2014. jún. 21. | 02:00

FOO 2014 - második nap

Írta:

fokep foo2014 masodikMég éltünk bizony...  

Pénteken sokáig úgy tűnt, hogy szükség lesz este az esőkabátra, délután hullt is néhány csepp eső. Szerencsére hamarosan újra kitisztult az ég, és a legmagasabban fekvő koncerthelyszín, a Borfalu színpada mellől zavartalanul élvezhettük a kemping alatt megbúvó völgy látványát – olyan kiegészítője volt ez a koncertnek, mint egy jól sikerült főételnek a hozzá illő bor.

Ripoff Raskolnikov

A megszokott fedett épület helyett a bort árusító bódék mellett egy kicsi, fából ácsolt színpadot találtunk. Előtte színesre festett raklapokra vagy a fűbe lehetett leülni, vagy valamivel távolabbról, a domboldalról tudta a közönség hallgatni a zenét. Sajnos a nagyszínpad hangereje többször is felülkerekedett a szinte egyszemélyes színpad diszkrét hangosításán. Ettől még a hangulat a fűben lazuló baráti társaságokkal, párokkal és az egyszálgitáros blues muzsikával miniatűr Woodstockra emlékeztetett. Mi pedig annak örülhettünk, hogy ismét ellátogatott Orfűre a nagy öreg, a blues osztrák-magyar utazó nagykövete. Az előző napi hangos koncertek után megnyugvást találtak érzékeink az akusztikus gitár és az ének csendességében. Elhangzott többek között a Never Felt This Good Before, az It’s not Easy és a Temporary. Üdvözöljük a szervezők törekvését, hogy a blues továbbra is nyomokban előforduljon a fesztiválon. Úgy tűnik, ehhez most az ideális helyszínt is megtalálták – különösen igaz lenne ez abban az esetben, ha a koncerteket a nagyszínpad üresjárataihoz időzítenék. Ezt az adottságot érdemes volna kihasználni és itt, a borok szomszédságában minden évben egyestés mini blues fesztivált tartani hasonlóan ahhoz, ahogy a nagy sátorban egy napot rendszeresen a hip-hopnak szentelnek.

Run Over Dogs

Éles volt a kontraszt, ahogy a Raskolnikov teremtette intim közegből a Laptop Szalon Sátor dühöngőjébe léptünk. A Run Over Dogs amúgy sem a finomságáról híres, a zsebkendőnyi alapterületű sátorban pedig olyan érzésünk támadt, mintha oroszlánok ketrecébe sétáltunk volna be. Hirtelen letépték a fejünket és csak a következő koncert elején találtuk meg. Nem is meglepő ez, Péterfy Borira velünk együtt többen is felkapták a fejüket. De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk zúzós barátainknál, akiknek sikerült megtriplázniuk a tavalyi közönségüket – meggyőződésem, hogy egy másik helyszínen ennél nagyobb arányú előrelépést is elkönyvelhettek volna. Éppen most készült el From the Venn Street to East Putney című dalukhoz a videoklip, ezt a számot is hallhattuk tőlük, és volt persze a Scallywag és az Our Love is. Vártam, hogy Juci is átjön a sátorba, hogy az utóbbi dalba beszálljon: a nagyszínpadon ugyanis a Budapest Bár fellépése ekkorra már befejeződött. Nem jött, így a fiúk maguk játszották el – pedig még egy közös orfűi fotót is kiposztoltak a Facebook oldalukra. Élőben még egyértelműbben megállapítható, hogy Czeglédi Szabolcs mennyire jó torkú énekes, és az is érezhető volt, hogy a zenekar koncerten sokkal nyersebb hangzással szólal meg.

Péterfy Bori & Love Band

Igyekeztünk igazságosan válogatni a helyszínek között, a célunk az volt, hogy ne csak a nagyszínpadok programjairól számoljunk be. A véletlen mégis úgy hozta, hogy a következő három zenekart a nagyobb helyszínek fellépői közül választottuk. Péterfy Boriról mindenkinek van véleménye, olyan egyéniség, aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Emiatt sokan vele azonosítják az együttest, pedig az nemcsak őróla szól. Aki hallotta a Love Band legutóbbi három koncertjét itt Orfűn az észrevehette, hogy zenei variációk terén az eltelt bő két év alatt jelentősen kiteljesedett a zenekar. Úgy tűnik, hogy a legutóbbi, Fehér éjszakák című lemezük inspirálólag hatott rájuk, és az album dalai mellett korábbiakat is jelentősen átformálták. Ugyanakkor tudomásul vesszük azt is, hogy egy Péterfy Bori koncert nemcsak a zenéről szól. Szereti a közönségével a szoros kapcsolatot: ezúttal is sokat járt le a színpadról, megizzasztva ezzel a biztonsági személyzet jelen lévő képviselőit. Énekelt a színpad előtti részen, együtt táncolva a rajongókkal, de az sem hozta zavarba, amikor éneklés közben a hullámzó tömeg kézről kézre adta őt. Az ehhez hasonló bevállalós akciói miatt is igazán fesztiválra való zenekar a Love Band, nem véletlen, hogy kis túlzással az összes nyári esemény programjában bérelt hellyel rendelkeznek.

Quimby

Egy fesztiválbeszámolóban nem lehet megkerülni, hogy a legnagyobb színpad fő fellépőjéről írjunk. Néha mégis előfordul, hiszen a tegnapi cikkben nem említettük a Punnany Massifot. A Quimbyről viszont akármikor érdemes beszélni, és hát nélkülük nem (vagy nélkülük sem) lenne a Fishing on Orfű az, ami. Ezt ők is tudják és ennek megfelelően minden a hagyományok szerint történt. Tibiék ismét jöttek, láttak és meggyőztek. Elpörgették a Ventilátor Bluest, fordulásból eljátszották a Turning to the Blue-t, és már mindannyian hittük, hogy jó koncertet látunk, amikor a Halleluját is lenyomták. Annyi változás történt csak, hogy a kötelező program új elemekkel bővült a tavaly év végén megjelent Kaktuszliget albumról. A Kivándorló Blues, az Unbekannte Schmerzen, a Senki se menekül vagy éppen az Állatok a legelőn semmivel sem szóltak rosszabbul, mint az itt-ott finoman átdolgozott, frissített korábbi klasszikus darabok. Líviusz törött lábbal pörögte végig az estét, és nemcsak megbízható hátvédként adta hozzá a magáét, hanem időnként előretolt ékként is sikerült helyt állnia (ülnie). Hogy minden a protokoll szerint történjen, ráadásként gondoskodtak róla, hogy a Most múlik pontosan se maradjon ki az estéből. Nem sok újdonsággal szolgált a Quimby, de az állandóságot legalább változatlanul magas színvonalon nyújtják. És itt önkritikát is kell gyakorolnom, mert emlékeim szerint előző évben is nagyjából ugyanezt írtam a Quimbyről, de hát, ha nekik szabad...

30Y

A legnagyobb befogadóképességű helyszínről aztán a tömeg a második számú nagyszínpad felé vette az irányt, és mivel Beck Zoliék éppen el is kezdtek játszani, az emberek többsége ott is maradt. Sosem láttam még ennyi nézőt ennél a színpadnál, de valószínűleg a szervezők sem számítottak erre. Mi sem, ezért fotósunknak nem sikerült átverekednie magát a tömegen, hogy megfelelő pozíciót szerezzen magának. Erről a koncertről mégsem ez a legfontosabb emlék, hanem sokkal inkább Zoli heroikus küzdelme, hogy kiszabadítsa saját hangját a megfázás fogságából. Úgy látszik, erre az estére összegyűltek a hősök, hogy a törött láb után a fájó torok is alulmaradjon a helytállással és a lelkesedéssel szemben. A Szentimentálé és a Bezzeg a Kurva Beckek után most ismét a megszokott 30Y-t hallhattuk. A nagyon régi és kevésbé régi kedvenc Bogozd ki és Városember mellett végre élőben is elhangozhatott a legújabb, de már most klasszikusnak számító Ahogy elképzeltem is.

Hazafelé

Ez nem egy új, eddig ismeretlen zenekar neve, hanem egy figyelemfelhívó üzenet mindazoknak, akik az orfűi hegyoldalban vagy a hegytetőn bérelnek szállást. Még nappali világosság idején érdemes jól begyakorolni és gondosan memorizálni a hazafelé vezető utat. Azon a környéken ugyanis éjszaka nem mindenhol megfelelő a közvilágítás, az útvonal pedig olyan házak között rejtőzködő, fákkal szegélyezett gyalogutakkal, lépcsősorokkal van tele, amiket sötétben szinte lehetetlen megtalálni. A Kultúrgyom cikkelőse is négy órára talált haza, de ezzel nem volt egyedül: hosszúra nyúlt útja során számtalan hasonló sorsra jutott fesztiválozóval találkozott. Visszafelé viszont nem akadtak hasonló problémák, ezért nem maradt le a záró nap programjairól. Folytköv a szombati nap beszámolójában.

A cikkelős neve: [kyprios]
A fotós neve: [mzoli]
A cikkelés ideje: 2014.06.21.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.