kedd, 11 október 2016 09:42

"Újra itt vicsorgunk"

Írta:

drastik 2Megjelent a Drastik Putto második albuma.

Van ez a Mihalik. Állj, állj! Így nem kezdhetünk cikket! De most mégis, ez már így fog indulni, ha tetszik, ha nem. Mert itt most ő lesz a főszereplő. Akiről a legtöbben azt tudják, hogy ő a Kiscsillag dobosa. Pedig már egy ideje nem az. Sokan a Kispál és a Borz tagjaként emlékeznek rá, de hát az a zenekar – a három évig tartó életműújrajátszó fellángolással együtt is – már történelem.

Szóval van ez az Ábel, a Kispál és a Kiscsillag egykori dobosa, aki igazi háttérember, annak viszont a legjobbak egyike: pontos, megbízható, alapos. Legalábbis így volt elkönyvelve sokak fejében. Néhányan még azt is tudjuk, hogy egy nagyon jó arc: egyedi és szarkasztikus a humora, közvetlen, természetes, és ha alkalom nyílik rá, koncert előtt vagy után jókat lehet vele beszélgetni. Zenéről, az élet dolgairól, bármiről. De most nem ez a legfontosabb.

Hanem az, hogy amióta kilépett a Kiscsillagból és végképp megszűnt a Kispál és a Borz, egyre többet hallunk róla. Az Arckönyvben és a Tecsőn is rendszeresen előrukkol valamivel. Igen, ő egy hivatásos előrukker: van úgy, hogy valamelyik formációjának jelenik meg egy új videója, máskor csak úgy felrak egy elszállt dobszólót, vagy valami elképesztő átdolgozást, amivel sokkol minket. Úgy pozitívan. Ez az Ábel igazából most kezdi megmutatni a tehetségét, most, miután a Lovasi féle fővonalas alterről lecsatlakozott. Kiderült, hogy nemcsak háttérember. Bár annak sem utolsó, már mondtam, műfajában az egyik legjobbnak számít. Na de mi is a műfaja? Nincs neki. Vagyis inkább nagyon sok van. A Mr. Moodburnben jazz. A Redredben afrikai elektro. A 70% Water projektben minden. A Magyar Császári Pillanatművekben császári mindenes. Na és a Drastik Puttóban szarkasztikus alter. Tehát ez a pontos, alapos háttérember ezekben a csapatokban már főszereplő, esetenként frontember. Főleg a Drastik Puttóban. Ja és itt már nem is ő a dobos. Eddig tudtátok követni?

drastik 3

Szóval a Drastik Puttóban például dalt szerez és énekel, és itt álljunk is meg egy szóra. Mert van ez a zenekar, ami már a Kiscsillagos időkben is létezett. Lemezük is jelent meg, írtunk is róla (itt olvasható). De lehet, hogy most jött el igazán a Drastik ideje. Mert most született meg a második album. Éppen tegnap, ezért jutott eszembe, hogy van ez a Mihalik. Nem mintha elfelejtettem volna, de most ismét eszembe juttatta magát, újbóli előrukkolása által. Ez annyira szép, muszáj volt leírni. A drasztik kettőt pedig muszáj volt rögtön meghallgatni, mert már az első is nagyon bejött.

Milyen az új anyag? Nyers, mondhatnánk rá, de ez a név már foglalt. Akkor legyen drasztikus, ez is valami hasonlót jelent. De nemcsak a név mutat rokonságot. Az írónia, a távolságtartás, a világkép, a társadalomkritika élessége is. Még az ének is kicsit czutorzolis. De ez csak pillanatnyi benyomás. Gyorsan javítom is magamat: sokkal inkább egyedi, mihalikábeles. Amúgy nem baj, ha emlékeztet valakire. Valamire. Annyian annyi mindent megírtak már, túl sok a hatás. Nehéz újat adni. A kérdés az, kinek mennyire sikerül. De van ez az Ábel, neki összejött. Mert ez ő, az ő személyisége, az ő véleménye. Ő így látja a dolgokat. Mi meg kezdjünk vele, amit akarunk. Sárból épít várat. Mindannyian azt tesszük valahol. Az a kérdés, milyen az a sár. Az övé nagyon jó sár, lehet rá építeni. Állja a sarat.

Mi meg álljuk a kritikát. Hogy hogyan is élünk, hogyan is gondolkozunk. Kapunk egy-két fricskát. Mert ugye élhetnénk, de zombik vannak az ágy alatt. A kártyavár pedig összedől. Nekem meg sajog még kicsit az orrcimpám. De legalábbis bizsereg. Még másnap is. Próbálom tenni valahová, valamelyik polcra vagy fiókba. Nem nagyon fér, és ez a jó. Megfogott, meggyőzött.

Ez persze nemcsak az ő érdeme. Mert amit hallunk, öten hozták össze. „Szerettem volna egy zenekart csinálni, ahol nem dobolok. … Voltak számötleteim, vannak barátaim, akik, remélem, segítenek majd eljátszani…” írja Ábel a zenekar FB oldalán. Segítettek, mert zeneileg is izgalmas az eredmény. Eklektikus. Nem túl fülbemászó, nehéz elsőre befogadni, bár még mindig könnyebb, mint az első Drastik lemezt. Most több a koncertbarát dal, amire akár még hedbengelni is tud, aki akar. Ugyanakkor még mindig üdítően sok benne a váratlan csavar, a szokatlan megoldás. Eredeti, akárcsak a szövegek. Zene és szöveg nagyon együtt van, kiegészíti és segíti egymást. Hogy célba érjen mindkettő. Már annál, aki erre fogékony. Mert azt is el kell árulni, hogy erősen megosztó: lesznek, akik lelkesednek és lesznek majd, akik elszörnyedve dobják félre. De mint tudjuk, a karakteres dolgok már csak ilyenek. Ellentétes véleményeket, indulatokat kavarnak. Nem is mernék kijelenteni semmit. Ki vagyok én ahhoz. Nekem tetszik. Ennyi Csak így, egyszerűen. Aztán mindenki döntse el maga.

Van ez az album. A Drastik Puttótól. A második a sorban. Az a címe, hogy Felnyitom én. De jobb, ha inkább magunk nyitjuk fel, már előre. A szemünket, a fülünket, az elménket. Nyitottan fogadjuk. Ugye nem is fáj? ÁÁÁÁÁ!

Drastik Putto Facebook

Drastik Putto Youtube

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2016.10.11.