“Által mennék én a Tiszán ladikon”, hát mi puhányok voltunk, a hidat választottuk és bevetettük magunkat a sűrűjébe felfegyverkezve a sok “Egy nap sem múlhat el gyomtalanul” legyezőnkkel, mellyel nem mellesleg naaagy sikert arattunk, mindenki vadul legyezte magát!

Minden szép és jó volt , bicikli mutatványozók, koncertek, zsíros kenyerezők mikor jött  a dráma először egy homokvihar formájában,amit persze eső követett, minek hatására hangyabollyá vált a Hegyalja fesztivál. A csúcspont a pillanatnyi áramszünet volt nagy sikítozással meg kiáltozással (SZABAD A CSÓK!!!)! Kicsit megcsappant a létszám, csak a vállalkozó kedvűek maradtak, így is vette kezdetét a híres neves Parov Stelar Band koncertje (eső után köpönyeg) , mire csodák csodája elállt az eső, szállingózott vissza a tömeg, nem is csoda hisz hihetetlen műsort kerekítettek extázisos közönséggel, de mégsem kellemetlenül nagy tömeggel, mondhatni olyan pont jó volt minden!!!

A daj daj még egész reggelig tartott, úgy látszik strapabíró emberek járnak ide!Véleményünk szerint nagyon hangulatos kis fesztivál volt, Pestről könnyen ki lehet jutni, a környezet csodás, sok a magyar résztvevő, jövőre újra ott a helyünk!

A cikkelős-fotósok neve: [sipos nóra] és [makai luca]  
A cikkelés ideje: 2012.07.23.