csütörtök, 06 augusztus 2015 08:40

Ördögkatlan 2015 #1.

Írta:

katlan 2015 01Az Ördögkatlan fesztivállal a Kultúrgyom országjáró fesztiválbeszámoló körútjának (ami valójában háromszög, mert ebbe három esemény fért idén bele) befejező állomásához érkeztünk. A fesztivál összes napjáról külön beszámolóval és galériával készülünk, hogy aki még nem járt itt, feltétlenül jöjjön és élje át, mit jelent ez az öt napos kultúrkaland.

Az Ördögkatlan azon események egyike, amellyel már évek óta szemeztünk, de a „milyen jó is lenne” szintről csak tavaly sikerült továbblépni. 2014-ben tehát végre összejött a randevú és végül annyira jó volt együtt, hogy ebben az évben semmiért ki nem hagytuk volna. Laza kapcsolat az, ami évente csak öt napig tart, viszont annyira intenzív, hogy az egymástól távol töltött hónapokat is betölti.

A nemnormálisak diadala

Formabontó megnyitó az, ahol a közönséget a Wombo Orchestra fogadja, de a rendszeresen visszajáró látogatóknak már szinte természetes. Nem meglepetés az, hogy az alapító Cseh Tamásról minden évben megemlékeznek, és az sem, hogy Törőcsik Mari élőben, a technika segítségével a távolból vesz részt az ünnepségen. Az ünnepség nem is megfelelő szó, mert az ember a szó hallatán valami formálisat, vagy legalábbis normálisat képzel el. Itt viszont alapelv, hogy nem vagyunk normálisak, és ez a kifejezés önálló életre kel, ha a jelenlévő több száz ember együtt üvölti az ország egyik legjelentősebb és legnépszerűbb színésznőjével. Nem normális emberekre vall, hogy a fogyasztói kultúra trendjeit figyelmen kívül hagyva réteg-érdeklődésre tervezett programokat szerveznek. Az sem normális, hogy mindezt olyan mennyiségben teszik, hogy emberi aggyal átláthatatlan a napi programok szövedéke. Szervezői szemmel nézve pedig szinte elképzelhetetlen, hogy egy sok száz fős, jól fizetett, profi csapat nélkül (az első kettő feltétel itt nyilván nem áll rendelkezésre) hogy lehet mindezt megvalósítani. Tényleg nem normális, ami itt történik, de mi és még sok ezer ember így szereti. Igazi kultúrwoodstock ez, a nemnormálisok éves, nagy találkozása és közös diadala.

A nem profik diadala

Az Árokpart bár nevű kisszínpad a nagyharsányi fesztiválközponttal szemben kettős szerepet tölt be a fesztivál életében. Egyrészt a nagyobb színpadokon is látható ismertebb zenekarok is megmutathatják magukat egy olyan közegben, ahol a közönséggel szinte testközelben tartózkodva egy nyíltabb, interaktívabb találkozást tesz lehetővé. Másrészt lehetőséget kapnak induló, friss formációk is, akiktől a színpadi rutin és a tapasztalat még távol áll. A Cseri Hanna trió éppen ilyen produkció volt: a gyönyörű és bájos hangú fiatal énekesnő és az őt kísérő két fiatal művész néha kifejezetten esetlenül mozgott, nem mindig tudtak mit kezdeni a helyzettel, hogy több százan hallgatják őket. Ez azonban ezúttal nem negatívumként jelentkezett, inkább hitelessé és szerethetővé tette a koncertjüket. Hiszen a legfontosabb már megvan: értéket akarnak teremteni, tehát jó úton járnak. Népdalokból, az alternatív zenéből és kultúrából merítő, egyéni hangvételű dalaik egy kis csinosítgatás után album- és színpadérettek lesznek, érdemes figyelni rájuk és már most megjegyezni a Cseri Hanna nevet.

Az átélés diadala

Az árokparti koncert miatt kicsit késve érkeztünk meg Udvaros Dorottya zenés önálló estjére a Narancsligetbe. Mégis szép – a cím pontosan visszaadja az est hangulatát, hiszen az elhangzott dalok és a prózai betétek is a felnőtt lét, és leginkább az idősödő felnőttek életének fontos problémáit, kérdéseit idézték fel, de mindezt a sokat tapasztalt ember bölcsességén és a pozitív, az apró szépségekből építkezni képes életfelfogásán keresztülcsorgatva látjuk-halljuk. Udvaros Dorottyáról írva természetesen nehéz az elfogultságot félretenni, hiszen generációk számára meghatározó élményt jelentettek színpadi és filmbeli alakításai. És ha vele kapcsolatban az éneklésre gondolunk, sokunk számára maradandó emlék Átutazó című albuma, ami az annak idején sorozatban megjelenő színészlemezek egyik legkiemelkedőbb darabja. Bereményi Géza szövegei ezúttal is főszerepet játszottak, csakúgy, mint Nádas Péter vagy Hamvai Kornél megidézett szavai, vagy Hrutka Róbert és Másik János dallamai. Természetesen Cseh Tamás sem maradhatott ki a programból, amit Vörös Róbert és a művésznő nagyszerű érzékkel állítottak össze és vittek színpadra, mert Udvaros Dorottya sokszínű személyiségének rengeteg árnyalatát tudta ezúttal is megmutatni. Egyszerre, néha pedig egymás után volt gyermeki és érett, kislányos és nagyasszonyos, rokonszenvet ébresztő, elesett nő és határozott, domináns asszony. Az érintett témák – többek között a múló szerelem, az öregedés, a gyermektől való elszakadás, a gyermekkori emlékek felidézése – a szokatlan helyszín és külső körülmények ellenére is igazi beleéléssel, odaadással jöttek át a színpadról, amiben fontos szerepe volt Silló Sándor alázatos, mégis karakteres zongorakíséretének.

Az őrült franciák diadala

A Wombo Orchestra után ezúttal egy újabb eszement gall csapatot ismerhettünk meg, a Narancsligetben Udvaros Dorottyát váltotta a színpadon a Brother Kawa nevű formáció. A jó értelembe vett és komoly hangszeres tudással megtámogatott cirkuszi zenebohóckodás és utcai performansz hagyományának továbbfejlesztői. Burleszkbe illő, egymást és magukat is nem túl komolyan vevő, zeneileg mégis érett előadásuk hamar megnyerte magának a nézőket, elsőként a fiatal lányokat, akik mind közelebb kerültek a színpadhoz. A színpadhoz, amin két ember tolmácsolásában egy kisebb zenekar szólalt meg: az egyikük pengetett, a másik egyszerre fújt különböző szaxofonokat, lábbal pedig a lábdobot verte. Ügyes produkció volt, de nem emlékezetes: mindvégig az extravagancia és a ripacskodás közti keskeny ösvényen dülöngélt.

A visszafogottság diadala

katlan 2015 01

Az este kellemes meglepetése Manoya koncertje volt, a fő műsorszámnak szánt Quimby éjjeli nagykoncertje előtt, a focipályán felépített nagyszínpadon. Bevallom, hogy engem eddig elkerültek Manoya dalai, de ezután magam fogok a keresésükre indulni. Már csak azért is, mert első hallásra csak benyomásokat tudok megfogalmazni. A dalokkal ugyanis ismerkedni kell, elmerülni, együtt élni, megfejteni, megérteni, ez pedig csak többszöri hallgatás után fog megvalósulni. Hangulatában néha Pink Floyd, néha Suzanne Vega volt tetten érhető, de mindenekelőtt egy nagyon komolyan vett és komolyan gondolt, a végsőkig érett és megérlelt zenealkotás. Felnőtt, nagy formátumú és komplett művészeti produkció egy karakteresen fátyolos és bársonyosan visszafogott énekhanggal közvetítve. A Manoya egyszerre Hodosi Enikő művészneve és a zenekar neve is, ezen a koncerten mindkettő egyformán fontos volt. Reméljük, hogy ezt előbb-utóbb a hazai, és főleg a vidéki koncertszervezők is felfedezik maguknak – vagy inkább nekünk.

A megújulás diadala

A Quimbyről már sokan sok mindent leírtak, mit is lehetne ehhez hozzátenni? Talán azt, hogy hagyományosan ők az Ördögkatlan első napjának fellépői, és ez már akkor is így volt, amikor nem voltak az ország három legvonzóbb zenekarának egyike. Amikor még jóval kevesebben tudták és ismerték el azt, hogy a Quimby az elmúlt évtized egyik legjelentősebb alternatív zenekara. Örülni kell annak, hogy Kiss Tibiék még mindig fontosnak tartják a katlanos fellépésüket, és ezt egy jó két órás, nagyon erős és nagyon komoly nagykoncerttel bizonyították. Az is kiderült számunkra, hogy nem egy standard programmal indulnak el a nyári fesztiválokra, ugyanis a koncertprogram jelentősen eltért a másfél hónappal ezelőtti orfűi fellépésétől. Kicsit hiányzott is a Hasta la Ganxsta, de ezt néhány újragondolt és áthangszerelt dallal pótolták, többek között a Hol volt, hol nem volt felturbózott és felpörgetett verziójával, illetve egy nagyszerű dob- és ütőhangszer szólóval a Fekete Lamour végén. Tibi betegen vállalta a frontemberséget, ezért a szokottnál talán visszafogottabb volt, de Livius (nagy)harsánysága ezt kellően ellensúlyozza. A zenekar érdeme, hogy ennyi év és ilyen irdatlan számú fellépés után is érdekes tud maradni, és ha legközelebb felénk járnak, hát akkor ismét kíváncsiak leszünk rájuk. Reméljük, nem fogy el az energia, ami a folytonos megújulást táplálja.

Az első nap ezzel véget is ért, a szerda pedig máris elérkezett, a kultúrwoodstocknak még éppen csak az elején járunk.

KATLAN 2015 FOTÓGALÉRIA ITT!

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2015.08.06.