csütörtök, 16 február 2017 15:23

Ősi muzsika szefárd ölelésben

Írta:

dinahamavdilDina: Hamavdil

Pandzarisz Dina öt éve jelentette meg első lemezét (’Durme, durme’). Ennek folytatása a „Hamavdil”, mely ugyan 2015-ben jött ki, én csak most értem ide, hogy írjak róla. Nem mehetek el ugyanis mellette, és bár nem friss, örök aktuális darab. A bájos énekesnő három kiváló zenésszel hozza világra a különleges atmoszférájú jazzes világzenét. Talán így közelíthető, hogy mit is hallunk. Dináék ugyanis olyan népzenéket játszanak, amelyek sok száz, vagy akár több ezer évvel ezelőtt születtek.

A zenekar anyagának a törzsét a szefárd zene adja. Judeo–spanyol eredetű, de magába olvasztotta a görög, török, arab és argentin hatásokat, amelyekkel a Spanyolországból kivándorolt zsidóság találkozott. Ez a csodás ősi, autentikus zene éled ujjá a Dina zenekarban, méghozzá elsősorban a középkori spanyolországi zsidók nyelvén, amit úgy hívnak: ladino.

Annyira szuper, hogy néhány éve már teljesen kinyílt a világ- jórészt az internetnek köszönhetően. Láthatóan előtérbe került, vagy mondhatjuk, hogy megszületett a világzene, mint fogalom. Hiszen mindannyian jövünk valahonnan, mindannyiunkban van valami „hozott anyag”, ami meghatározza, kinek mi jön be, illetve kiből mi jön ki. És hát a többi stílusba is erősen befurakodott ez a stílus, ami igazából nem is stílus talán. Népi, kulturális elemek, dallamok, hangulatok érintik meg a zenészeket, zeneszerzőket, akik aztán ezeket örömmel és sokszor nagyon ügyesen keverik, ötvözik, egyesítik másik hangulatokkal, témákkal. Ott van például az elektronikus zenei példaként felhozható Cadik vagy Dj Bootsie, akik nagyon merészen sokszor szkreccselik is őseink dalát. Mégis megvan bennük az alázat, és ami szintén nagyon fontos, az egység, a harmónia. Nem tudok mást írni, a legutóbbi írásaimban egyfolytában erre lyukadok ki, hogy minden egy, meg energia, meg áramlás, meg ilyenek. Merthogy tényleg ez van. Jazz, világzene, elektro, vagy bármi… mindegyikben ott tud lenni az a plusz, amitől végigfut a hátamon az a bizsergető érzés, amitől hirtelen mintha egy izgalmas, rengeteg meglepetéssel teli mesében találnám magam. Ami mélyről érkezik, és mélyre vezet.

dinahamavdil

Visszakanyarodva Dinához, igazi ínyencfalat ezeket az ősi énekeket négy ilyen kiváló előadó prezentálásában hallani. Nem akarom nagyon bemutatni őket, azt hiszem, jól ismertek azok körében, akik barátkoztak már, vagy egyenesen jóban vannak a hasonló muzsikákkal, de számos más – főként jazz – formációból is beazonosíthatók. Mindegyiküknél erős a jazzhez, az improvizációhoz való kötődés, és mindannyian nagyon profi, tapasztalt és rengeteget zenélő emberek. Lamm Dávid gitáron, Dés Andris ütősökön, Szokolay Dongó Balázs pedig bármilyen fúvós eszközön képes a varázslatra. S mindehhez még ott van Dina gyönyörű hangja, ami bíborselyemként hullámzik a szélben, vagy éppen rózsaszín sziromként simogatja lelkünket.

„Szerettem volna bemutatni, hogyan képzelem el én a középkori szefárd zsidókat, akik számos néppel és kultúrával érintkeztek, így a lemezen szereplő görög, török, kurd dalokkal azt az érzést próbáltam kelteni, mintha a zsidók összejöttek volna a különféle népekkel egy közös zenélésre.” – fogalmazza meg Dina muzsikájuk lényegét. Rátalált a számára igazi közvetítő közegre és a társaira, akik ebben a lehető legjobb partnerek. Kell még valami? Ja, igen! Egy lejátszó, és mondjuk két aktív hangfal. Meg egy finom fotel. Vagy parkett. Vagy vastag szőnyeg. Ülni, táncra perdülni, aztán pedig relaxálni egyet. Hmmmm de fincsi volt. Köszi Dina!

Dina facebook oldal

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2017.02.16