péntek, 27 március 2015 15:35

Netlabelre fel!

Írta:

netlabel fokepMi a túró az a netlabel?

Viszonylag szűk réteg élvezi és szereti az online kiadók flóráját és faunáját. Vannak olyan esetek, amikor a szájt alkotó bázisa számbeli fölényben van a műélvezőkkel szemben. Vajon miért tudnak kevesen ezekről a zeneontó birodalmakról? És miért lett a többségük rövid életű?

A kérdések jogosak, de nem könnyű pontosan ezeket megválaszolni. A fő okok közé tartozhat talán az is, hogy nincs a köztudatban maga a szó sem, mármint a netlabel. A nagy és ismert piacon lévő lemezkiadók ugyan több éve működtetik online zene letöltésre/vásárlásra alkalmas felületüket, de értelemszerűen, nem hívják magukat netlabelnek, hiszen eredendően nem onnan indultak és nem is arra tartanak.

Akkor mi a túró ez a netlabel? Internetes lemezkiadó, vagy online zenekiadó, vagy hálócimke, ahol a download tényleg free. Tehát egy ingyenes zeneszolgáltató cucc hivatalos keretek között. Olyan, mint egy lemezbolt, ahol kedvedre kutakodhatsz stílusok és előadók között, és nyugodtan ki is sétálhatsz kezedben egy szatyor lemezzel (lemez = mp3, ogg, stb. és szatyor=winchester, pendrive, stb.). Továbbá védi egy jogi keret, de erről később.
Persze ökör dolog ma ingyen adni akármit, főleg az interneten. Akkor mi ez? Jótékonysági cucc? – kérdeznéd. De várj ezzel, kicsit utazzunk az időben korábbra.

Sok évvel ezelőtt a zenék beszorultak a lemez, a kazetta, a CD vagy a rádiókészülékekbe, ahonnan a legkönnyebben pénzzel, vagy különböző rafinált módszerekkel lehetett kiszabadítani. A nyolcvanas években a rafinált módszerek közé tartozott a kalózkazetták elterjedése; a kilencvenes években aztán jöttek a CD másolatok, majd a miniDisc-ek is próbáltak teret nyerni. Mindegyik adathordozónál a cél az volt, hogy a legolcsóbban jussanak el a zenék a fogyasztókhoz. Ez kiváló lehetőséget adott például a kezdő, amatőr zenekaroknak is, hiszen így kiadói közvetítés nélkül, önköltségen hordozhatóvá tudták tenni alkotásaikat, amit terjeszthettek a rajongóiknak. Aztán a világháló jelentősen megváltoztatta a felállást.

A korábban költséges dolgok szinte semmibe sem kerültek már. Bármi, ami két alkotói válság között zenei formát öltött, felkerülhetett a hálóra. Az adathordozók digitálissá váltak, amik közül leginkább az mp3 vált népszerűvé. Akik ragaszkodtak a keretekhez, alapíthattak kiadót könnyen és gyorsan (legalábbis könnyebben, mint korábban). Közülük sokan örültek, mint majom a farkának, hiszen most akár könnyedén az egész világ elé tárhatták mi jár a fejükben. Néhányan úgy gondolták tegyük ezt ingyen vagy csekélyke összegért. A minőségi zene terjesztése volt a küldetésük, amihez már nem kellett fizikai közeg. Néhány kattintással elérhetővé vált a világ minden tájáról közétett rengeteg műfaj, kísérleti zene, művészeti alkotás. A netlabelek a kétezres évek elején népszerűbbek voltak, mint most. Gombamód terjedtek, majd a fejlődésük megállt és szépen lassan halványult a rájuk fordított figyelem.

label 01

Akadtak olyanok is, akik az ingyenes alkotások megosztását szabályos keretek közé kívánták szorítani (bár a szorítás szó nem a legjobb, hiszen nem kötelező jelleggel történik). Körülbelül 2004 óta jelentősen segítette a szcénát az Internet Archive nonprofit netkönyvtár és a hozzá kapcsolódó Creative Commons féle licenc, vagyis az a jogi csibeháló, ami egy helyre tereli és érvényesíti a szerzők jogait. Tehát, ha nem szeretnék zsebpénzt keresni a dalommal, akkor erről hivatalosan is nyilatkozhatok egy remek rendszer segítségével. A licensszel például azt is biztosíthatod: ha odaadod ingyen a rajongóidnak az aktuális slágeredet, amit bármikor, bármennyiszer letölthetnek és hallgathatnak, viszont amikor ezt pénzért kívánják árusítani a te beleegyezésed nélkül, akkor jogosan lehetsz dühös. Vagy perelheted őket. Mindezek mellett és felett az Internet Archive tárhelyet és szabad hozzáférést is biztosít mindenkinek, aki veszi a fáradtságot és regisztrál náluk. Ellenszolgáltatás nélkül!

A kattintásaiddal párhuzamosan támogatod ezt a kicsiny, ám annál hasznosabb világot. No, persze álszentség lenne részemről azt állítani, hogy minden netlabel pozitívan építi a társadalom elméjét és érzelmi világát, továbbá színtiszta művészet lakozik benne. Az internet forradalma alkalmat adott önjelölt sztároknak és önjelölt kultúradoktornak a nyilvánosság előtti bemutatkozásra. Rengeteg szemét és hallgatásra nem vagy éppenhogy alkalmas mű tódult fel a világháló dimbes-dombos tájegységein. Ezért, ahogy más információforrásokat, ezeket is bizony szűrni kell.

Sajnos számos példa akad arra is, hogy a kiadók saját magukat akasztják fel virtuálisan… Valószínűleg még nem tisztáztam valamit, ami választ adhat az ezen a ponton felmerülő kérdésre: minek csinálják, ha nem jelent pénzbevételt? Aztán miért szüntetik meg?

Igen, jól látható, hogy ez egy értelmetlen szórakozásnak tűnik, egy öncélú időtöltésnek, örömszerzésnek, mások unaloműzésének – vagyis: hobbinak. A kiadók alapítói lelkesedésből, mások és maguk örömére bíbelődnek zenékkel, programozással, webgrafikával. Saját zsebükből húzzák ki a bankókat a tárhelyre, domainre és egy üveg sörre a jól elvégzett munka után. Ezeknek az oldalaknak a reklámköltségei is a házi pénztárt csonkítják. Aztán, amikor a lelkesedés elapad, például azért, mert az oldal látogatói statisztikája a monitor jobb alsó sarka felé mutat, vagy a ráfordítható idő fogyott el, akkor haldokolni kezd a label. Az esetek nagy részében azért a csődeljárás után is elérhetőek maradnak a megjelent kiadványok, szép, vagy randa webdizájn nélkül. (Ne felejtsük ki az abszolút csóró, csak internet előfizetésre képes réteget, akik az Internet Archive előnyeit maximálisan kihasználják. Nemhogy tárhelyre, de még domain névre sem költenek, mégis elérhető marad alkotásaik zöme. Akár mindörökre. Ez az a szubkultúra, amit leginkább az IA rendszergazdái ismerhetnek jobban.)

Talán a fenti okok miatt – is- juthat el csak kevés számú zeneszeretőhöz a zenék jórésze és úgy általában maga a netlabel. Ezért tartom fontosnak a felderítésüket! Tudatosan keress ingyenes kiadókat! (Gyengébbek kedvéért: google.hu és a kulcsszó netlabel vagy free netlabel, stb.)

label 02

Miért éri meg nekem ezeket felkeresnem? Ismét egy jogos kérdés, hiszen számos felület létezik már, ahol aztán kényünkre-kedvünkre válogathatunk a zenék között – ingyenesen. Nem kívánok mindenkit buzdítani ilyen elfoglaltságra, tudniillik könnyen belefuthat az internet előfizetője pocsék dolgokba és akkor hiába olvasta el ezt a cikket, az istennek sem fog többé ilyen és ehhez hasonló haszontalan tevékenységet folytatni. Csak annyit tudok válaszolni rá, hogy a magunk szórakoztatására éri meg felkeresni a netlabeleket. Csupán a keresés, kutatás és a felfedezés öröméről szól. Például egy jó alkotás nyújtotta örömről, egy olyan felületen, ami kiinduló pont lehet bármilyen stílus, világnézet, vagy kultúra megismeréséhez. Ezeknek a zenéknek a jelentős része csak a labelek felületén érhető el (igaz, sokan már töltögettek fel belőlük a népszerű platformokra is, megtörve ezt a varázst).

Elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy véget vessek a lobbizásomnak a független és ingyenes zenei repertoárral bíró netlabelek mellett. A következő részben bemutatok néhány iránymutató és még létező online kiadót, akikért megéri odakattintani. A többi rajtad áll!

 

A cikkelős neve: [terem s. bálint]
A cikkelés ideje: 2015.03.27.