ízű csapolt búzasör is kapható, ezt már tavaly is felfedeztük és bízunk benne, hogy egy év múlva is ugyanazok bérlik majd a helyet.

katlan 2015 05 encuentros

A palkonyai séta után újból a fesztiválközpontnak számító Nagyharsány utcáin kerestünk parkolóhelyet. A templomban az Encuentros énekegyüttes műsorába pillantottunk bele. Ha argentin, vagy csak általában latin-amerikai zenéről beszélünk általában a tangó, a salsa, a heves, jól táncolható dél-amerikai ritmusok jutnak eszünkbe. Azt gondolhatnánk, hogy egy argentin karvezető betanításában felcsendülő művekben mindez benne lesz. Ehhez képest európai füllel hallgatva is hagyományos, cseppet sem szokatlan kórusműveket hallhattunk. A „Népzenei hagyományok túl az óceánon…” elnevezésű zenei program befogadását segítették a minden második elhangzó mű után elhangzó rövid ismertető szövegek.

A Vilyan-terasz a fesztivál egyik olyan helyszíne, ami kiesik a fősodorból. Kiadós séta vagy éppen kerékpározás kell hozzá, hogy megközelítsük, de megéri, és nemcsak a programok miatt. Csodaszép a kilátás és minőségi borokat lehet kóstolni. Szombat délután Slam Poetry szerepelt a terasz programjában, az út szélén parkoló autók hosszú sora jelezte a műfaj népszerűségét és a felfokozott érdeklődést. Sajnos a versdélutánnak csak az utolsó húsz percére értünk oda, de így is jó néhány eredeti gondolatot ajándékoztak nekünk mindennapi emberi viszonyainkról, a hazai közélet nehezen elfogadható jelenségeiről, fiatalokról, kilátástalanságról, nem-európai tévelygéseinkről. Mindezt az előadóművészet és a költészet eszközeivel, a pillanat megismételhetetlen varázsával. A slam poetry valódi nagyvárosi jelenség, kisebb településeken egyelőre még nem vert gyökeret. A fesztivál szervezői így hiánypótló munkát végeznek azzal, hogy minden évben beillesztik a programba.

Nincsen Ördögkatlan Wombo Orchestra nélkül, ezt az alaptételt már megtanultuk tavaly. Továbbá azt is, hogy minden nap legalább egyszer találkozhatunk velük a helyszínek valamelyikén. Számunkra ez a koncert jelentette a búcsút az idei Ördögkatlan fesztiváltól, és ahogy körülnéztünk úgy tűnt, hogy innen mások is hazafelé vették az irányt. A francia vendégek ez alkalommal is óriási hangulatot teremtettek. A fúvósok több szólamú játékára építő, rendkívül jól hangszerelt zene hatalmas energiákat közvetített. A zenekar már olyan mértékben összenőtt az Ördögkatlannal, hogy lassan nem lehet eldönteni, vendégek-e vagy inkább már házigazdák. Szinte érthetetlen, hogy más fesztiválok vagy a klubkoncertek szervezői még nem fedezték fel maguknak őket.

A néhány nappal korábban tartott beremendi Wombo-koncert felvétele

Tartalmas, ugyanakkor embert próbáló öt napot zártunk le ezzel a szombat estével. A rendkívüli meleg miatt jelentős fizikai megterhelést jelentett, főleg a nappali, szabad téri programok látogatása. Ezeken azonban még lehetett védekezni a hőség ellen, többek között a párakapuk használatával, az árnyékos helyek elfoglalásával, sok folyadékkal. Ugyanakkor hasonló időjárási körülmények között a jövőben fontos lenne a szellőzés és/vagy légkondicionálás megoldása azokban a termekben, ahol egyes színházi programoknak adnak helyet. Időnként már-már az előadás normális befogadását nehezítette vagy tette lehetetlenné a levegőtlenség, a pára és az elviselhetetlen forróság.

Ebben az évben is példátlanul gazdag, változatos és rendkívül színvonalas programot raktak össze a szervezők. Az élményeknek tényleg csak a helyszínek közti távolság és az emberi befogadóképesség limitáltsága szabott határt. Néha szerettünk volna egyszerre két-három helyen is lenni. A hosszabb színházi előadásokról több esetben is azért mondtunk le, mert miattuk két-három másik, szintén izgalmas programról maradtunk volna le.

Vasárnaptól ismét azon jár majd az eszünk, hogy mikor vesszük meg az iskolai kellékeket a gyereknek, melyik nap nyírjuk le a ház előtt a füvet, milyen munkákat vegyünk a többi elé az irodában vagy hogy nem felejtettük-e el befizetni az autóra a biztosítást. Fontos dolgok ezek, de azért mi köszönjük az Ördögkatlan szervezőinek az emberfeletti munkájukat, amivel lehetővé teszik azt, hogy évente öt napig NEM VAGYUNK NORMÁLISAK.

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2015.08.09.