szombat, 25 április 2015 10:16

Magas abszintű könnyűzene

Írta:

czutorCzutor Zoltán: Czutor (2015.)

Belevágok én mindjárt a közepébe és azt mondom, hogy egy újabb fontos és különleges album jött ki, legalábbis nekem mélyen betalált Czutor Zoli szólóanyaga.

Belevágok, belevágok, bele én! Így indul az első dal, és ezzel azt is elárulja nekünk, hogy a Nyers és a Belmondo után valami egészen újba kezdett bele. Még akkor is, ha nem tűnik teljesen szokatlannak, amit hallunk. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen a zenekarai is elsősorban róla szólnak, mivel frontember, ez így van rendjén. Az újdonság annyi, hogy most egyedül ő áll előttünk, tisztán őt kapjuk, meghatványozódik a személyisége. Minden eddiginél személyesebb, (ön)kritikusabb, a társadalmi környezetre elevenebben reflektáló Czutor-dalokat hallunk.

czutor01Talán nem szerencsés emlegetnem Lovasi szólóalbumát, mert ez a cikk most nem róla szól, mégis megteszem, mert valami hasonlót éreztem akkortájt is. Sőt, az előző bekezdést a nevek elhagyásával akár Bandiról és a hegyről is írhattam volna. Örömmel mondhatom, hogy nemcsak az alaphelyzet ugyanaz, hanem a teremtett érték is hasonlóan jelentős. Pedig ha a Lovasi-albumot mércének tekintjük, az bizony elég magasan van.

Minek köszönhetjük azt, hogy ezek a mellékvonulatnak induló albumok ennyire jól sikerülnek? Érthető módon ilyen esetben a szólódalok általában jóval személyesebbek a zenekariaknál. Még jobban érezhető ez olyankor, amikor igazán fajsúlyos és karakteres szövegírók jelentkeznek szólóprojekttel. Mivel nem kell foglalkozni a zenésztársak elképzeléseivel vagy a rajongók elvárásaival, sok esetben a zenekari albumoknál izgalmasabb, kísérletezőbb és eklektikusabb anyagok születnek. Az alkotó bátran belevághat szinte mindent, mint egy gyakorlott háziasszony a jól sikerült rögtönzött ebédbe. A lecsó a sokféle hozzávalótól csak gazdagodik, nagy előnye, hogy szinte mindent elbír. Bármit, ami ott hever a kamrában, vagy a polcokon. És éppen ezt szeretjük benne.

Belevág, azaz NYERSEN BELEMOND az arcunkba jó néhány erős sort vagy versszakot arról, ami mostanában egy negyvenes éveiben járó embert foglalkoztat. Mert nyitott szemmel jár, lát, hall, tapasztal. Jelen időben, egyes szám első személyben, Magyarországon. És eközben olyasmiket él át, amiket érdemes dalba önteni. Ez persze a világunkra nézve nem feltétlenül jelent jót. Illetve annyi jó azért mégis van benne, hogy a szövegeknek van miből építkezni. És egy gondolkodó embernek van miről véleményt mondani. Sovány vigasz, de legalább ennyi maradjon meg nekünk.

Mert ha már ebben kell élnünk, akkor igenis szülessen egy dal arról, mennyire jelentéktelenek a távlatok, korlátozottak a célok és minimálisak a lehetőségek. Vagy arról, hogy éppen ezért mennyire fontos a szabad agy, mennyire kell vigyázni, hogy a gondolkodásunk ne szűküljön be és legyen manipulálható. Az albumot hallgatva belénk vág a felismerés, hogy a nemzettel vagy hazával kapcsolatban annyi frázis él körülöttünk, hogy belőlük oldalakat meg lehet tölteni, de legalábbis egy hosszabb verset összerakni. Aki pedig mindezt elénekli, az sokak szerint csak mérgezi az életet. Ha nem is vág, de nagyot üt az őszinte vallomás, hogy „nem vagyok való sem barátnak sem férjnek”. Extra erő és fejlett önkritika kell egy ilyen sorhoz, és szenvedés, önmarcangolás is van mögötte bőven.

Sorolhatnám tovább, de nem teszem, mert most érkeztünk el a lényeghez. Ahhoz tudniillik, hogy nemcsak vélemény vagy állásfoglalás, hanem lélek van ezekben a dalokban, egy érzékeny és éles eszű művész egyedi világlátásának kiteljesedése. A kiindulópont, ahogy már említettem, a legtöbb esetben valamiféle keserűség és csalódottság a jelenlegi közállapotokban, a kulturális igénytelenségben, a hétköznapokban, netán egyszerűen csak másokban vagy éppen önmagában. De ennél sokkal többről is szólnak. Mert azáltal, hogy a súlyos dolgok kimondásra kerültek, belőlük újabb gondolatok támadnak fel, az érzések letisztulnak és összeállnak egy rendszerré. Egy olyan komplex tapasztalattá, amiből tovább lehet építkezni és valamilyen irányba elindulni. Esetleg belevágni valami újba. Így kell ezt csinálni, ezt kell tenni. Neki magának, és nekünk, hallgatóknak is.

Fülpiszka barátunk interjúja Czutor Zolival, komplett rádióműsor:

 

Fülpiszka - Czutor - Czutor by Fülpiszka on Mixcloud

 

A dalokkal itt-ott belevág a bőrünkbe, húsunkba, a sajátjába is, persze. Az ilyesmi fáj, érzékeny pontokon érint minket. De fel is ébredünk tőle. A sokadik hallgatás után már én is kezdem magam cudarul, vagy inkább Czutorul érezni. Az album egyáltalán nem való munka vagy beszélgetés mögé háttérnek. Odafigyelést követel, és akkor meg is érkezik oda, ahova küldték. Ez a zene nem találtatott könnyűnek, de végül megkedveltetett és befogadtatott. Úgy értem, sikerült nálam bevágódnia.

Czutor Zoltán web
Czutor Zoltán Facebook

Letöltéshez ajánljuk:

b dalok

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2015.04.25.