szombat, 29 augusztus 2015 21:57

„Meleg és melankolikus”

Írta: Veszely Anna

torresTORRES

Szóval Torresről beszélünk, aki egy igazán tehetséges zenész/énekesnő. Mackenzie Scott nagyapjának családneve tényleg Torres volt, ő maga azonban csak szereti a név hangzását, és ahogy kinéz a papíron. 24 éves kora ellenére zenészünk túl van már három albumon, ebből kettő elérhető kis hazánkban is (Torres, Sprinter), a harmadik, a Motel Beds – amelyen Kelley Dealel hallható – limitált példányszámban jelent meg, és nem lett digitalizálva, tehát megszerezni igazán nagy kihívást jelent, és kuriózumnak számít, ha ott van valakinek a polcán. Viszont a Torresen és a Sprinteren is bőven van mit hallgatni.

torresJó dolognak tartom, hogy a mai „playback-áradatban” lehet találni olyan előadókat is, akiket az ember meghallgat, és az a benyomása támad: „Na, ő tényleg a zenéért csinálja!”. Ilyen Torres is. Indie zenét játszik rockból és countryból összegyúrva, ami így első olvasatra egészen furcsának tűnhet, de hallgatva egyáltalán nem az. A zenész maga írja a szövegeit, állítása szerint a country is történetekből áll, akár a költészet, tehát a szövegek narratívájára hatással lehet a country-előzmény. Mackenzie Scott történetei pedig igen elgondolkodtatóak: élet, halál, test, hit és a hozzájuk fűződő viszony alkotja Torres témáit. Fontos erről beszélni, mivel egy olyan világban élünk, ahol elveszik az emberi hang a gépzajban; ki kell kapcsolni néha a kapálódzó életösztönt, és csak figyelni. Szóval ha arra van épp szükséged, hogy elgondolkodj az életeden, Torres lesz a te embered.

Ez a zene amerikai, a hangzás is amerikai, a zenészünk is teljesen amerikai a kis cowboy hatású kalapjaival, viszont a parttalansággal való küzdelem, amit áraszt a hallgató felé a zene, nagyon is általános, majdnem globális életérzése a fiataloknak, amellyel mi, kelet-közép-európaiak is probléma nélkül azonosulni tudunk. Elsőre közhelyesnek tűnhet, „még egy generációs, problémázós cikk, egy generációs, problémázós emberről.” Igazából ez a probléma sem közhelyes, ha művészek fogják meg, akik kreatívan, egyéni meglátásaikkal állnak hozzá a dologhoz, nem a szokásos rizsát nyomják a generációs különbségekről. Igen, ez a zene is magára hagyott, de élet van benne, küzdés van benne, akarás van benne, és ettől nem szokványos az egész.

Scott a saját zenéjét a meleg és melankolikus jelzőkkel írná le egy olyan ember számára, aki még soha nem hallotta azt azelőtt. Ez a megállapítás a Torresre teljesen jellemző, azonban a Sprinterre már kevésbé. A második album energikusra sikerült, a melankóliától nem tudott annyira elköszönni, és valószínűleg nem is akart: „But if you do not know the darkness/ Then you’re the one who fears the most/ But if you do not know the darkness/ Then you’re the one I fear the most” /Torres: New Skin/ ( = Ha nem ismered a sötétséget, akkor te vagy az, aki a legjobban fél; ha nem ismered a sötétséget, akkor te vagy az, akitől a legjobban félek. ford.: V.A.) Tehát éljük csak meg nyugodtan az életünk sötét oldalát is a dal szerint, mivel ez is az élet velejárója, nem csak a boldogság, és a happy endek. Ez a szembenézés elég tökös, mint ahogyan az egész album is: mérges, szomorú, de soha nem önsajnáló.

Sajnos a fizikai távolság igen fontos tényező, ezért nincsenek arról személyes tapasztalataim, hogy milyen is a hangzás testközelben, de videókon látszik: a performance is fontos részét képezi a zenének. Mackenzie Scott színészetet visz a játékába, ahogy ő mondta, a zenélést úgy képzeli el, mint a színházat. Ez látszik, de nem teszi manírossá az élményt, csak őszinte, nyitott és ettől annyira menő. Azt ajánlom, akkor nézzen az ember videókat, ha művészekre és érzelmekre vágyik, mert a hangzás van, hogy nincs rendben, de ezt tökéletesen el tudja felejtetni az Élmény. Tehát, ha utazol/mész valahová az utcán, és kell valami, hogy elnyomja az alapzajt, akkor a stúdiófelvételt ajánlom hallgatásra, viszont ha otthon/munkahelyen/suliban stb. vagy és élményre vágysz, mert el akarod ütni az időt, akkor a videomegosztók termése is simán szóba jöhet. Onnan is lehet szemezgetni, van jobb és rosszabb is, de unatkozni nem fogsz.

A cikkelős neve: [Veszely Anna]
A cikkelés ideje: 2015.08.29.