péntek, 21 június 2013 02:00

fishing.on.orfu.2013.elso.nap

Írta:

fokep foo 2013 elso nap2013. június 20. 

Eltelt egy év és mi ismét itt vagyunk Orfűn. Odafelé azon gondolkodtam, miért is szeretjük ennyire ezt a fesztivált. Persze, első a zene, a számunkra kedves zenekarok, de ez nem minden. Más miatt is különleges ez az esemény.

Ott van például a barátságos hangulat, a helybéliek türelme. A keskeny úton a vonuló fesztiválozók miatt most is olyan forgalmi dugók alakultak ki, amelyért Pesten már ölnének, de minimum anyáznának masszívan. Itt senki nem veszekedett, nem dudált vagy mutogatott. A környezet is lenyűgöző: annyi itt az erdő, hogy arról csak felsőfokban lehet beszélni (for, forer, the forest). Említhetjük még, hogy itt szinte minden alkalommal rég nem látott, kedves ismerősökkel találkozhatunk: idén is belefutottunk olyanokba, akik Angliából látogattak vissza a fesztiválra.

A pozitív élményeket erősíti, hogy a szervezés is mindig teljesen rendben van. A beengedés is gyorsan megy: most is szinte azonnal hozzájutottunk a belépőinkhez. De nem volt mindenki ennyire elégedett: „Miért írják rá, hogy PRESS, én hiába nyomkodom, nem történik semmi”—elégedetlenkedett a kártyáját nézegetve egy, az angolt kevéssé bíró kolléga. Gyorsan körbejártunk mindent és örültünk annak, hogy a fontosabb helyszínek ugyanott vannak, mint tavaly.

A nagyszínpadon az előző évhez hasonlóan ismét a PASO kezdett. A fiúk jól bírják a meleget, mert idén is végigugrálták az egy órát a negyven fokban. Az ugrálásba azonban néha hiba is csúszott: amikor az egyik dal végén belassították a tempót, a zenészek akkor is ugyanolyan gyorsan érkeztek vissza a színpadra: fiúk, ezt még gyakorolni kell!

A Viasat 6 sátorban a Quimby dobosának, Gerdesits Faszinak a zenekara, a Marlboro Man játszott éppen, de olyan szörnyű hangosítással, hogy megsüketülve menekültünk vissza a Nagyszínpadhoz. Kicsit sajnáltuk, mert a műfajban viszonylag ritkán megjelenő fuvola miatt a zenekar talán nagyobb figyelmet érdemelt volna.

Bori mindenkit lefektetett

Péterfy Bori és a Love Band hozta, amit vártunk tőle. Egyrészt az új dalok is remekül át lettek téve a zömében elektronikus alapról élőben könnyebben produkálható hangszerelésre. Zeneileg minden a helyén volt, pontos, lelkes és lendületes volt mindenki. Mintha először játszottak volna minden dalt, mindenféle megszokás és fásultság nélkül. Bori nagyon élt a színpadon, féktelen volt és őrült, a ruhája is ehhez mérten kellően provokatív volt (aki látta már őt NEM kihívó ruhában fellépni, az szóljon. Ez persze nem baj, őt ezért – is – szeretjük). Mindenhol megjelent, elöl és hátul, a hangfalakon és az állványzat tetején. A koncert vége felé pedig előbb a biztonsági személyzet idegeit borzolta egy jól irányzott sztédzsdájvinggal: amíg az énekesnő kézről kézre járt, mindannyian gazdagabbak lettek néhány ősz hajszállal – talán még a kopaszok is. Aztán a Tűsarok című dalt fekve kezdték el játszani, csak az ütős szekció volt ez alól kivétel, nekik sajnos meg kell várni, amíg feltalálják a kilencven fokkal elfordítható dobfelszerelést. Végül Bori kezdeményezésére a közönség is vízszintbe került, így most bátran mondhatja, hogy a publikum a lábai előtt hevert. A délutáni időpontnak köszönhetően mindenki fel tudott állni, ha ugyanez fejenként plusz két korsó sör után történik, sokan úgy maradtak volna. Mire feltápászkodtunk, már vége is volt a nap legjobb koncertjének.

Masszív punnyadás

Most sokakat magamra fogok haragítani. Ugyanis a láthatóan jelentős tömeget vonzó, pécsi Punnany Massif engem egyáltalán nem győzött meg. A zenekart az első számú nagyszínpad fő idősávjába rakták, ehhez semmiképpen nem volt méltó az, amit láthattunk-hallhattunk. Ebben a közegben vérszegény és erőtlen produkciónak tűnt, valamelyik kisebb színpadon talán elment volna. Közben fotós kollegámon átesett egy nagydarab fickóba csomagolt nagyobb mennyiségű alkohol, csak a szerencsének volt köszönhető, hogy a hirtelen landoló testtől a fényképezőgép, és az első nap fotói nem semmisültek meg. Ijedtünkben elfogyasztottuk az újságírók kedvenc orfűi vacsoráját: a SAJTÓS lángost.

Bíborkáékat eltechnikázták

A Viasat 6 sátorban az orfűi hagyományokkal ellentétben jelentős csúszás történt a programban, így az ezúttal a nagyszínpadról a sátorba száműzött Magashegyi Undergroundnak kapkodva kellett beállni. Ez aztán meghatározta az alaphangulatot: a zenekar is ideges volt, a keverőpultnál pedig sorra hibáztak. Egyszer a dobfelszerelés esett majdnem szét, máskor a mikrofonállvány rogyott össze, egyfolytában tűzoltómunkát végző technikusok rohangáltak a színpadon. Élesebb szeműek észrevehették, hogy a zenekaron belül is volt egy kis feszültség. Több dalt is félbe kellett hagyni, hol azért, mert a kontroll nem működött, hol azért, hogy a zenészek egymást megnyugtassák. Bíborka és a gitáros próbálták menteni a helyzetet, őket kevésbé viselte meg ez a zavaros helyzet. Láthatóan megterhelő volt ez a zenekarnak: javasolni akartam nekik, hogy erre az estére vegyék fel a Magashegyi Overload nevet.

Kár hogy így alakult, mert amikor a koncert végre beindult, jól hallható volt, hogy a lemezbemutató turnéra nagyon alaposan összepróbálták a dalokat, nagyon együtt volt, illetve lehetett volna minden. A zenekaron végül nem múlott semmi, ők megtették a magukét. Elhangzottak az új album dalai is, többek között az Árnyékok is, ezúttal Beck Zoli nélkül.

Mire minden működött volna, a Kultúrgyom csapata készült ki: sajnos a nagy meleg és a front megtette hatását, így a Magashegyi koncertet már nem tudtuk végighallgatni, kénytelenek voltunk idő előtt távozni. A Deli Máté Nagyszínpadon még nyomta a Brains, szólt a Rock and Roll rugója és a Blazing, amikor elindultunk, hogy össze tudjuk szedni magunkat az ütősnek ígérkező második napra.

FOO Web
FOO Facebook

A cikkelős neve: [kyprios]
A fotós neve: [mzoli]
A cikkelés ideje: 2013.06.21.