2012. jún. 24. | 02:00

FOO 2012: a harmadik nap

Írta:

fokep foo harmadikFOO FIGHTER  

Egészen belejöttem ebbe a fesztiválosdiba, mondhatni gyakorlott FOO FIGHTER lettem, kicsit nehezen vettem tudomásul, hogy elérkezett az utolsó nap. Régi kedvencemről, az Európa Kiadóról sajnos lemaradtam, de a szombati program így is sok kellemes meglepetést tartogatott.

„Rút az ördög, de nem hagy hidegen.”

Hát engem sem hagyott hidegen az a közel fél tonna, jobbára feketébe öltözött banda az Uránia színpadon. Nem ismertem korábbról a Psycho Mutants-t, koncertjükre véletlenül estem be, ott is ragadtam simán. Zenéjükre és megjelenésükre szerintem sokkal inkább illik az ’ördögi’, mint a ’szájko’.  Ezer éjszakát átmulató, dörzsölt  ördög dalai ezek, karcosak, füstösek, izgalmasak, bizony nem hagynak hidegen. A kimunkált, dús dallamok, az egymásra épülő, egymásba szövődő dalok labirintusában olykor Jerry is felbukkant, ropta veszettül és néha a trombitásra kacsintott. Hej, dögös egy zenekar ezek a mutánsok! És mivel itt laknak a szomszédban, hát figyelni fogom a pécsi eseményeket, mert ki nem hagynám a következő koncertjüket, az már fix!  

BeckStage

Az Európa Kiadót talán már kevéssé ismerő fiatal közönség számára a Petőfi Rádió - BB Nagyszínpad első jelentős fellépője a 30Y volt. A délutáni nagy melegben is szép számú közönség gyűlt össze a színpad előtt, a zenekar nagyon együtt volt, a dalok működtek és azonnal önálló életre keltek. A városemberek koncertje ígéretesen kezdődött, sajnáltam, hogy az első néhány dal után ott kellett hagynom őket azért a zenekarért, akikről most talán még kevesebbet lehet hallani, de sokak szerint érdemes rájuk odafigyelni.

foo harmadik europa

Folkfunk, illetve annál azért sokkal több

Igazán egyedi előadás volt, amit Szabó Balázs Bandája produkált energikus, magával ragadó módon megszólaltatott, kiváló érzékkel felépített dalokkal. Az éneket a sátor akusztikája miatt nem tudtam pontosan követni, de az alapján, amit hallottam, nem átlagos szövegekről van szó, érdemes utánanézni és olvasni. A zenekar dalait is mindenkinek a figyelmébe ajánlom, a lírai részek szinte észrevétlenül csapnak át élettel teli, beindulós refrénekbe: a hangzást változatossá és különlegessé teszi a vonós hangszerek jelenléte. A tavasszal teljesen új tagokkal újrakezdő zenekarnál nem lehetett érezni azt, hogy a zenészeknek és a zenekarvezetőnek a semmiből kellett ismételten felépítenie a teljes koncertprogramot. „Nagyszínpad, nagyszínpad” kiabálta nagy egyetértésben a ráadás dal előtt a közönség: ez lehet, hogy most még korai lett volna, de bátran ki lehet jelenteni, hogy a fiúk a legjobb úton haladnak felé.

foo harmadik szabo

Szépen ragyogjatok

foo harmadik lecsoA színpad hátterében világító négy óriási csillag finoman jelezte, hogy ez a társaság már nem az a kedvtelésből létrehozott, lelkesedésből építkező zenekar, amit a Kispál és a PUF hátterében a plusz energiák és alkotóerő működtet. A Kiscsillagból fő attrakció lett, húzónév, Lovasi és Leskovics elsőszámú zenekara. Kérdés, jót tett-e ez az együttesnek? Mivel én a két említett úr zenéjén nőttem fel, nem szívesen írok rosszat róluk, de aggódom értük és a Kiscsillagért. Az új lemezről válogatott szerzemények szövegét mintha nem is Lovasi írta volna és amikor ezeket játsszák úgy tűnik, hogy egy másik, teljesen átlagos zenekar áll a színpadon. Ha ez fejlődési irányt jelez, akkor ez bizony nem jó irány, ha csak rosszul sikerült mellékvágány, akkor szerencsénk van. Mivel a régi dalok továbbra is nagyszerűen működnek, a koncert is élvezhető volt: még az új számokat és a félrehangolt gitárt is elbírta, és végre ismét hallhattuk Rátgéber előadásában a Russian In The Schoolt. A Kiscsillag koncertje még a felénél járt, amikor átvágtattunk az A38 sátorba, ahol Sena, Columbo és Busaman már a mikrofonpróbánál tartottak.

„beindult a hiphop és a dance hall”

Valamit a reggae, és minden más, amit ennek a nagyszerű zenekarnak a dalai magukban foglalnak. És a közönség is beindult: a fesztivál talán legnagyobb sikert hozó fellépése volt az Irie Maffiáé. Nem szívesen ismétlem magam, de ez is nagyszínpadot érdemelt volna: a tömeg szinte felrobbantotta a sátrat, mikor a zenészek megjelentek a színpadon. „Hát ti nem a Kiscsillagon vagytok?”- kérdezte Sena: ő és a zenekar büszke lehetett arra, hogy a híresebbnek tartott konkurens zenekar koncertjével egy időben ilyen sokan voltak kíváncsiak rájuk.

 foo harmadik sena„Attól, hogy sajtós vagy, még élvezhetnéd a zenét” kiabálta a fülembe a mellettem tomboló srác, megnyugtattam, hogy nagyon élvezem, csak a magam csendes módján: valóban nem sokan voltak rajtam kívül, akik viszonylag nyugodtan hallgatták a koncertet. Engem most a bulizásnál jobban érdekelt a zene és nem is csalódtam: a csapat zeneileg teljesen érett és komplett koncertet adott. Mindemellett valami nehezen megragadható és leírható egység is működik közöttük, a sok különböző egyéniség teljesen egymásra van hangolódva, a nagyszerű dalok mellett ez adja az igazi varázsát a zenekarnak. Csak remélni tudom, hogy ez még sokáig megmarad köztük, szájukból, hangszereikből még sokáig füstölnek a dallamok és ütemek.

 
 
Ópium?

A legnagyobb kérdéseket a visszatérő Péterfy Bori & Love Band fellépése hagyta bennem. Az alapvetően slágeresebbnek tűnő dalok a tökéletes hangosításnak és a teljesen profi módon és tisztán játszó zenekarnak, a remek hangszerelésnek köszönhetően kiválóan szólaltak meg. Mégsem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy Bori megjelenése, előadásmódja, a szövegekkel együtt nagyon ki van találva, itt semmi nincs a véletlenre bízva. A jelenség maga szinte a hatásvadászat határát súrolja, de meglepő módon ez nem zavaró, mert összességében valahogy mégis működőképes és teljes mértékben vállalható, elfogadható. Sőt, nem zenei értelemben, hanem a produkció egészét tekintve a fesztivál talán legizgalmasabb előadása volt. Hogy ez pontosan minek köszönhető? Na, itt jönnek a kérdőjelek, mindenesetre az biztos, hogy tehetség, invenció és érzékenység bőven van benne. A magyar alternatív zenei élet gazdagságát mutatja, hogy egy időben három ilyen nagyszerű „frontwoman” egyéniség köré épülő zenekar alkot nálunk, mint a Nemjuci, a Magashegyi Underground és a Love Band. Az Orfűi fesztivál érdeme pedig az, hogy őket és a többi értékes produkciót összehozta és három napba sűrítve az immár teltházat produkáló közönség elé tárta.

Köszönjük, hogy itt lehettünk, a szervezőknek hasonló sikereket kívánunk jövőre is, csak így tovább, reméljük, hogy 2013-ban hasonló begyomásokkal lehetünk majd gazdagabbak.

A cikkelős neve: [mzoli] - PsychoMutants
                           [kyprios] - a többi
A fotós neve: [mzoli]
A cikkelés ideje: 2012.06.24.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.