Warning: count(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /home/cuobxk/public_html/components/com_k2/models/item.php on line 877
2015. aug. 29. | 21:57

„Meleg és melankolikus”

Írta: Veszely Anna

torresTORRES

Szóval Torresről beszélünk, aki egy igazán tehetséges zenész/énekesnő. Mackenzie Scott nagyapjának családneve tényleg Torres volt, ő maga azonban csak szereti a név hangzását, és ahogy kinéz a papíron. 24 éves kora ellenére zenészünk túl van már három albumon, ebből kettő elérhető kis hazánkban is (Torres, Sprinter), a harmadik, a Motel Beds – amelyen Kelley Dealel hallható – limitált példányszámban jelent meg, és nem lett digitalizálva, tehát megszerezni igazán nagy kihívást jelent, és kuriózumnak számít, ha ott van valakinek a polcán. Viszont a Torresen és a Sprinteren is bőven van mit hallgatni.

torresJó dolognak tartom, hogy a mai „playback-áradatban” lehet találni olyan előadókat is, akiket az ember meghallgat, és az a benyomása támad: „Na, ő tényleg a zenéért csinálja!”. Ilyen Torres is. Indie zenét játszik rockból és countryból összegyúrva, ami így első olvasatra egészen furcsának tűnhet, de hallgatva egyáltalán nem az. A zenész maga írja a szövegeit, állítása szerint a country is történetekből áll, akár a költészet, tehát a szövegek narratívájára hatással lehet a country-előzmény. Mackenzie Scott történetei pedig igen elgondolkodtatóak: élet, halál, test, hit és a hozzájuk fűződő viszony alkotja Torres témáit. Fontos erről beszélni, mivel egy olyan világban élünk, ahol elveszik az emberi hang a gépzajban; ki kell kapcsolni néha a kapálódzó életösztönt, és csak figyelni. Szóval ha arra van épp szükséged, hogy elgondolkodj az életeden, Torres lesz a te embered.

Ez a zene amerikai, a hangzás is amerikai, a zenészünk is teljesen amerikai a kis cowboy hatású kalapjaival, viszont a parttalansággal való küzdelem, amit áraszt a hallgató felé a zene, nagyon is általános, majdnem globális életérzése a fiataloknak, amellyel mi, kelet-közép-európaiak is probléma nélkül azonosulni tudunk. Elsőre közhelyesnek tűnhet, „még egy generációs, problémázós cikk, egy generációs, problémázós emberről.” Igazából ez a probléma sem közhelyes, ha művészek fogják meg, akik kreatívan, egyéni meglátásaikkal állnak hozzá a dologhoz, nem a szokásos rizsát nyomják a generációs különbségekről. Igen, ez a zene is magára hagyott, de élet van benne, küzdés van benne, akarás van benne, és ettől nem szokványos az egész.

Scott a saját zenéjét a meleg és melankolikus jelzőkkel írná le egy olyan ember számára, aki még soha nem hallotta azt azelőtt. Ez a megállapítás a Torresre teljesen jellemző, azonban a Sprinterre már kevésbé. A második album energikusra sikerült, a melankóliától nem tudott annyira elköszönni, és valószínűleg nem is akart: „But if you do not know the darkness/ Then you’re the one who fears the most/ But if you do not know the darkness/ Then you’re the one I fear the most” /Torres: New Skin/ ( = Ha nem ismered a sötétséget, akkor te vagy az, aki a legjobban fél; ha nem ismered a sötétséget, akkor te vagy az, akitől a legjobban félek. ford.: V.A.) Tehát éljük csak meg nyugodtan az életünk sötét oldalát is a dal szerint, mivel ez is az élet velejárója, nem csak a boldogság, és a happy endek. Ez a szembenézés elég tökös, mint ahogyan az egész album is: mérges, szomorú, de soha nem önsajnáló.

Sajnos a fizikai távolság igen fontos tényező, ezért nincsenek arról személyes tapasztalataim, hogy milyen is a hangzás testközelben, de videókon látszik: a performance is fontos részét képezi a zenének. Mackenzie Scott színészetet visz a játékába, ahogy ő mondta, a zenélést úgy képzeli el, mint a színházat. Ez látszik, de nem teszi manírossá az élményt, csak őszinte, nyitott és ettől annyira menő. Azt ajánlom, akkor nézzen az ember videókat, ha művészekre és érzelmekre vágyik, mert a hangzás van, hogy nincs rendben, de ezt tökéletesen el tudja felejtetni az Élmény. Tehát, ha utazol/mész valahová az utcán, és kell valami, hogy elnyomja az alapzajt, akkor a stúdiófelvételt ajánlom hallgatásra, viszont ha otthon/munkahelyen/suliban stb. vagy és élményre vágysz, mert el akarod ütni az időt, akkor a videomegosztók termése is simán szóba jöhet. Onnan is lehet szemezgetni, van jobb és rosszabb is, de unatkozni nem fogsz.

A cikkelős neve: [Veszely Anna]
A cikkelés ideje: 2015.08.29.


Warning: count(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /home/cuobxk/public_html/components/com_k2/templates/default/item.php on line 248

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.