2015. jún. 20. | 09:00

Fishing on Orfű 2015. - második nap

Írta:

music foo 2015 masodikJó fesztiválhoz méltó, kellően rövidre vágott éjszakai pihenés után

futottunk be a FOO második napjára. Délután az Elefánt zenekar akusztikus vízizenéjét szerettük volna meghallgatni, de ez sajnos elúszott: a koncert ugyanis elmaradt.

Bármi lehet ma még

Pedig még jelentős kockázatot is vállaltunk érkezéskor: parkolás közben olyan közel jött hozzánk egy Honda Accent, hogy majdnem Ronda Accident lett belőle. A hőmérséklet az előző napihoz viszonyítva jelentősen lehűlt, kora délután pedig az eső is eleredt. Szerencsére órákig csak szitált és nem kezdett el szakadni, mintha az idő nem tudta volna eldönteni, merre billenjen. Ennek köszönhetően még kora este sem lehetett kiszámítani, milyen idő várható a későbbiekben. Mindenesetre a víziszínpad programja is valószínűleg a kedvezőtlen időjárás miatt hiúsult meg

Rügyet hajtok, holnap tán virágot hozok

2015 02 szeder
Fotó: David Lang

A csúszóssá vált emelkedőn még időben sikerült odaérnünk a Borfalu Színpadra Szeder műsorára. A név nemcsak Szeder-Szabó Krisztát jelöli, hanem egy négytagú zenekart, amelyben az akusztikus gitárt is pengető énekesnő mellett egy hegedűs (Bakai Márton), egy nagybőgős (Csizmás András) és egy dobos (Szabó Sipos Ágoston) is játszik. Csendes-ülős zenéjük kézen fogott minket és egy másik világba vezetett az előző esti harsánykodás (Psycho Mutants, Konyha) után. Mindennapos csodákat kereső és azokat megtaláló, magunkkal és a világgal barátkozó, szívmelengető környezetbe kerültünk. Hogy hol van ez a hely? Messze, a Tengeróceánon is túl, ahol a Tündérdisznó túr, valahol a hegyen, aminek hab van a tetején. És mégis közel, mert ezek a csodák bennünk vagy éppen mellettünk vannak, csak a megfelelő, pozitív szemüvegen át kell a világot néznünk. Hagyjuk hát, hogy Kriszta legyen a mi optimista optikusunk. Szeder dalai és előadásmódja úgy csajosak, hogy messze elkerülik a női előadókhoz kapcsolható kliséket. De nincs is ezekre szüksége, mert helyettük a vele született természetességet és derűt pakolja bele a dalokba. Innentől kezdve szinte mellékes, hogy 20-as évekbeli magyar dalt, francia nyelvű sanzont vagy a jól ismert Reggeli dalt vagy Lazsadalt énekli. Az eső ugyan még mindig esett, de ezt meg sem éreztük, mert a színpadról melengetett minket a napsütés.

Borzolják fel szendergő

2015 02 elefant
Fotó: David Lang

Nagyszínpadra került idén az Elefánt zenekar, ami érthető, hiszen Gomoly című második albumukkal végérvényesen belegravírozták a nevüket a megkerülhetetlen magyar zenekarok aranykönyvébe. Érzelmileg túlfűtött, változatos dinamikájú, gondosan hangszerelt dalaikkal mára az alternatív zenei szcéna egyik ínyencségének számítanak. Elefantasztikusan erős kisugárzásukkal Orfűn is hamar felrázták az embereket, akik a sok koncert miatt az ingerszegényebb zenékkel szemben már immunissá váltak. A koncert első felében inkább az első albumról játszottak, elhangzott az elmaradhatatlan Mona Lisa és a Budapesti Lányok, aztán persze előgomolyogtak az újabb szerzemények is. Külön elismerés a zenekarnak, amiért a fesztiválszínpadon is bevállalták a lassúbb, kevésbé pörgős, inkább filozofikus dalokat is, mint amilyen a Kedvenc felhőmnek. A beállás nagyszerűen sikerülhetett, mivel mindvégig csodálni való volt a szinte már stúdiófelvételhez közelítő minőségi megszólalás. Szendrői Csaba hangjának egyedi karaktere, speciális hanghordozása pedig élőben még szembetűnőbb volt.

A kapun túl

Ezúttal a nagysátorban kapott lehetőséget a Pegazusok Nem Léteznek zenekar. Tudtam, hogy a helyszín miatt új élményt várhatok: egy évvel ezelőtt a Borfalu színpadon játszottak, és az a környezet, a közönség és zenekar közelsége fokozta a dalok intimitását. A Pegazusok dalait hallgatva egy kapun át beléphetünk a személyes zónába, azon belül is a szív és az elme elkerített zugaiba. Ennyire személyes, keserű szövegeket előadni csak úgy lehet, ha az énekes maga bontja el a kordont a belépéshez. Nem lehet könnyű feladat végigélni estéről estére az összes minidrámát, és főleg nem könnyű megtenni ezt egy nagy színpadon úgy, hogy ez a közönséget is megérintse.

05

Örömmel tapasztaltam, hogy a Pegazusok zenéje ebben a közegben is jól működött. Persze aki itt volt, valószínűleg tudta, hogy mire számíthat, és akik bulit kerestek, egész biztos másik koncertet választottak. Megkockáztatom, hogy eleve megosztó zenekarral van dolgunk: kétségtelenül csak érzékeny, empatikus emberek tudnak mit kezdeni a Pegazusok-jelenséggel. Mivel a zene elsősorban a drámák illusztrálására szolgál, ezen a koncerten nem számíthattunk hosszú, improvizatív gitárszólókra vagy különös zenei variációkra. Amit várhattunk, azt viszont meg is kaptuk: bensőséges önvallomásokat, a lélek hányattatásainak krónikáját rendkívül átélt, szuggesztív előadásban.

Benn, a fejemben meg egy új dal

Igen, egy új dal megy a fejemben azóta is, mégpedig a Quimby Ganxsta-tribute szerzeménye, a Hasta la Ganxsta. Ezzel indítottak ugyanis, ráadásul úgy, hogy a színpadon maga Döglégy Zolee is jelen volt. A Quimbynek már évek óta állandó helye van a péntek esti programban, csak az változik, hogy évről évre többen hallgatják őket. Idén már a járda is tömve volt, ezért aki később érkezett, csak az árokpartról tudta hallgatni a zenekart. Szerencsére a kivetítőre onnan is rá lehet látni. Ezúttal Vastag Gábor gitáros (A kutya vacsorája, Üllői úti fuck, Szilárd, Marlboro Man) is csatlakozott a zenekarhoz és talán ennek is köszönhető, hogy a szokottnál hosszabbra nyújtott dalokban több volt a szóló, az improvizáció. A már menetrendszerű fesztivál dalok (Autó egy szerpentinen, Halleluja, Fekete Lamoure, Leszek ma én a tiéd) mellett örülhettünk egy Szilárd-szólóval bevezetett Nyina-átdolgozásnak és a Legyen vörös is kicsit átalakításra került. Ráadásnak még egy gyors Sehol sem talállak és Magam adom is belefért.

Pajkos, friss levegővel

Mikor megmozdult a föld a Quimby koncertjéről érkező tömeg alatt, a PTE nagyszínpadon megnyitott a Delikát Bisztró. Néhány nyakba kötött kardigán és nagy meleg pulóver között tisztán láttuk, ahogy a dióhéj hajós kivont kardjával partra szállt és örökbérletet váltott a fapados űrutazásra. A nyolc év után néhány koncertre újból összeállt Amorf Ördögök utolsó idei koncertjét sikerült megcsípni itt Orfűn. Örültünk neki, hogy nemcsak délidőben, a világvevő rádión hallhatjuk őket. A tíz éve megjelent Cellux szimfónia dalaira épült a koncert, amely szürreális szövegeivel, kosztümös-bohóctréfás előadásmódjával, izgalmas hangszerelésével a nap, sőt, az egész fesztivál egyik legemlékezetesebb eseménye volt. Szokatlan volt Péterfy Borit ennyire visszafogottnak látni, de ez a zenekar még nem csak az ő személyiségére épült.

20

A több frontemberes felállás, a szabad asszociációkból építkező költői nyelv és az intellektuálisabb tartalom a Love Band-nél sokkal gazdagabb és művészibb produkció. A kacat-pop kitalálói és első számú művelői most már túlléptek önmagukon, ezen a koncerten már tökéletesen felépített és előadott igazi dalokat hallottunk. Talán az eltelt tíz év és a modernebb hangzásvilág miatt érezhetően mostanra érett be ez a zenekar, kár, hogy nem készítenek új albumot, albumokat. Pedig még biztosan nem csókolta őket homlokon Kozsó.

Itt van az egész nap előttem

36

Mert már a következő huszonnégy órába kezdtünk bele, amikor éjjel egy órakor színpadra lépett a Qualitons. A Borfalu Színpadon kezdtük és itt is zártuk tehát a fesztivál második napját. A hatvanas évek zenéjét újraélesztő és újraértelmező csapat sikeresen tartotta ébren a környező borosbódék kínálatától kicsit ferdén néző közönséget. Többszólamú ének, nyersen szóló gitárok, csapongó billentyű és átütő dobolás áll össze egy olyan egésszé, ami egyaránt szerethető a nosztalgia- és a kortárs zene legjavát kedvelő ínyencek számára. A tavaly megjelent Tomorrow’s News album dalait hallhattuk nagyrészt, plusz néhány korábbi felvételt. A helyszín és az időpont nem kedvezett a zenekarnak: ez a koncert más körülmények között sokkal több érdeklődőt is a színpad elé csalhatott volna.

Mondjuk annyit, amennyit a Hiperkarma, A kutya vacsorája vagy a Kistehén is fog holnap.

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2015.06.20.

Kapcsolódó fotógaléria:

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.