2015. jún. 19. | 09:15

Fishing on Orfű 2015 - első nap

Írta:

music foo 2015 elso362 nap telt el

a legutóbbi Orfűi fesztiválbeszámolónk óta. Éppen ideje, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk.

Otthonnak hívnám, mert

Olvasóink számára nem újdonság, hogy szinte már haza járunk Orfűre, ez a három (vagy jobb esetben négy) nap már fél éve vastag filccel van bekarikázva a naptárunkban. Nem hiába vágtuk a centimétert: ez az esemény évről évre megbízhatóan tárja elénk a hazai alternatív-underground színtér aktuális lenyomatát. A folyamatos fejlődés is szembetűnő, ami jelenti egyrészt a közönség növekvő érdeklődését – egyre korábbi időpontban válik a Fishing már elővételben teltházassá – másrészt pedig a programok bővítését, színesítését is.

Nagy kaland lesz

2015-ben az egyik legkedvesebb meglepetés a Víziszínpad programkínálata: minden nap két zenekar akusztikus minikoncertjét hallgathatják meg a látogatók a tópartnál elhelyezett mobilstégen. Bővült a második számú nagyszínpad műsora: itt már 17.00 órától kezdődnek a koncertek, így az eddigi négy helyett most már öt zenekar lép itt fel. Fontos újítás továbbá, hogy a tavaly még alig látogatott és a fő sodorból kieső sátorban felállított kisszínpad helyett egy látványos, fából ácsolt tetőszerkezettel rendelkező szabadtéri fellépőhely létesült PMFC színpad néven. Ez megjelenésében, elhelyezkedésében is jobban illik a fesztivál rangjához és a többi helyszínhez. Nagy örömünkre változatlan formában megmaradt a Borfalu színpad, ahol a nagyszínpadok előtti tömegtől elvonulva igazi ínyencségeket, igényes produkciókat találunk.

Egymás arcán nézzük, ahogy táncol a fény

Az időjárás minden szabadtéri fesztiválnál meghatározó: reméljük, hogy az előre jelzett záporok, zivatarok nem érik el a Panoráma Campinget. Az első napon mindenesetre inkább csak a strandon vagy a zuhanyzóban érezhettünk a bőrünkön vizet, fentről nem érkezett erősítés.

Alulról viszont igen, legalábbis a délutáni akusztikus előadáson, ahol a Konyha zenekar imbolygott a hullámok és a fürdőzők között. Elég nagy kockázat volt bevállalni kihangosított koncertet egy vízen úszó színpadon (talán azt akarták, hogy a zenekar egy kicsit jobban összerázódjon), de szerencsére a fiúk még józanok voltak és az egyszer-egyszer előforduló egyensúlyvesztéseket nem követte csobbanás. Saját bevallásuk szerint sem volt túlpróbálva ez a pár kiválasztott dal, de ez ebben a helyzetben senkit sem zavart. Önmagában is élményszámba ment például, ahogy Badics Márk minden keze ügyébe akadó tárgyon dobolni próbált. A rögtönzött előadás a közben elsütött viccekkel, történetekkel, az egyensúlyozó zenészekkel megalapozta a hangulatot az esti koncertekhez.

Közelebb jönnek a hegyek

A csütörtök este számunkra a kisebb színpadok körül telt, és mindjárt az elején két párhuzamosan rendezett, vonzó program közül kellett választanunk. Ezért sajnos a nemrég alakult Fekete város alter-supergroup ígéretes beállását magunk mögött hagyva felküzdöttük magunkat a hegy oldalába, a Borfalu színpadra a Delusions of Grandeur, azaz a D.O.G. koncertjére.

A fiatal pécsi együttes bemutatkozó albumáról nemrégiben írtunk kritikát, első hallásra bejött nekünk az anyag (erről szóló írásunkat itt olvashatják). Mivel a Kultúrgyomnál hagyományosan szeretjük pozitív tapasztalatainkat koncertélménnyel is megerősíteni, nagy érdeklődéssel vártuk a csapat színpadra lépését. Simán hozták is azt, amit vártunk: egy szeletnyi Amerikát, vastagon megkenve masszív alapokkal, alaposan megpakolva a tengerentúlról importált változatos zenei elemekkel és jó bőven meghintve jókedvvel, lelkesedéssel. Inkább házibuli volt, mint koncert, egy összeszokott és pozitív társaság jókedvű esti összejövetele, amire nagy örömünkre mi is kaptunk meghívót. Féktelenség, őrület, őszinteség, és legfőképpen a közelség voltak a kulcsszavai a koncertnek. Ez utóbbi nemcsak fizikai értelemben: a fesztelen és közvetlen örömzenélésnek köszönhetően a zenészek és a közönség szinte azonnal egymásra hangolódott. A Lovable Swangin’ Dirt album közönségkedvenc trackjei mellett (Lando, Obama, Merika) meghallgathattuk a legújabb, Good Times című dalt is. Ha ezek a srácok változatlan felállásban együtt tudnak maradni, biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan a nagyszínpadon láthatjuk őket. Nemcsak ezen a fesztiválon. És talán nemcsak Magyarországon.

A cuccát behordta az alkony

2015 01 psycho
Fotó: David Lang

Az elhúzódó nótakaraoke miatt kicsit késve kezdett kedvelt (spontán alliteráció, hej!) borongós zenekarunk, egy másik pécsi banda, a Psycho Mutants. Mióta a fiúk Franciaországban egyre ismertebbek lesznek, talán valamivel kevesebbszer látjuk őket itthon. Már csak ezért is örömmel üdvözöltük őket a Fishing fellépői között.

Volt valami félelmetes abban, ahogy Karnics Zoltán basszushangja visszhangzott a hegyek között. A környező erdőkben többen láttak sünöket a tüsketakarójuk alá bújni, denevéreket a fának repülni és szemtanúk beszámolói alapján volt olyan mókus, amelyik ijedtében elejtette a mogyoróját. A közönség ezt persze nem tudta, és az orfűi fesztiválozók amúgy sem ijedős népek. Nagyon összeérett ez a csapat, különösen a legutóbbi album dalai. Talán a hely hangulatának köszönhető, hogy ezúttal különösen a trombitás-harmonikás dalok ragadtak magukkal. Néha elfogott az érzés, hogy ez a zene szétfeszíti a színpadot és darabjaira hullik az egész ácsolat, de szerencsére elég erős építménynek bizonyult. A kisugárzott energiák pedig nem romboltak, hanem építettek, felpörgettek minket, hogy még bírjuk az éjszaka hátralevő részét.

Türürürürű-rűrürürü-rürürű

Akinek éjjel nem volt kivel szobára menni, inkább Konyhára ment. De még sokan mások is, mert fél kettő körül egy nagyobb létszámú, konyhakész tömeg jött össze a PMFC színpad előtt. Miután Szepesiék szerencsésen megúszták a délutáni vízikoncertet, az akusztikus gitárt bedugottra cserélték, sőt, még a dobfelszerelés is előkerült. Végre szilárd talajt éreztek a lábuk alatt, hát zúztak is egy rendeset. Könnyedség, férfias elegancia, pozitív energia és zenei lelemény ragadott magával minket, a közönség még a késői órán is vevő ezekre, így igazi bulihangulat és felszabadult össznépi ugrálás alakult ki a színpad előtt. Az elhangzó Konyha-slágerek: a Lesz majd egyszer, a Mama szemét, a Vegyétek el a mobilom, Kiskifli, Leteszem, lerakom amúgy is egy kilazító, stresszoldó esti mulatásra íródtak. A zenekart kedvelők annak is örülhetnek, hogy készül a következő, harmadik Konyha album. Meg is hallgathattunk róla egy dalt Charter címmel. „Ebben a konyhában ... kérem sörszagú férfiak ütnek össze valami harapnivalót estére, de éppen ettől élet (étel) szagú az egész” írtuk korábban a tavaly megjelent második lemezről, és ez a megállapítás különösen igaz, amikor a dalok koncerten hallhatók. Első élő találkozás volt ez a zenekarral – de biztosan nem az utolsó – és mindjárt két különböző arcát is megmutatta nekünk, amiért külön dicséret illeti a szervezőket.

El se raknám a pemzlit

Jóval éjjel két óra után egy zseblámpás éjszakai erdőjárás következett a hegyoldalon, hogy egy rövid pihenéssel rákészülhessünk a következő napra. Írunk többek között Szederről, a Quimbyről, az Elefántról, az Amorf Ördögökről, szóval ne menjetek sehova. Legfeljebb Orfűre, ha netán van jegyetek!

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2015.06.19.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.