péntek, 24 június 2016 19:54

Fishing 2016 első nap

Írta:

music foo 2016 2Belekóstoltunk az Off programokba, a nap végére pedig teljesen feltöltődtünk a zenével

Évek óta rendszeresen járunk a Fishingre, de az Off programok eddig kimaradtak az életünkből. Ezen változtattunk az idén és beregisztráltunk a Szekszárdi gourmet nevű oktató és élvezetszerző céllal szervezett összejövetelre.


Az elején a szervezők jelentős teret engedtek a spontaneitásnak, de aztán kis késéssel megkezdődött a sertéshamburger-, bor- és kávékóstoló. Ugyan az ízek vadászata egyénileg is megvalósítható a fesztivál területén, idegenvezetéssel egy fokkal tudatosabban lehet bormámort beszerezni, majd a koffeintól kis híján újból észhez térni. Az elnevezéshez méltóan ínyencek számára kitalált programon az ízlelőbimbók dédelgetése volt a fő cél, de emellett kicsit ismerkedhettünk a borkészítés és bormarketing tudományával, sikerült újraértelmezni a hamburger fogalmát és ráébredtünk arra is, hogy a kávéról eddig milyen keveset tudtunk.

Miután már kevesebb, mint tíz „ria-ria-Hungária” jutott egy órára, úgy tűnik, a tömeg figyelme ismét kezd a koncertek felé irányulni A zenehallgatás terén ezen a napon is el kellett végezni valahogy a középkezdést, és meg is találtuk ehhez a megfelelő koncertet.

„Köszönjük, hogy együtt izzadtatok velünk”

Csütörtökön délután hatkor ez mi is lehetne más, mint a PASO, akiknek nagy szerencsénkre évek óta bérelt helye van erre az idősávra a Nagyszínpadon. Minden alkalommal megcsodálom, milyen szigorú náluk a dress code. Már sokadszorra lépnek itt fel negyven fokban, de úgy látszik, a hosszúnadrág, nyakig gombolt ing és a zakó viselete kötelező. Remélhetőleg aláöltözetet nem viselnek, de így is jó eséllyel pályázhatnak a Fishing legtöbbet izzadó zenekara címre. Eddig megjelent lemezeikről igen nehéz volna összeválogatni depresszív, kevéssé táncolható darabokat, de még ezt tudva is rendkívüli tudatossággal válogatták össze a programot, egy pillanatnyi üresjáratot sem hagyva. Körülbelül azonos arányban hallhattunk régebbi dalokat és a frissen megjelent Ghost Train albumról választott szerzeményeket. A koncert lefújása előtt az Imperial reggae, Részeg és a Tenkes kapitánya dalokkal nagyszerű háromszögelést mutattak be, végül pedig a Hello Gagarin fociebésített változatával bePASOlták a kapuba a labdát. Ebben nagy segítségükre volt Riger János is, aki hosszú külföldi vendégjáték után tért vissza nevelőegyesületéhez.

Rutkaival leöntött vörösbor

Rutkai Bori a Kistotál nevű zenekarával lépett fel a Borfalu színpadon. Aki az énekesnő neve hallatán a Specko Jedno dalait kereste az jó helyen járt: a Whatevergreens és az Anticity dalai is elővezettettek. A Combino alatt Rutkai Bori kezdeményezésére egy kissé már a ciki felé hajló vonatozás indult el a közönség között, mintha valami lakodalomban vagy falunapon lettünk volna. A legtöbben ezért vonakodtak is beszállni a játékba, viszont tíz-húsz vállalkozó kedvű egyén nem volt rest és részt vett. A Kutyával leöntött kávé és az Izzósor voltak talán a koncert legemlékezetesebb részei. A zenekar egyszerre két irányba is feszegette a kereteket, ettől kicsit megborult a hajót formázó színpad egyensúlya. Ezért aztán hol egyik, hol másik oldalon dobálták ki a súlyokat. Egyrészt folyamatosan magára vonta figyelmünket Rutkai Bori, a született antidíva, aki egyszerre kislányos és vénkisasszonyos, ízig-vérig nő, esendő és szeretetre méltó érzékeny lény, aki teljesen összezavar, megbolondít vagy éppen megijeszt. Természetes, mesterkéletlen és öntörvényű, igazi élmény látni és hallgatni. A másik pólus a három tagú zenekar, akik a dalokat időről időre a szabad improvizáció, a jazz irányába térítik el, így több-kevesebb sikerrel halásszák el figyelmünket a maguk irányába.

Laza, üdítő kegyetlenség

Ezt kérte színpadra lépés előtt a zenekartól Kiss Tibi, és valóban, a Quimby irdatlan erővel csapott le ránk a Liszt Ferenc Nagyszínpad fő programjában. A 25 éves jubileumi koncertre készülő zenekarnak mintha extra motivációt adott volna az évforduló, Livius és Tibi az összes hangját elkiabálta a koncert végére. Ezen az estén úgy játszottak, mintha az utolsó koncertjüket adnák, emellett pedig előkerültek régebben játszott darabok is, ráadásul a legpörgősebb dalaikon még a szokottnál is feljebb állították a metronómot. A régebbiek közé ékelődve nagyot szóltak a még meg nem jelent, vadonatúj számok. A Forradalom minden idők egyik legkonkrétabb és legdirektebb szövegű Quimby-dala, az angol nyelvű Heaven Goes to Hell pedig egy ballada a most készülő új albumról. Programjuk nagy részében a tavalyihoz hasonlóan ismét velük zenélt Vastag Gábor gitáros.

Temetésen táncolni

A Pegazusok nem léteznek zenekar koncertjéből sajnos csak az utolsó két dalt kaptuk el, érkezésünkkor Ács Eszter éppen táncolásra próbálta rábírni a közönséget. „Temetésen nem szokás”- jegyezte meg mellettem egy jó kedélyű, szakállas arc. Aki ismeri a zenekar zene- és szövegvilágát, az tudhatja, mire gondolt. Kicsit persze leegyszerűsített ez az ítélet, bár az is igaz, hogy tágabb értelemben véve a gyász valóban központi téma a dalaikban. Ennek ellenére szerintem abszolút helyük van a programban és örömteli dolog, hogy már harmadik éve rendszeresen visszatérnek ide. Bár sokaknak a Fishing elsősorban a bulizásról szól, egyáltalán nem baj az, ha kicsit önmarcangolóbb, érzékenyebb karakterű művészek is megjelennek a fesztiválon. Sőt, mivel igazi értéket képviselnek, paradox módon engem még fel is dob, ha hallhatom őket. Mondjuk az sem volt minden ellentmondástól mentes, amikor az énekesnő búcsúzóul remegő hangon további jó szórakozást kívánt. Többen ezt is megmosolyogták, bár számomra ez az epizód inkább azt támasztja alá, hogy Ács Eszter igazán hitelesen tolmácsolja és mélyen átéli a szövegeket.

Roam the stage

Az átéléssel a Colorstar fellépésén sem volt gond, igaz, hogy esetükben elsősorban a zene magas szintű megéléséről, az együtt szállásról volt szó. Ők is egy jubiláló zenekar, a huszadik évfordulójukat ünneplik. Alaposan megcáfolták azt a hiedelmet, hogy igényes zenére nem lehet jól táncolni, a nézőtér elég gyorsan hullámzó tömeggé alakult. Kifinomult, kísérletező zenéjük életre kelt, a fogékony közönségnek is köszönhetően izgalmas közös repülés, együtt rezgés alakult ki. Hogy ki merre járt az utazás során, azt mindenki csak maga tudhatja, az viszont biztos, hogy a késői órán nagyon sokan az utolsó energiáikat adták ki magukból.

Időközben egy-két dal erejéig bepillantottunk a Kiscsillag, a Tudósok, a Péterfy Bori és a Love Band, valamint a Belga koncertjébe. Bár mindegyiket szívesen végighallgattuk volna, több helyen egyszerre mi sem tudunk lenni. Nem baj, ez is a kínálat gazdagságát bizonyítja.

Weevil, Weevil rock you

Csaknem 12 órás műszak után másztunk fel a Borfalu Színpadhoz, ennek megfelelően már csak kevés agyi kapacitásunk maradt a zene befogadására. Little G Weevil egyszál gitáros, csendes koncertje már nem tudott minket felrázni, inkább mintha szép lassan álomba ringatott volna, de ez csak a késői időpont és az elcsigázottság számlájára írható. Ha a körülmények mások lettek volna, nagy kedvvel hallgattuk volna a minőségi blues koncertet. A gitárjáték viszont még így is lenyűgöző volt, az énekkel és a lábdeszkával együtt, amelyen a ritmust verte egyszemélyes zenekarnak tűnt. A szólóban előadott dalok után Kiss Tibi, majd pedig Frenk is beállt jammelni.

Számunkra ezen a ponton ért véget az egyes számot viselő, de valójában már második fesztiválnap.

Az egyedik nap címszavakban:

A nap koncertje: Quimby, Colorstar holtversenyben (azaz inkább ÉLŐversenyben)
A nap gitárosa: Little G Weevil
A nap dobosa: Little G Weevil, mert ő gitározás és éneklés közben is tud dobolni
A nap frontembere: Rutkai Bori
A nap csalódása: az nem voltA nap meglepetése: a kávécseresznye-főzet

A cikkelős neve: [kyprios]
A fotósneve: [mzoli]
A cikkelés ideje: 2016.06.24.