szerda, 18 március 2015 09:26

Melankolikusok Pedig Léteznek

Írta:

pegazusokSzíve tele vízzel, sós folyik, birkózunk az ízzel.

A 2014-es Fishing on Orfű beszámolónkban már leírtuk, hogy mennyire megszerettük a Pegazusok Nem Léteznek zenekart. Nem sokkal később megjelent bemutatkozó albumuk, ami igen meggyőzőre sikerült, nehéz félretenni, rendszeresen magához/magába húz, újrahallgatást követel.

Különösen esős időben jó hozzá visszatérni. Vízcseppek kopognak az ereszen, műanyag féltető zördül, ahogy a szél alákap, az úttesten a vízátfolyás surrog, mikor a kerekek szórják belőle a permetet. A zörejek megfestik a hátteret, amibe megérkezik Ács Eszter fátyolos hangja. Nem berobban, inkább belesimul, egyszercsak OTT LESZ, de akkor aztán nem lehet figyelmen kívül hagyni, kikapcsolni meg egyenesen bűn lenne. Beleborzongunk, ha a fűtött szoba melegétől elkényelmesedve a ház ajtaja becsukódik mögöttünk, és a nedves szél besüvít az esernyőnk, kapucnink alá. De beleborzongunk abba is, ami a hangfalakból áramlik felénk.

Mert hátborzongató az, ha valaki a megrázkódtatásokról, a traumákról tárgyilagosan, már-már érzelmek nélkül szól. Félelmetesebb az ordítozásnál, a tányérhajigálásnál, megrendítőbb a sírásnál. Túl van már ezeken, felülről nézi saját életét. Ahogy egy rég nem látott ismerős ül velünk szemben a nappaliban egy téli estén: forralt bor a csészénkben, fahéj, szegfűszeg és dohányfüst keveréke az orrunkban. Ő meg néz maga elé és mesél csendesen. Többé nem tagad, elmúlt már a harag, nem alkudozik a sorsával, a szomorúságot pedig megszokta. Beletörődött. Mibe is? Nemcsak a semmibe. A semmi a következmény, az üresség a gyász után. Beletörődni az eltemetett kapcsolatok, feladott remények miatti vesztségbe lehet. Amikor a szebb napok emlékét lassan elfedi az illúziók elvesztését követő kijózanodás.

De mi a Pegazusok titka? Nemcsak a szöveg. Ezeket a sorokat toporzékolva, indulatosan is bele lehetne ütlegelni a mikrofonba. Ilyent már hallottunk, éppen eleget. A dalokat a halk, rezignált ének teszi bensőségessé és hitelessé. Az énekhang változatlan hangszíne, a csendes monotonitás, a fülbesúgó, elbeszélő előadás. Ettől ölt esendő és szeretetre méltó alakot ez az elvált asszonyos érzésvilág, és már-már felébreszti bennünk a védelmező ösztönöket. De mégsem teszi, mert el is idegenít: zavarba ejtő a közönye, kiábrándultsága. Mert amellett, hogy „Beletörődünk a semmibe”, később úgy alakulhat, hogy „Boruljunk be, leszek vihar”, és akkor jaj annak, aki a széllökések útjába kerül. Ez persze nem következik be, de mindvégig ezzel fenyeget.

pegazusok

Az ének mellett a látszólag minimalista zene tükrözi remekül ezt a fajta kiábrándultságot, amelynek dinamikájában mégis elfojtott indulatok törnek időről időre a felszínre. Ezek azonban soha sem harsányan vagy egyértelműen jelennek meg, hanem sokkal inkább a többszöri és figyelmes hallgatás eredményeképpen lehet őket tetten érni. Érzelemfestő zene egy remekül megformált karakter még súlyosabbá tételéhez. Nincsenek kemény riffek vagy lenyűgöző szólók, van viszont síró, vinnyogó vagy éppen zaklatottan rebegő gitár. Vagy a lefogott húrok elfojtott rezgése. Nincsenek bonyolult ritmusok és sodró pörgetések, de van feszülten zörgő vagy üresen kongó dob. A basszus pedig csak lépeget fel és alá vagy egy hangon lüktet, mint a dobhártyában az áramló vér. A billentyű meg időnként bekúszik, hogy újabb színt adjon hozzá.

Ezek vezetnek minket, ahogy egyre beljebb vándorolunk a lélek ablaktalan szobáiba, mind távolabb a kijárattól. A sötétkamrákban aztán elővesszük életünk filmjét, megpróbáljuk előhívni a negatívot, de hiába áztatjuk a fotópapírt, a képeken nem lesz látható a pozitív tartalom. Leolvasható róluk viszont a reménytelenség, a magány, a félelem, a kiútkeresés, a megszokás, a kilátástalanság, a szabadulás iránti kiáltás. Egy kiáltás képei ezek. „Kifordítani kéne mindent”, de már nincs mit, hiszen már itt jártak a gyilkosok. Megölték vagy inkább kiölték mindazt, amiért érdemes lenne. Mert sokszor bizony gyilkosai vagyunk mi egymásnak, hétköznapi emberek, lassan ölő méregként működnek a szavaink, a cselekedeteink. Gépek vagyunk néha és a másikból is gépet csinálunk. Gép testben gép lélek. Ezt az állapotot örökítik meg mesteri módon a PNL pillanatfelvételei.

Pegazusok Nem Léteznek:

Ács Eszter / ének, billentyű
Lázár Domokos / ének, gitár
Lázár Ágoston /dob
Németh Róbert / basszusgitár

Bandcamp

Facebook

Soundcloud

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2015.03.18.