2014. jún. 20. | 02:00

FOO 2014 - első nap

Írta:

music foo 2014 elsoVissza kell vonnom egy részét annak, amit tegnap írtam  

19-én este ugyanis újból barátságos arcát mutatta a Fishing on Orfű. A tömeg most nem egy helyre koncentrálódott: egyszerre voltak programok az öt színpadon, ez már eleve hatásosabban oszlatta a tömeget, mint ha vízágyút vagy könnygázt vetettek volna be. Emellett sokan a sátrak között beszélgetéssel múlatták az időt, de az ital- és ételárusító helyek környékén is nagyobb csoportok gyűltek össze. Így aztán sem a színpadok előtt, sem az utakon nem volt elviselhetetlen a népsűrűség.

Psychoroll

Csütörtökön, a hivatalosan első, de valójában második napon a Tisza Nagysátor programjaira koncentráltunk. Este hétkor a közelmúltban Franciaországot is megjárt Psycho Mutants alapozta meg az estét. A zárt tér és a füstös kocsmákba illő zene miatt nem a fesztiválhangulat volt a jellemző, sokkal inkább egy klubban érezte magát a közönség. Még akkor is, ha a korai kezdés miatt az év leghosszabb napján még teljes világosság fogadta a LELKES zenekart. Körbenézve pedig egy új táncnemet is fel lehetett fedezni, legyen ennek a neve mostantól pszihomu-tánc. A zenekar visszatérő vendége a fesztiválnak, az Orfű swing című daluknak is vélhetően van némi köze az eseményhez. Fellépésük felfogható egy zanzásított lemezbemutató koncertnek is, a kikerülhetetlen régi klasszikusok mellett (pl. Tango With Me) elhangoztak a legújabb, Baby Burn című album legnépszerűbb darabjai, mint például az Everybody’s Young God, a Let Me Down vagy a koncertet záró No Hero.

Go, go, go!

Amíg a Psycho Mutants a klubkoncertek világát hozta el a fesztiválra, a nagyszínpadon a Brains igazi stadionhangulatot teremtett. Ennek azért is lehet különösen örülni, mert hazánkban egyre több stadion épül, és ha néhány jobb zenekarunk igazán kinövi magát, akkor legalább az új létesítmények kihasználtsága eléri majd a kívánt mértéket. És hát valljuk meg, hogy a Brains jóval közelebb is áll a világszínvonalhoz, mint az NB1 csapatai a Bajnokok Ligájához. Columbo pedig egyenesen nagyszínpadra termett előadó, olyan természetességgel járja és mozogja be a teret. Bár a Brains legutóbbi albuma kevésbé tetszett nekünk, mint az előzőek (kritikánkat lásd itt), szerencsére a Full Range dalai így élőben nem lógtak ki a többi közül. Igaz, a koncert legszerethetőbb részeit ezúttal is a régebbi szerzemények (pl. Positive People) jelentették.

Vision on the Mecsek

Útban vissza a sátor felé a füves területek egyikén egy használt bútorokkal foglalkozó áruház települt ki. A fák alatt, az odaszűrődő világítás félhomályában a réten elhelyezett kanapék, fotelek és hintaágyak önmagukban is szürreális látványt nyújtottak. A bútorokban letelepedő szerelmespárok, beszélgető és nevetgélő baráti társaságok és bealudt magányos harcosok spontán közössége pedig igazi szabadtéri underground közeget idézett. Esős időben nem éppen kifizetődő vállalkozás, de meleg nyári estéken érdemes kipróbálni, hogy milyen érzés fotelből a csillagokat fürkészni.

Everybody’s young god

A sátorban a mutánsokat a fiatalok legújabb kultuszzenekara, az Ivan and the Parazol követte. Ennek következtében az első sorokban egy csapásra felborult az ivararány (lehet találgatni, milyen irányba) és vagy tíz évvel csökkent az átlagéletkor. Úgy látszik, ennél a zenekarnál minden adott a sikerhez, és ehhez minden részlet alaposan ki is van találva. A beat korszak hangzásába csomagolt, de mégis ízig-vérig modern dalok éppúgy, mint az énekes-frontember karaktere. Vitáris Iván úgy néz ki és úgy viselkedik a színpadon, mintha Morrisont és Jaggert próbálná egyesíteni magában. Kihasználja adottságait: úgy tűnik, mintha nem lenne véletlen, hogy az inge mikor gombolódik ki legfelül, és később mikor nyílik meg hasig. Szerencse, hogy a zenekar nem ragad meg a külsőségeknél: egy igazán feszes tempójú, ütős, fajsúlyos koncertet hallhattunk tőlük. Ráadásként pedig meglepetésre a Mindig magasabbra című LGT dalt játszották, bizonyítva, hogy magyar nyelven is megy az éneklés. A koncert végére aztán mindenki gazdagabb lett valamivel: a közönség egy hatvanas-hetvenes évekbeli időutazással, Iván pedig egy újabb melltartóval.

No hero

A Kistehén sok tekintetben éppen az ellentéte az előző fellépőnek. A frontember Kollár-Klemencz László keresetlensége, természetessége és nyíltsága mentes mindenféle előre kitalált és tervezett koncepciótól. Mintha nem is koncerten lettem volna, hanem borozgattam és beszélgettem volna egy jó baráttal. Nem akar rock and roll hős lenni, színpadi magatartása azt sugallja: ez vagyok én, ezt gondolom, ha tetszik, hallgassátok, de ha nem, az sem baj. Könnyed és laza, ugyanakkor olyan szuggesztív erővel ad elő, ahogy csak kevesen tudnak. Persze ez leginkább a koncerteken jön át. Többen is mondták, hogy felvételről nem hallgatnak Kistehén dalokat, de az élő fellépéseken rendszeresen ott vannak. Az orfűi közönség jelentős része is a Kistehénen legeltette a szemét, fülét – de végül egész este többen voltak ezen a helyszínen, mint a második számú nagyszínpad előtt. A Kistehén pedig egy vérbeli koncertzenekar – ezt is elvisszük magunkkal az idei Fishing on Orfűről.

Seize you

A PASO hagyományosan a FOO nagyszínpadának nyitózenekara volt: éveken át az első napon ők rázták fel és hangolták a közönséget. Lehet azonban, hogy idén nem akartak a tűző napon zenélni. Szokatlan volt őket az esti programban, kisebb színpadon látni. A hangulat így is mindenkit magával ragadott, csütörtök este ezen a koncerten táncolt a legtöbb ember. Egy dal erejéig Szűcs Krisztián is feltűnt a színpadon, aki – mivel úgy érezte, az öltözéke miatt nem illik a csapatba – egy hirtelen mozdulattal megfogta és lenyúlta KRSA fehér zakóját. A PASO ingujjban is változatlan tempóban nyomta, aztán továbbPASOlták a színpadot a Carbonfoolsnak.

Sleep baby

Fél tizenkettő és éjfél között már egyre több fátyolos tekintet vett minket körül, és a szájak sem csak a sörivás kedvéért, hanem egyre inkább az ásítás miatt nyíltak meg. A holtponton a Carbonfools segített átlépni, akik a nem egész egy órás programjukba belesűrítették az összes átmozgatós dalukat. Keep on Waitin’, Birthday, Opened Doors, Clublights, Hideaway, The Line, Bag of Candy, ráadásnak pedig a Sunset. Leírni is sok, végigugrálni pedig, ráadásul éjszakai műszakban... Az álmossággal viszont ezt követően senkinek sem volt gondja. Közönség pedig volt szép számmal, nem úgy, mint a zenekar legutóbbi kaposvári koncertjén, ami lényegesebb nagyobb figyelmet és érdeklődést érdemelt volna. Mindkét koncert apropóján gratulálunk Miklós Milánnak a kiváló basszusgitár játékáért, amit külön is érdemes figyelni a Carbonfools koncertjein. Egy órakor aztán Orfűn megvalósult az ormányváltás, amikor a nap utolsó zenekara váltotta Tituszékat a színpadon.

Taking a Waltz

A csütörtöki programot ezen a helyszínen az Elefánt zenekar zárta, a Vérkeringő album szinte összes dalával. Utolsó zenekarként a többieknél jóval több időt fordítottak a beállásra, aminek meg is lett az eredménye: a zenekar stúdió minőségben szólalt meg. Sőt, hangról hangra a stúdiófelvételt hallottuk vissza. Ez hagyott is egy kis hiányérzetet bennünk, mert néhány intrón kívül a koncert a felvett anyaghoz képest nem sok újat nyújtott, attól szinte semmiben nem tért el. Ez persze garancia is volt a minőségre, hiszen a Vérkeringő egy igazán erősre sikerült, remek anyag: változatlan formában is bármikor hallgatható. De azért koncerteken beleférne egy kicsivel több elefantázia. Mindenesetre mi eljövünk még, ha halljuk majd az elefántdübörgést.

Ezzel véget értek az első nap koncertjei is. A második nap beszámolója hamarosan következik itt a Kultúrgyomon, hacsak túl hosszan el nem gyom bennünket az álom.

A cikkelős neve: [kyprios]
A fotós neve: [mzoli]
A cikkelés ideje: 2014.06.20.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.