vasárnap, 13 máj. 2012 02:00

Meszecsinka 2012

Írta:

fokep meszecsinka elso lemez boritoDrága muzsikakívánó, dallamevő, harmóniaivó barátaim,  

vendégeim, kedves kultúraképviselők, édes testvéreim, béke hozta hangtársulat érkezett ma este a mi nagy múltú, mégis oly kevesek által ismert bárfüstös és jazzszagú egységünkbe! [így én, a helyi borostás, a nem is fontos konferánszijé]

[a háttérben halk billentyűmelódia, kicsit simogat, kicsit bököd] Kultúrák miliő-találkozójára kaptunk meghívást, kedves drága barátaim, kik ma este ide érkeztünk. A színpadon ugyanis nem más fog hangot adni érzéseinek, mint a hazai ándörgránd atyazenekarából, a Korai Örömből is jól ismert Biljarszki Emil, valamint a csodás hangú, ördögi és egyszersmind angyali, hátat borzongató, Fókatelepből is hallott Oláh Annamari! Csak tessék-tessék, tapsoljatok bátran, bizony, bizony, ők érkeztek ide, a világ végének is nevezett helyre [ezt most senki se hallotta a tapsvihartól…talán jobb is így] Továbbá fogadjátok szeretettel a többi nagyszerű zenész kollégát, akik pediglen: Vajdovich Árpád és Krolikowski Dávid!

[most már kimegyek, itt már nincs rám szükség, szóljon hát a muzsika, a netovább, a haddelhadd, ó, basszus, a lényeget hagytam ki…] A színpadon tehát a népek kultúráinak zenei eszenciájaként is értelmezhető kis múltú, ám annál nagyobb hagyományokból építkező... [most tényleg ilyen röviden mondjam?] Meszecsinka zenekar! Fogadjátok sok-sok szeretettel őket! [szerintetek ebből hallatszott valami?]

A lemezkritika, hát igen, olyan gyomos-rendhagyósan

Tocsogós napon indultam utamra. Gorombán szemöldökráncoltak a fellegek, mégis valahogy kíváncsi voltam. Nem is úgy, csak tudod, hogy mikor bújik elő az első fénysáv mögülük. Most. Gyönyörű, aztán hirtelen eltűnik, te elmész mellettem, és lágy mosollyal nyugtázod, hogy összefutottunk. Hogy ismerlek-e? Most már igen, kedvesem, és ha erre jársz, szívesen látlak e kertemben.



[itt most be kéne indítani a cikkbe ágyazott számot, kedves drága idelátogató gyomkedvelő közönségünk – hát valahogy így, szóval szmájli] Szökdécselős kislány voltál, hallottam ám rólad! Kecsesen táncoltál végig a gangon, hamis-kacsintós kedvedben játszottál napokat át. Aztán hirtelen felnőttél, édes, és szoknyád ahogy a szél fújja… egyszerűen hatalmadba kerítesz. Igen, letiporsz és meggyötörsz, mégis minden egyes mozdulatod isteni pillanat, ahogy a karomban érezlek, s hinni próbálom, hogy az enyém vagy, esetleg azt adod ajándékba, hogy képzelhessem mindezt. Képvágás. A tengerpart parkettjén suhansz magas sarkak birtokában, birtokodban magas sarkakkal, kicsit kisarkítva. Nyelved hegye már ámorba mártva ámít, hangod késként vágja fülcimpámat, mégis úgy élvezem, olyan jó, úgy szeretem, megeszem, felfalom, elrakom, mélyre ásom, ó, romlott testem, ó, te pillanatok másodpercnyi léte, te izzó orkán, te őrült szende bűn, te maga a mennyei szín, ó, te szépséges bálvány [kifújom a levegőt, a csókod ott lóg a szád szélén, kérlek, ne hagyd, hogy lecsöppenjen…]

Kolostori, keleti, kicsit kastélyos, de inkább váras. Citadellás, menedékes. Valahol a spanyol nők birodalmában, talán elrejtve, talán csak kerülve kicsit. A falak közt állok, egy lőrésen beszűrődik a világ, de most őszinte leszek, nem érdekel. Érces, kemény hangod zúzza váramat, a múltról suttogó kövek dobják egymásnak, a jelen virágzik ki indaként és fut tova, kérlek ne hagyd abba, jó, nagyon jóóóóó….

Párnák közt hallni jó. Marra-dallamok úsznak bele a textilvilágba. A színek pompájában fürdik a hely, a pompák színében iszom a percet. Tudom hogy hol jársz, és tudod, hogy itt vagyok. Vagy talán nem is, de hisz miért is lenne fontos ez… Messze vagy. Messze jársz. Messze érzel, és messze szállsz. Én mégis foglak, tartalak, nem hagylak, akarlak, látlak és érezlek, érintem tested, a tánc mozdulatával születsz és halsz, a pillanat visz magával minket, egyek vagyunk és össze vagyunk kötve, a kötél a szín, a pompa. A textil villog, a dallam kavarog, a párnák visítanak, az éjjel ez, a reggel lesz egyáltalán?

[nem követed, nem baj. nem, én már nem a borostás vagyok. én csak elmondom, hogy… mesélek kicsit, jó?] Simogatott. Egy szép délutánon. Lágyan, drágán ért hozzám. Kisgyerek voltam. Szerelmes. A levelekbe, a fákba, a növényekbe, a világba. Úgy hívtak, Kuku.

[un cabrito] A mulatság a tetőfokára hágott. A lányok csak úgy izzanak az estében, na, a férfiakról meg ne is essék szó…  [kedves barátaink, meg ne álljunk most már, nincs visszaút, csak tessék, tessék, szedni tessék a lábat, kezet, jánykát és asszonkákat bátran-bátran! Héhéjjj… ]

Távol vagyok. Velem vagy. Volt már itt latin temperamentum, hastáncoltató ritmus, keleti merengős, és most van magyar. Milyen is, hogy is lehetne kifejezni? Hát talán úgy, hogy könnyes mosolyodós. Fájós boldogos.


[a színpadon csak egy zongora] Piano. Nem pianino. Teljes szépségében. Feketén, fénylőn, félhomályban, füstön át. Lágyan. Egy kapualjból sétálsz elő, francia utcácska köve fogad. El kell engednem. Meg kell hallgatnom, és figyelnem kell. Lassan, kellemesen járja át minden egyes hang a várost. Meg kell látnom, meg kell ismernem. A hangulatot.

[vetre le] A séta örök. A házak sok mindenről mesélnek. A járda halkan beszél, a tornyok mélán bólogatnak a széllel. Az órák viszik a mutatóikat, a párok tova andalognak. A pörgő forgás legközepén állok mozdulatlan, ezerrel zajlik körülöttem a most. Elhúznak az autók, szétfutnak az emberek, meghajol a nap, kisüt a hold. Aztán csak én maradok. Ezt vártam mindvégig. Most már elindulok, jól esik ez így. Csendes képzelgés, zajos némabú. Milyen boldog vagyok. Én kötöm össze a múltat és a jövőt [igen].

E kertem tárt karokkal fogad. Beléptünk mindannyian. Kedves Meszecsinka, én nem szeretnék innen kimenni már, ez az igazság. Nem tudom, ti hogy vagytok vele? [a borostást már nem engedem ide többet, túl… nem is az, hogy alpári, inkább olyan… naaaa…. hogy is mondjam… szerintem értitek] :)

Meszecsinka

01. E kertemben
02. Fújja
03. Romlott testem
04. Citadella
05. Marra
06. Kuku
07. Un Cabrito
08. Távol
09. Piano
10. Vetre le
11. E kertem

A zenekar:

Oláh Annamária – ének, billentyűk, gitár
Biljarszki Emil – billentyűk, gitár, szájharmonika, melodika, xilofon
Görgényi Gábor – ütőhangszerek
Gozlan Fatima – kaval, ney, ütőhangszerek, ének
Vajdovich Árpád – nagybőgő, basszusgitár
Krolikowski Dávid – dob
Bánházi Gábor – dob, ütőhangszerek

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2012.05.13.