2014. jún. 19. | 02:00

FOO 2014 - nulladik nap

Írta:

fokep foo2014 nulladikIsmét eltelt egy év, és újból itt vagyunk Orfűn  

Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a Kultúrgyom csapata már otthonosan érzi magát a Panoráma Campingben, hiszen immár harmadik éve, hogy napi beszámolókkal jelentkezünk a fesztiválról. Idén első ízben a nulladik napon is részt vettünk, ez annak is köszönhető, hogy ezen az estén a kilencvenes évek legnagyobb hatású zenekara lépett fel. Ez pedig egyszeri, megismételhetetlen alkalom, még annak ellenére is, hogy Kispálék bemelegítő koncertjeinek egyikét is elcsíptük – erről szóló írásunk itt olvasható.

Sokak szerint a Fishing on Orfű varázsát az jelenti, hogy a szervezők kis léptékben gondolkodnak, nem akarják az eseményt felduzzasztani, nagyobb szabásúvá tenni. A fesztivált beharangozó interjúkban, cikkekben, valamint a bejáratnál elhelyezett programfüzetben is olvashatunk erről. Ugyanitt egy nagyobb esemény gazdájának a véleményét idézik, aki azt mondta, a FOO szervezői nem nagy fesztivált, hanem egy kis bulit szerveznek. Emberközeli, barátságos rendezvénynek tartja mindenki, közönség, szakma és a zenészek egyetértenek ebben. A nulladik nap délutánján történtek azonban azt mutatják, hogy ennek most érkeztünk el a határához. A bejáratnál a sor végéig nem lehetett ellátni este hat órakor, ez igaz volt a látogatók kapujára, de a VIP-re is. Mindenki türelemmel viselte a várakozást, ennyiből mégis azt mondhatjuk, hogy családias a hangulat – még akkor is, ha egy igazán nagy létszámú család tagjai várták sorukat, hogy az éves összejövetelen részt vehessenek. Felmerül a kérdés, hogy ezek után még nevezhetjük-e „kis bulinak” a fesztivált, főleg annak tudatában, hogy a jegyek most először már elővételben elkeltek. A helyszín, a hangulat, az elnevezések viszont őrzik a hagyományokat, továbbra is barátságos és pozitív a rendezvény kisugárzása. A nulladik nap tapasztalatait összegezve azt mondhatjuk, hogy a Fishing on Orfű egy méltán népszerű, nagyszabású kis buli.

A hosszú várakozásnak egyetlen káros mellékhatása volt csak: lekéstük Németh Juci új projektjének, a Hey Honey-nak a bemutatkozó fellépését. Illetve szerencsére csak az elejét, mert az utolsó néhány dalt azért meg tudtuk hallgatni. Első benyomásunkat tudjuk csak leírni (mármint a zenéről, mert idő hiányában a koncert előtt, ha akartunk sem tudtunk volna benyomni). Mindenképpen vagány dolog Jucitól az, hogy ezt a kétszemélyes projektet bevállalta. A Hey Honey egy két fős, viszont több íhangszeres zenekar. Nincsenek kísérőzenészek, minden hangszert Juci és partnernője, Matisz Flóra szólaltatnak meg. Bátorság és vállalkozó kedv nélkül ez nem menne. A koncerten Juci elemében volt, neki fekszik ez a pörgés, hogy egyszer a billentyűk mögött áll, máskor a dobok mögé ül, közben meg énekel. Afféle underground girl-power mozgalomnak is értékelhetjük ezt, benne van a „két tökös csaj most bevállalja, és megmutatja a világnak” attitűd. Megmutatták. Ennek ellenére nem biztos, hogy helyes döntés volt a kétszemélyes vállalkozás. A dalok ugyanis nagyszerűen sikerültek, és ennél többet érdemelnének. Egy hagyományos, négy-öt fős zenekartól karakteresebb hangzást kaphattak volna, és egy Jucisan lehengerlő színpadi produkcióvá állhattak volna össze. Mintha ebben az esetben a vállalkozás kicsit nagy falatnak bizonyult volna és a bevállalós kedv a hangzás rovására győzedelmeskedett volna. Így is megilleti minden dicséret a lányokat, a fellépésük egy szokatlan, érdekes színfoltja volt az estének – de talán jobban illene egy klubhelyiségbe, mint egy fesztivál nagyszínpadára.

A Pál Utcai Fiúknál nem lehetett volna megfelelőbb zenekart találni a Kispál és a Borz koncertjének felvezetésére. Azoknak a mai harmincas-negyvenes látogatóknak, akiknek fiatal korukban az eredeti tagokkal felálló Kispál volt az egyik legfontosabb zenekar, a másik legnagyobb hatású együttes a PUF volt. A két zenekar teljesen más utat járt be: a Kispál egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, majd alkotó ereje határához vagy méginkább végéhez érve abbahagyta. A PUF ezzel szemben kis aktivitással, safe mode-ban folyamatosan működik. Kevesebbet koncertezik, ritkán ad ki új albumot, tagcseréken ment át, de a Leskovics-Potondi házaspár tovább viszi a hátán a zenekart. A csökkentett üzemmód azonban szerencsére nem jelent alacsonyabb színvonalat: az Ember a parton vagy a Balatonszepezd felveszi a versenyt a legrégebbi, klasszikus PUF dalokkal. A tagcserék sem ártottak meg, sőt, a szaxofont trombitára cserélni sem volt rossz ötlet. A PUF sohasem változik meg és soha nem válik unalmassá: felpörget, magával ragad éppen úgy, mint húsz vagy huszonöt éve. Ennek köszönhető az, hogy generációk élvezik a koncertjeiket, és hogy én magam is három olyan húszéves egyetemistát ismerek, akiknek a telefonján a Legelő a csengőhang. Lecsóék fellépése alatt a tömeg egyre gyűlt az OTP Simple nagyszínpad előtt, hogy a fő fellépő Kispál és a Borz színpadra lépésekor már egy szempillát sem lehetett leejteni a nézőtéren.

A Kispál Original hat héttel ezelőtti fellépése után azt írtuk, hogy a koncert értékelhető egy nagyon jól eltalált és kitalált nosztalgiakoncertként, ennek ellenére hagyott némi hiányérzetet maga után, mert nem tudta a sok évvel ezelőtti hangulatokat, az akkor megélt pillanatokat visszahozni. Nem tudom, hogy a hazai pályának számító helyszínnek köszönhető, vagy annak, hogy a csapat újból összeszokott, de ezúttal sikerült átélni a már rég elfelejtett Kispál-érzést. Igaz, volt is idő ráhangolódni a jó két órás koncert alatt. Lehet azzal vádolni őket, hogy a pénzért álltak össze ismét, ha elfogadjuk ezt, akkor is megdolgoztak a pénzükért. Én mindenesetre nem éreztem a pénzszagot, inkább az jött le, hogy ez az alkalom a zenekarnak is ünnepi volt. Lovasinak is, de leginkább Kispálon és Brautigamon látszott, hogy mindent erre az estére tettek fel. Még extra produkciókat, látványos akrobatikus produkciókat – futball cseleket és talajtornát – is bevállaltak, de a lényeg persze nem ezeken volt. Sokkal inkább az első három-négy Kispál album dalain, amelyek közül talán egyetlen fontos darab sem maradt ki. Talán a később megjelent Jelvény nélkül, vagy az albumon soha ki nem adott Hátradőlök hiányzott, de minden nem férhetett bele a két órába.

A Kispál és a Borz már nem léphet előre, nem fejlődhet tovább, mert már nem aktívak és amúgy is a csúcsra értek. Létszámot tekintve a fesztivál is elérkezett a maximumhoz, de fejlődni azért még így is tud: idén például visszaváltható korsókban lehetett kapni a sört. Jó pénzért. Igaz, visszaváltáskor ezt a pénzt visszaadják. Azt azonban nem értettem, hogy a kollegámat miért nem akarták a fesztivál területén vásárolt sörrel visszaengedni a bejáratnál. Szegény kénytelen volt egyszerre meginni az egészet, de a cél érdekében sikerült megbirkóznia a feladattal. A nulladik nap még ezzel együtt is nagyon sokat adott, köszönet érte Lovasiéknak és az összes résztvevőnek.

Holnap jelentkezünk az első napi beszámolóval. Amíg a következő beszámolónk felkerül oldalunkra, kérjük, mindenki maradjon a monitor előtt, Kivéve, ha közben jobb dolga akad.

A cikkelős neve: [kyprios]
A fotós neve: [mzoli]
A cikkelés ideje: 2014.06.19.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.