vasárnap, 21 június 2015 10:48

Fishing on Orfű 2015 - harmadik nap

Írta:

music foo 2015 harmadikEgy átdolgozott szombat után

vágtunk neki a Fishing utolsó napjának, de nem aggódtuk a fáradtság miatt. A harmadik nap programja is izgalmas koncerteket ígért, ezért sejtettük, hogy hamar átlépünk majd a holtponton.

Bevégeztem a csönddel

Ahol Péterfy Bori egyszer feltűnik, ott vége a csendnek és az unalomnak. Ezúttal ismét a Fishing nagyszínpadának délutáni programjában találkozhattunk vele és a Love Banddel. Először hallhattuk itt őket az új felállással, ám a zenekar több tagja így is duplázott, mert egyszer már színpadra léptek a pénteki Amorf Ördögök koncerten. Morfológiai szempontból persze történtek változások, de az ördög bennük maradt erre a napra is. Minden évben a Love Band adja a fesztivál egyik legélettelibb, leginteraktívabb koncertjét, Bori sosem mulasztja el, hogy testközelbe kerüljön a közönséggel, akik persze a tenyerükön hordozzák őt. Egyáltalán nem tenyérbe mászó, hanem nagyon is rokonszenves, szerethető frontember (azaz frontasszony, sokkal inkább FRONTNŐ). Ezúttal is sikerült neki és a zenekarnak valódi fesztiválhangulatot teremteni. Az album verzióhoz képest újragondolt dalok pedig ismét kellemes meglepetéssel szolgálnak.

Emléket ránt, magához int

Nagyszínpadon kapott lehetőséget az Ivan and the Parazol zenekar, és nem is pazarolta el a lehetőséget; rögtön az elején hatalmas lendülettel csaptak (szó szerint) a húrok közé. Az előző napi Qualitons koncert után ismét a hatvanas-hetvenes évek osontak be Orfűre, csak éppen most nem a pszichedélia, hanem a beat és rock and roll. Fiatal koruk ellenére nagyon érzik a hatvanas éveket, sikerült bennünket egy órára Woodstockba repíteniük. A többi beat-korszakot újraértelmező zenekarhoz hasonlóan egyszerre retró és modern a hangzás, pont olyan arányban, hogy korszakokat összekötő hidat építsen. Attól őszinte és hiteles a csapat, hogy egyszerűen csak rock and rollt akarnak játszani, azt viszont maximális lelkesedéssel és tűzzel. Vitáris Iván pedig egy rendkívüli frontember, aki remekül él az adottságaival. A múltból merítenek, mégis övék a jövő. Mert megérdemlik.

Itten minden nekivadult

2015 03 blaha
Fotó: David Lang

Amikor először hallottam a Blahalouisiana zenekarról, már akkor úgy gondoltam, hogy egy ilyen névvel csak valami nagyon tutit lehet művelni. Aki pedig a zenekar és az énekesnő nevét egy bekezdésen belül helyesen le tudja írni, az már teljesítette a beugró feladatot az alapfokú média képzés felvételi vizsgáján. Tekintélyes közönség előtt léptek színpadra a sátorban, dallamos rockzenéjük igazi városi klubzene, de a fesztiváloktól sem idegen. Schoblocher Barbarának is volt ideje hozzászokni a Fishinghez, mert bár először lépett itt fel, az előző három napot saját elmondása szerint a Panoráma Campingben töltötte. Első hallásra talán keménynek tűnő, mégis sokszínű és érzelemmel teli énekhangja nagyszerűen illik az energiával teli dalokhoz. A végén még egy közös szereplés is belefért Vitáris Ivánnal, Kiss Tibivel és a Middlemist Reddel a My Baby című dalban.

2015 03 vegyes
Fotó: facebook (Blahalouisiana oldalán találtuk)

Ülsz itt csendben magaddal szemben

A Hiperkarma koncertje igazolta, hogy mennyire nagy szüksége van a magyar alternatív zenének egy alkotni és színpadon zenélni képes Bérczesi Róbertre. Reméljük, hogy a visszatérése éppen olyan tartós lesz, mint Kiss Tibié. Az elmúlt években ugyan jutott nekünk egy zseniális Biorobot album, de mégis nagy szükség volt arra, hogy a Hiperkarmára tovább alkosson és koncertezzen. A tavaly megjelent, Konyharegény című anyaguk méltó folytatása a 2000-es évek elején kiadott első két lemeznek. Az első albumot szinte végig eljátszották (Felejtő, Lidocain, Kérdőjel, R'N'R 2000, Hiperkarma, Dob+basszus, Mindenki függ, Üres), de a Konyharegény fejezetei is bekerültek a programba. A színpad előtt összegyűlt, már-már quimbykoncert-méretű tömeg pedig azt üzente nekünk, hogy Magyarországon a nehezebben befogadható szövegekkel, kevésbé rádióbarát zenével is lehet jelentős közönséget bevonzani. Ez így normális: az önmarcangolás, kétségek, belső békétlenség és a meg nem értettség az ott lévők számára is ismerős, fájdalmas érzések lehetnek.

2015 03 hiper
Fotó: David Lang

Benned tépem a húrt

Hagyományosan A kutya vacsorája zárja a FOO nagyszínpadainak programját, idén kicsit várni kellett a kezdésre. Szúnyoggal nem találkoztunk, de a levegő is elég csípős volt már, amikor a vasárnap a PTE nagyszínpad előtt ért bennünket. Mire a hideg miatt a tagjainkba beállt volna a merevedés, megszólalt végre az Újra ugatok. A közönség pedig előhalászta tartalékait és mozgott egy kiadósat Liviusék (ejtsd: lájviusz, mivel élő koncert volt) zenéjére. A Sandokan főcímzenéje, pontosabban a Neoton-féle vérgagyivá alakított Sandokan volt a visszatérő motívum: a virtuális tigris a legváratlanabb pillanatokban ugrott elő és harapta át a torkunkat. Ettől a vicces epizódtól eltekintve a zenészek halálosan komolyan vették a fellépést. Intenzív koncert volt, a befogadás sok csatornát igényelt, ezeket háromnapnyi zenehallgatás után nem volt egyszerű megnyitni és működtetni. Szerencsére sikerült, így élőben is meggyőződhettünk róla, hogy a tavaly megjelent második album mennyire fajsúlyos anyag. Igazi alternatív supergrouphoz méltóan a hangszerek gyakran elszabadultak és improvizatív, elszállós betéteket játszottak bele a dalokba. Tehették, hiszen nem remegett a kezük: ahogy mondták, páratlan évben józanok maradnak. Jövőre tehát valami sokkal vadabbra számíthatunk...

2015 03 kutya
Fotó: David Lang

Nem végződhet rosszul

Nem is végződött, mert a korábbi évekhez hasonlóan nívós, tartalmas három napot köszönhetünk a szervezőknek. Vajon meg lehet-e mondani, hogy melyik volt a fesztivál legjobb koncertje? Konyha? Elefánt? Quimby? Amorf Ördögök? Hiperkarma? A kutya vacsorája? „A zsűri nehéz helyzetben van” mondhatnánk, ha zsűri lennénk és vonzódnánk az elcsépelt mondatokhoz, illetve ha muszáj lenne dönteni. De nem az, ezért kár volna kiválasztani bármelyiket. Minden évben úgy hagyjuk itt az eseményt, hogy jobb volt a tavalyinál. Évről évre ráraknak még egy lapáttal, reméljük, hogy mindig lesz honnan meríteni és a szerszám sem kopik el.

Ha még nem lenne elég a szóviccekről, a fesztivál egyik fő szervezőjére gondolva kijelenthetnénk: azért különleges, mert van benne valami Egyedi. A Fishingnek kezdettől fogva egyénisége van, és ez nem változik. Éppúgy, mint a már említett minőség. Ennek szellemében szeretnénk visszatérni 2016-ban is. Köszönjük Orfű!

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2015.06.21.