2014. jan. 09. | 00:00

Mintha mi sem történt volna

Írta:

fokep pearljamPearl Jam: Lightning Bolt 2013 

„Pénzem jött ma, mire költsem? Hát megjelent az új Pearl Jam”

A kilencvenes évek elejének legjelentősebb amerikai zenekarai közül talán a Pearl Jam (továbbiakban PJ) az egyetlen, amelyik megalakulása óta folyamatosan jelentkezik új albumokkal.

A Nirvana pár évnyi intenzív működést követően csúnya véget ért, az REM viszonylag sokáig bírta, de sokunk nagy bánatára a 2010-es évek elejére teljesen kimerült és feloszlott. Ki gondolta volna ezt még a kilencvenes évek elején, amikor ez a három zenekar annyira uralta még a magyarországi zenehallgatók ízlését is, hogy a Magyar Narancs szavazásán szinte minden kategóriában (év zenekara, albuma, videoklipje, gitárosa, énekese, stb.) ők végeztek az első három helyen, változó sorrendben. A PJ mindent túlélt és bár legutóbbi albumait talán nem kísérte a kezdetekhez hasonló átütő közönségsiker, a kritika folyamatosan elismeri értékeiket. Már rég kinőttek a „grunge rock” skatulyájából, és olyan önálló soundot alakítottak ki, hogy azonnal ki lehet szúrni tíz véletlenszerűen bejátszott hangminta közül az egyetlen PJ részletet (ez csak abban az esetben nehezebb egy kicsit, ha két vagy több hangminta is tőlük származik). Nincsenek botrányaik, nincs körülöttük túl nagy felhajtás. Kortársaikkal ellentétben ők köszönik szépen jól vannak: dolgoznak, alkotnak és ismét egy remekbeszabott albumot tettek az orrunk alá.

A 2013-as Lightning Bolt (továbbiakban LB) is viszonylag csendben jelent meg, legalábbis Magyarországon nem kísérte különösebb hírverés. Ez talán nem is akkora baj, egy PJ már megteheti, hogy ne reklámozza agyon magát, így is rátalál az, akit igazán érdekel. És aki rátalál, az jól is jár. A világ legjobb repedtfazék-hangú énekesén nem fog az idő, Eddie Veddernek csak a haja szála nem görbül már úgy, mint régen, a hangja ma is átütő erővel hasít hallójáratainkba. Az album pedig mintha szándékosan lenne úgy felépítve, hogy fokozatosan belassul: a zúzós dalok a legelején kaptak helyet, az utolsó három számban pedig már az akusztikus gitár dominál. Ez az építkezés biztos nem véletlen, a PJ albumaira általában jellemző, hogy szándékosan kerüli az „egy gyors, egy lassú” sablonját. Mitagadás, jól megpörgetik az elejét, a Getaway, Mind Your Manners, My Father’s Son hármas rendesen odavág az embernek a PJ védjegyévé vált sterilre kevert torzított gitárjaival. Ez sem újdonság, hiszen korábbi lemezeik közül a Vs és a Vitalogy is hasonlóan indít.

jegyzetes
[stanley], a főszerk: elnézést a közbeszólásért, de muszáj betennem ide egy videót. Én nem igazán kedvelem a Pearl Jamet, nem annyira, hogy magamtól hallgassam a lemezeiket. DE! Volt egy Üres város című film, ami két okból is erősen hatott rám. Egyrészt megtudtam, hogy Adam Sandler színész. Nem vagyok gyökér, előtte is tudtam, hogy színész, de nem tartottam jó színésznek, elkönyveltem, hogy vígjátékokban szereplő csákó és ennyi. Akkor megtudtam, hogy Adam Sandler jó színész. Kettő. Totál bekészültem a zenén, ami a film lezárásaként szólt. És természetesen utánajártam, és megtudtam, hogy a The Who nevű együttesnek a Reign Over Me című száma (a film címe is ugyanez angolul). És hogy a Pearl Jam pedig feldolgozta. Nem is akárhogyan. Szóval ez a dal fogott meg engem nagyon, és most, hogy kollegám írt az új lemezükről, nem bírom kihagyni, hogy ne ágyazzam be ide nektek azt a videót, ami pedig készült hozzá. Bár officialnak van írva, szerintem nem az. Mégis sokkal jobban illik a számhoz, mint a koncertfelvételek, de a film képkockáit is szívesen ajánlom a dal alá, nagyon passzol a feeling. Íme:

jegyzetes vege

Ha ezt a triászt minden károsodás nélkül sikerül túlélni, következik a lemez egyetlen gyenge pontja, a Sirens. Érthetetlen, hogy miért ebből készült single és videoklip. Gyorsan át kell léptetni és elfelejteni, mert teljesen sablonos és kiszámítható, jól elférne bármelyik, a PJ-t utánzó de náluk sokkal tehetségtelenebb zenekar programjában. Sokkal érdemesebb odafigyelni a LB „középgyors blokkjának” többi dalára. Közülük is kiemelkedik az Infallible és a Pendulum, az előbbit Vedder érzékeny éneklése és az énepearljam lightningk nélküli részek U2-s hangzása teszi különlegessé, az utóbbi pedig úgy tökéletes, ahogy van, nincs is mit hozzátenni, kötelező meghallgatni. A lemezt lezáró három akusztikus szerzemény hallgatása közben sem fogunk elaludni, már csak azért sem, mert az első kettő úgy építkezik, hogy soha nem az következik, amit várnánk. A Sleeping By Myself és a Yellow Moon is zseniálisan bontakozik ki, ha a dalszerzés művészetét tanítani lehet, bármelyiket érdemes lenne a tananyagba építeni. A Future Days nyugalma után pedig ismét kedvet kapunk egy kis pörgésre, tehát indulhat újra az album.

Szóval a PJ nem romlott semmit, sőt, a LB vetekszik a nálam eddig etalonnak számító No Code-dal. Vegyétek, töltsétek, hallgassátok, mert Kurva Jó Zene (a továbbiakban KJZ).

Összefoglalva: A PJ LB KJZ. Még a szirénekkel együtt is.

Pearl Jam facebook 

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2014.01.09.

Tovább a kategóriában: « Ujjé, a ligetben! RAM Punk »

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.