2015. aug. 08. | 10:20

Ördögkatlan 2015 #4.

Írta:

katlan 2015 04A negyedik napra a katlanlakók egyik fő beszédtémája a forróság.

Az előrejelzéseknek megfelelően megdőlni látszik a fesztivál melegrekordja. Locsolókocsi járja az utcákat, a bátrabbak beleállnak a vízsugárba, hogy a csuromvizes ruha néhány órára felfrissülést nyújtson.

Mosoly és döbbenet

„Bassza meg a Sztálin elvtárs” hangzik a köszöntés, ahogy összecsendülnek a poharak A kisharsányi vőlegény című előadásban. A falusi ház udvarában játszódó történetet ezzel sikerült is időben elhelyeznünk. A hajdani kaposvári színinövendékekből alakult k2 társulat visszatérő vendége a fesztiválnak. Erre az alkalomra készített, a helyi történeteket felhasználó és a helybeli hagyományokra építő előadásukat egy kisharsányi idős házaspár fogadta udvarába. A környezet adottságait ötletesen felhasználó játék szórakoztató párbeszédekkel, ügyesen felépített karakterekkel az első perctől kezdve szerethető. A névnapi készülődés és a fiatalok csipkelődése azonban csak a kezdet, amire fokozatosan borul rá a diktatúra átláthatatlan fekete fátyla. Az almafák és a fellógatott lepedők mögül pedig lassan előlép a tragédia: még isszák a fiatalok a kupicákból a „fosost”, de tudjuk, hogy másnapra szomorú fordulatot vesz a sorsuk. Olyan világban élnek, amelyben egyeseknek mindent szabad, de aki a jogtalanságot nem bírva maga szolgáltat igazságot, végzetes bajt hoz saját maga és a barátai fejére. A történet feldolgozásán és a játékmódon jól érezhető Mohácsi János hatása. A darab ugyan konkrét történelmi időszakhoz köthető, de a benne megjelenő mechanizmusok sajnos nem vesztették el aktualitásukat. Marad a keserű szájíz, majd mi is kiköpünk egyet oldalra, bassza meg a Sztálin elvtárs, vagy éppen a Rákosi elvtárs, továbbá valamennyi múltbéli és jelenlegi reinkarnációjuk.

Pengető és vonó

Pár utcával arrébb, a kisharsányi faluközpontban találjuk a Templomkert nevű helyszínt, ami azonban valójában nem kert, hanem maga a templom. Itt délutánonként komolyzenei programokkal várják a dobtól és a basszustól már besokallt vendégeket. Volt itt operabeavató előadás, illetve különböző hangszeres együttesek fellépése. Délután háromkor a negyven éves jubileumát ünneplő Igrice Citeraegyüttes rezegtette a húrokat. A fiatal zenészek programja elsősorban baranyai népi dallamokra épült, de filmzenét és klasszikusmuzsikát is megszólaltattak. A hasonlóan családias hangulatú, a fiatalokat is sikeresen megérintő koncertek alkalmasak arra, hogy a komolyzenei koncertek népszerűségét jelentősen növeljék. A pengetők aztán átadták a helyüket a vonóknak, hiszen két órával később már a siklósi Dolce Hegedűegyüttes adta elő klasszikus- és filmzenékből álló programját. A tizenkét teljesen eltérő életkorú hegedűs, egy fő billentyűs kíséretével kiegészülve összeszokott közösségként igazi örömzenélést mutatott be a templom falai között. Az alaposan betanult, tisztán megszólaltatott művek a kamarazenélés legszebb hagyományait idézték.

Európa és Ázsia

A kisharsányi Kovács udvarházba szervezett Mediawave programok, így a Roma és tibeti progresszív zenei műhely is egy külön fesztiválként kerültek be az Ördögkatlan kínálatába. Az eseményen kísérleti zenei projektek is helyet kaptak, ezek próbája nyilvános, a néhány napig tartó folyamatot az érdeklődők figyelemmel kísérhetik. Both Miklós a Napra zenekar és a Palimo Story néhány tagjával együtt több napra érkezett, hogy a tibeti vendégzenészekkel készre alakítsák a közös projektet. A szombat esti koncertet tehát napokon át készítik elő, a munkába egy rövid időre nekünk is volt lehetőségünk belepillantani. A tízfős ázsiai zenészcsapat egyik tagja beszél angolul, a kommunikáció az ő segítségével működött. De a tolmácsolásnál sokkal fontosabb volt a zene egyetemes, kultúrákat összekötő hatalma, ahogy az európai és az ázsiai művészek együtt öleltek magukhoz kontinenseket és évszázadokat. Nagy kár, hogy a szombat késő esti koncertet már nem tudtuk megvárni, mert a próba is meggyőzött ennek az egyszeri és megismételhetetlen alkalomnak a nagyszerűségéről. Both Miklós jó helyen van az Ördögkatlanon: tavaly a fiatal, főként roma származású zenészekkel vitt véghez kisebb csodát, idén pedig talán még ennél is nagyobb ívű feladatba vágott bele. Reméljük, hogy 2016-ra is maradt még megvalósítandó ötlete.

Zene és akrobatika

Sokan gyanakodva közelítenek a cirkuszművészethez, és nem is értik, mit kereshet az Ördögkatlan programjában Cirque du Platzak előadása. Jó tudni azonban, hogy az alternatív színházakhoz hasonlóan léteznek nem mainstream cirkuszi társulatok is. Ezek sikeresen szakítanak az unalmas klisékkel: a modoros konferálásnak nyoma sincs, elmaradnak az állatszámok, a hagyományos bűvészműsorok, bohóctréfák. Ehelyett egy összefüggő, kitűnően összerakott egész estés előadást láttunk, ahol nincsenek megszakítások, az egyik szám szinte észrevétlenül úszik át egy másikba. A fő szerep az akrobatikus mozgásos produkcióké és a zsonglőrködésé, mindez komikus elemekkel teletűzdelve, színészi eszközökkel megjelenített kerettörténetbe ágyazva. Egyszerre több dolog is történik a színpad különböző részein, és közben folyamatosan játszanak a zenészek, tehát egyúttal koncertet is hallgathatunk. A zene kiemelt szerepe talán annak is köszönhető, hogy a Platzak eredetileg zenekar volt, és csak később kezdtek el artistákkal közösen fellépni. Ezért nemcsak a cirkusz kedvelői vagy a gyerekek számára maradt emlékezetes a holland társulat vendégszereplése: a Platzak nem vacak.

Szörnyeteg és szépség

A Psycho Mutants koncertjére nem kellett messzire menni, csak átsétálni a cirkusz nézőtere mögé. Előttük ismét meghallgathattuk a kétszemélyes Brother Kawa együttest, akik már a cirkuszi előadás befejezése előtt végeztek a hangbeállással, így a Platzak műsoráról távozó nézőket személyesen próbálták a színpad elé terelni. Erre azonban nem is volt igazán szükség, hiszen a pécsi zenekar egyre nagyobb fesztiválkedvencnek számít, a franciák pedig itt az Ördögkatlanon lopták be magukat sok néző szívébe. Utóbbiakról már az első napi beszámolónkban írtunk, ezért ezúttal a mutánsokra koncentrálunk. Az elmélyült, művészi produkciókra összpontosító fesztivál programjába jó érzékkel vesznek fel olyan zenekarokat is, akik megmozgatnak, az ösztöneinkre hatnak, zsigerekig hatolnak. A Psycho Mutants ehhez nagyon ért, ráadásul erőteljes karakterrel és azonnal felismerhető egyedi hangzással rendelkezik. Ehhez hozzátartozik a trombita, a harmonika, a basszushangon éneklő karizmatikus frontember és a speciálisan torzított gitár. Gondoskodtak róla, hogy a Szirényi-kertben mostanában ne legyen szükség fűnyírásra, sőt, ha igazán korrektek akarunk lenni a házigazdával, nem ártana összedobni egy kisebb összeget fűmagra. Az egész napos műélvezet után egy igazi magával ragadó bulit köszönhetünk a zenekarnak.

A meglehetősen ütős rockkoncert után azt gondolhatnánk, hogy ezt az estét már nem lehet egy újabb emlékezetes zenei élménnyel megfejelni. Akinek a borszagú basszus után egy szárnyaló szoprán hanghoz volt kedve, lesétálhatott a Mediawave színpadához, hogy meghallgassa a Meszecsinka zenéjét. Míg a zenekar felvett anyagait hallgatva az egyéni tehetségeket harmonikusan egyesítő alkotóközösség munkáját érezhetjük, addig élőben elég erőteljesen Oláh Annamari éneke felé tolódott el a hangsúly. A mesés hangú énekesnő el is kápráztatott bennünket ezerszínű, változatos technikájú, intellektuálisan és érzelmileg is gazdag énekével. Szinte minden dalban volt egy improvizatív, a magas és mély hangok közt futkározó, egyszerre simogató és érdes, hol nyögésekkel, hol pedig sikolyokkal teletűzdelt, messzire repítő betét vagy lezárás. Kinyílok – ez a címe a zenekar második albumának, és valóban: egy olyan énekesnőt hallhattunk, aki az elmúlt évek során kibontakoztatta és megmutatta tehetségét, valamint egy olyan zenekart, amelyik egyre több fajsúlyos munkát tesz le az asztalra. A különféle korok és kultúrák ihlette zene ugyanis kortalan és egyetemes muzsikává áll össze. A koncert a sok program között szinte elveszett: a műsorfüzetben apró betűvel szedve volt megjelölve, még időpontot sem rendeltek hozzá. Talán ez volt az oka, hogy csak húsz-harminc ember hallgatta meg a fesztivál egyik legszínvonalasabb koncertjét.

KATLAN 2015 FOTÓGALÉRIA ITT!

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2015.08.08.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.