szombat, 25 június 2016 13:05

Fishing 2016 második nap

Írta:

music foo 2016 3A péntek a nagyok vonzásában telt: a két nagyszínpad között ingáztunk, miközben a britek éppen az Unióból való kilépés mellett döntöttek.

Zenekart és közönséget próbáló forróságban érkeztünk meg a fesztivál területére. A hőség zavarával is meg kellett tehát küzdenünk a bőségé mellett, ami a programfüzet böngészése után eleve adott volt.

Ivan and the Parazol

Ahogy csütörtökön, úgy ezúttal sem volt szerencsés a sorsolása annak a zenekarnak, amelyiknek délután hatkor kellett hangolnia (nem bemelegítenie!) a közönséget az első számú nagyszínpadon. Igaz, hogy az Ivan and the Parazol legénységének nem öltönyt, csak rövid ujjú pólót kellett magán elviselni. Abból viszont egyformát vettek magukra, kék-fehér csíkosba (vízszintes) öltöztek össze. Az összhang szerencsére nemcsak külsőségekben, hanem a zenélés terén is meggyőző volt. A zenekar szép fokozatosan felnőtté válik, tisztán és megbízható pontossággal játszották végig a maguk egy óráját. A frontember Vitáris Iván a megszokott csibészes magabiztossággal, igazi Bonv Ivánként vonta magára a figyelmet. (F)elszabadult gőzmozdonyként vitte a hátán a zenekart, akik viszont a feszes és sallangmentes alapokkal lapátolták alá a szenet. „Köszönjük, hogy megdöglöttetek velünk a melegben!” búcsúzott el a zenekar, és amekkora HEAT-tel érkeztek, ugyanakkorával vonultak le a színpadról.

Margaret Island

A forróság a következő egy órában sem enyhült sokat, de az is közös vonás az előző koncerttel, hogy ismét egy energikus, karizmatikus frontemberrel találkozhattunk, akinek a hangja és előadói stílusa nagyban meghatározza az egész zenekar karakterét. Lábas Viktória éneke mellett hangsúlyos eleme a zenekar hangzásának Füstös Bálint akusztikus gitár játéka is, erről most élőben is meggyőződhettünk. Első Fishinges fellépésük alkalmával beénekelték magukat a közönség szívébe, és ott külön kis szigetet foglaltak el maguknak. Őszinte, kitárulkozó, keserédes vallomásokat hallhattunk tőlük, amelyeknek az intimitása és szerethetősége élőben éppen úgy érezhető volt, mint a bemutatkozó albumukat hallgatva. Akkor is napfényt varázsoltak volna a színpad környékére, ha zuhogott volna az Eső. De nem zuhogott, csak elhangzott.

Szabó Balázs Bandája

Szabó Balázsék ismét a nagyszínpadon kaptak lehetőséget, de a tavalyitól eltérően ezúttal nem a nulladik napon. Megjelenésekor, 2014-ben az év egyik legnagyobb szenzációja volt az Élet elvitelre című albumuk, ekkor sikerült tökéletesíteniük a korábbi dalaikban is tetten érhető stílusjegyeket, és egy nagyon jól felépített, koherens anyaggal álltak elő. Ezúttal is elsősorban ennek érzékenyen kifinomult dalaiból válogattak a programba. Sajnos azonban előfordul, hogy az élő fellépéseik nincsenek összhangban azzal, ahogy a zenekar a dalszerzés terén fejlődött. Már nem először érzem enyhén maszatosnak a zenekar ritmusszekcióját. Helyenként ez alkalommal sem volt elég pontos a dob, főleg a pörgetéseknél lehetett ezt megfigyelni, de máskor is becsúszott egy-egy kisebb bizonytalanság. A basszusgitár hangszíne sem volt igazán jól beállítva, a búgáson és a rezgésen kívül nem nagyon lehetett egyebet érzékelni belőle. Ezzel együtt sem volt egy megvetendő koncert, sőt, Szabó Balázs előadó kvalitásainak és a vonós hangszereknek köszönhetően kifejezetten élvezetes volt. A dalok pedig egyébként is megunhatatlanok, különösen a legutóbbi albumról származók.

Biorobot

Erre a csapatra egy sosemvolt zenekarként emlékszem, alkalmanként egy-egy daluk feltűnt valahol, de talán egyáltalán nem is funkcionáltak úgy, mint egy zenekar. Ebben, gondolom, Bérczesi Róbert akkori állapota is szerepet játszott. 2013-ban aztán egyetlen albumra összegyűjtve megjelentek ezek a kósza, de annál fontosabb szerzemények. Ez volt talán az első kézzelfogható és elérhető dolog a Biorobottól. Idén év elején egyszer csak váratlanul feléledtek, elkezdtek koncertezni és azóta már két új daluk is született. Mindkettő, az Annyi még és a Szélcsendkirály is elhangzott a Kovács Ákos Nagyszínpadon, a régebbi dalaik nagy részének társaságában. A felvételeiket hallgatva általában inkább a szövegre való összpontosítás köti le az ember figyelmét, a zene finom akusztikus aláfestésként marad meg a fülben. Az élő fellépésen azonban fordul a kocka: hirtelen kiderül, hogy ezek bizony nagyon is életteli, feszes kis dalok, akár még táncolni is lehet rájuk. A két frontember, Nemes András és Bérczesi Róbert egymást kiegészítő, felelgető együttműködése pedig rendkívüli: igen sok próbát igényel és nagyfokú egymásra hangoltságot feltételez.

Anima Sound System

Mivel a zenekar két frontemberrel érkezett, már a beálláskor sejthettük, hogy lényegében két külön koncertet hallhatunk majd egymás után. Amúgy a 20 éves Hungarian Astronaut újrajátszó koncertjének hirdették ezt a fellépést, aminek az első fele valóban ennek a jegyében telt. Rendkívül ritmusgazdag és innovatívan kísérletező szerzemények kaptak helyet ezen a két évtizede megjelent anyagon. Ennek újszerűsége akkoriban talán még szembetűnőbb volt. Bognár Szilvia, a zenekar első énekese a népdalok világából érkezett, ő tért vissza most a csapatba, hogy a dalok hitelesen szólaljanak meg. Az egyik legismertebb korai darab, a Shalom is helyet kapott az első részben, amit gazdagabbnak és izgalmasabbnak éreztem a következőnél. A Prieger Fanni-féle új korszak dalai a korábbiakkal összehasonlítva kicsit egyszerűbbnek, slágeresebbnek tetszett. Ebbe a blokkba csempészték bele az eredetileg Németh Juci énekével felvett Csinálj gyereket című, sokat játszott dalt. A búcsúzóul előadott Gold Hole mindenesetre azt bizonyította, hogy a mostani Animában is azért van bőven potenciál.

Brains

Nincs rá magyarázatom miért, de vannak olyan helyek, amelyek valamiért tökéletesek egy adott zenekarnak vagy zenének. A Brains az orfűi nagyszínpadon mindig különleges, itt rendre óriásit szól a koncertjük. Idén is ez történt, talán a katlanszerű elhelyezkedés, a környező hegyek miatt is lehet, de a Fishinges Brains koncerteken mindig őrült erővel dől ránk a basszus, ami teljesen a hatása alá keríti a közönséget. Amúgy is olyan zenét játszik a zenekar, ami nagyon pörget, itt ezt még intenzívebben lehet megélni. A zenekar élő repertoárjából szépen fokozatosan kikoptak a korai számok, a Refresh the style-ról választott Blazing volt a legrégebbi, amit hallhattunk. Ezt kicsit sajnálhatjuk, mert változatosabbak lennének a koncertek, ha erről vagy az előző két albumukról is merítenének. Ezzel együtt persze a frissebb slágerek, többek között a Balance, a Superheroes vagy a Take you high is elegendőek voltak ahhoz, hogy a közönség elégedetten távozzon. Csak ismételni tudom azt, amit az első Fishinges koncertjükről írtam: száz százalékban világszínvonalú koncertet hallhattunk, ami a világ bármelyik színpadán elférne.

A második nap címszavakban:

A nap koncertje: Brains, Biorobot
A nap zenésze: Prieger Zsolt
A nap frontembere: Vitáris Iván és Lábas Viktória
A nap csalódása: a britek

A cikkelős neve: [kyprios]
A fotósneve: [mzoli]
A cikkelés ideje: 2016.06.25.