péntek, 10 április 2015 21:53

Zenemű a most élő emlékek palotájából

Írta:

szokeszandraSzőke Szandra Quintet: Memory Palace

Mindenkinek van gyökere. A növények ezt úgy eresztik, és növesztik, mi meg csak úgy kapjuk, ott van, és olyan, amilyen. A leveles kollégák ugye erre támaszkodnak, és ebből léteznek, mi meg van, hogy igyekszünk inkább elfeledni őket, és csakazértis másmilyenek lenni. Na hát nekem a zenében van egy olyan mély és kedves gyökerem, amihez mindig visszatérek, és amit a legerősebb és legértékesebb támpontnak, kifejezési formának, a lehető legerősebb érzelmi töltöttségű stílusnak érzek, tudok. Ez pedig bizony a jazz. A szó legtágabb és legtöbbféleképpen értelmezhető formájában.

Amikor egyszerűen csak mesél. Hol halkan, hol pedig szinte üvöltve, keményen, irdatlanul dübörögve. Pedig nincs torzítás, nincs brutális hangerő. Ezzel nyűgöz le a jazz. Képes arra, hogy a művész kifejezze általa a benne élő emlékeket, vagy akár a mostot. Hangulatot, életérzést, miliőt, gondolatot tud beleadni úgy, hogy azt én is átélem. Hogy hogyan, az tök mindegy. Beleborsódzom, elveszek, meghalok párszor, azt sem tudom, hol vagyok. A lábam magától lépi ülve is a kastélybeli sétát. A fejem szobáról szobára bólogat, a szemem abszolút csukva. Szükségtelen bármilyen evilági kép. A lényeg nagyon máshol van. A múltban hagyva, aztán hirtelen itt, épp, ebben a pillanatban. Most van a volt. Vagy épp lesz, de már van.

A legszebb ebben az első nagylemezben, hogy egységet alkotó dalcsokrot tartogat úgy, hogy mégis mindegyik szám kicsit más, és folyton izgalmas és meglepő tud maradni. A sok váltás mind ütemben, mind stílusban, nagyon finom, és nagyon eltalált. A zenét nem is nagyon lehet elemezni, olyan igazi jó jazz, amit csak hallgatni, hallgatni, hallgatni kell. Ahogy elindul, nem is lehet mást tenni. Belemászik a fülünkbe, a lelkünkbe, és engedi, hogy belemártózzunk. És akkor mindig érkezik hozzá Szandra hangja, ami még üdítőbbé, és pikánsabbá teszi az egészet. Fokozni ezt már nem is lehet, gondolom, ez így maga a tökély, szépen beleveszem, de jön az improvizáció. Nem túlzott, nem hosszú, épp csak annyi, hogy már ne is tudjak figyelni, gondolni, tudni. Az érzékelés maga a folyosó, a ruha szegélye képlékeny, be nem fejezett mese az erdő sziluettje fölött. Az égen apró hada szalad tova félénk kis hangjegyeknek, aztán hirtelen megint ott az erő, a dinamizmus, a viharszerűen érkező váltás. A fejem eszeveszetten bólogat, kábé úgy érzem magam, mintha metált hallgatnék, és megint megáll a rohanó felhő, a nap csibész mosolyra vált, a fény halkul...

szokeszandraquintet

Most mit mondjak még erről a zenéről? Ezt nem lehet elmondani! Tudod mit? Szerintem próbáld ki ezt a helyet Te is. De komolyan. Emlékek palotája, vagy mi. Memory Palace. Incredible. Inkredibül. De pozitívan. Vágod? :) Ja, és akkor még nem is mondtam, hogy egy Kimnowak átdolgozás is megbújik a sok kincs között... egy igazi Gyémánt.

Kedves Szandra, és kedves quartet! Köszönöm az élményt. Nagyon minőségi, nagyon őszinte, elképesztően mély és gyönyörű lemezt szültetek. Próbáltam a zenétekhez hasonlóan szókimondó és egyenes lenni...

Szőke Szandra Quintet:
Szőke Szandra – ének
Cseke Gábor - zongora
Fekete István – trombita
Oláh Péter – nagybőgő
Pusztai Csaba – dob, ütőhangszerek

Memory Palace számlista:
1. Monochrome
2. Wanderlust
3. Wool
4. In Between The Lines
5. Whitewater
6. Gyémánt
7. Memory Palace
8. Zöld
9. Now Sleeps

Szőke Szandra Quintet facebook
Szőke Szandra Quintet honlap

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2015.04.10.