hétfő, 23 október 2017 23:54

Lukács Peta: Homo imperfectus (2017)

Írta:

peta homoLemezről szólós

Személy szerint Petát a European Mantrában hallottam és láttam először. Az ilyet hívják maradandó élménynek. Előtte se voltam, s persze azóta se vagyok normális zeneileg a normálisak szerint. Szerintem totál nem normálisak. Mindegy. Szóval a Borlai (Gergő, és igen, ő az, aki már több éve külföldön él és a világ egyik legzseniálisabb dobosa), Nagy Jani (billentyű) és Papesch Peti (basszus) alá és fölé helyezett brutál riffek és szólók révén emelt fel az egekbe az akkor még hosszú hajú és egészen jól borotvált, most már kopasz és nagy szakállal rendelkező egyén játéka, akit Péternek hívnak. Mi meg csak Petának. Második lemezét hozta ki idén, és hát nem fogok kertelni: odabasz. Sound perfectus.

Tudnék tehát keményen nosztalgiázni, de minek. Koncertről se írok, hiszen legyél ott és érezd. Ez is ilyen. Egy bitang alapokon, leengedett basszusokon nyugvó kőkemény rockzenéről van szó, amire a lélek legmélyéről érkező gondolatok és dallamfutamok érkeznek hazánk (és a világ) egyik legfantasztikusabb és legprofibb gitárosától. De ide már nem kellenek közreműködők, énekesek, hiszen Peta maga lazán megoldja ezt a kérdést. Egészen elképesztő szövegek és énekhangok gördültek ki a garázsból, melyekről nem is tudtam eddig. Felesleges hasonlítgatni és elemezni, de önkéntelenül eszembe jutott a ’Remény’ című dalnál a Mantra zenekar. No hát az ő szövegeiket is pontosan emiatt szeretem nagyon (meg a zenéjüket is), mint most Petánál: egyszerűek, mégis rengeteg kérdésre és válaszra utalnak, várnak, szólítanak fel. Mélyek. Nagyon mélyek.

Ennél többet nehezen adhat egy zene szerintem. Felhoz emlékeket, alapvető kérdéseket feszeget, közben legszívesebben ugrálnál, vagy szétvernél valamit, és ugyanakkor a könnyed csordul ki a szemed sarkában, mert az egész annyira fáj és gyönyörű is egyben. Vagyis homo imperfectus, a tökéletlen ember. Mert hiába próbálunk hibátlanok lenni, ez legfeljebb önáltatás. Zseniális album, szeretek benne élni. Köszi Peta, és nagyon örülök, hogy egy ilyen penge csapatot sikerült összeszedned magad köré, akik méltón tudnak nemcsak kísérni, de együtt zúzni is veled. Külön élmény a brutál basszusok és az elmeszállt keyboard szólók mellett az igencsak ifjú Geröly Matyi dobjátéka, melyről akaratlanul is Gergő (Borlai) gépi pontossága és dinamizmusa jut eszembe. De jó, hogy ilyen muzsikusok születnek ebbe a kis Kárpát-honba.

(aki még nem hallott róla, Peta első nagylemeze (War and Peace) és a European Mantra lemezek mellett van még egy egyszeri lájv anyag, amit K.L.B. trió (Kaltenecker-Lukács-Borlai) néven jelentettek meg 2009-ben Just Like Jazz címen, nos hát ajánlott azt is megismerni…)

Lukács Peta facebook oldal
Lukács Peta youtube csatornája

peta homo imperfectus coverLukács Peta - gitár, ének
Geröly Matyi – dob
Horváth "Sexy" Gábor – basszusgitár
Szebényi Dániel – billentyűk
Varga Gergő – gitár

Tracklist:

1. Homo Imperfectus
2. Majdnem
3. Mitől félek
4. Replay
5. Fordulj el
6. Robot sex
7. Beszélj hozzám
8. Remény
9. Without words
10. Meg kell halnom

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2017.10.24.

Tovább a kategóriában: « Fúvós zseni a Budapest Folk Festen