2013. ápr. 01. | 02:00

LIKE Leaks!

Írta:

fokep zagar lightleaksZAGAR - LIGHT LEAKS lemezkritikás  

Már az első hallgatás függővé tett. Alig vártam, hogy vége legyen a napnak, elaludjanak a gyerekek, és ismét fejembe húzhassam a fejhallgatót. Nem mintha nem lelném örömömet a srácokban vagy rossz napom lett volna. Ez egész másról szól. Arról, hogy belekóstoltam valami igazán különlegesbe és mielőbb szeretnék tovább ismerkedni vele. Mert ez a zene nem sokáig vacakol, azonnal belém vackol. Akárcsak a Cannot Walk Fly Instead 2007-ben.

Pedig ezúttal az első néhány szerzemény meglepett. Kezdetnek ott van a bevezetés, aztán az előzeteseből már jól ismert medúzás űrutazás. A folytatás egy eléggé lecsupaszított, full elektromos dal, negyediknek pedig egy teljesen meglepő kirándulás következik az Irie Maffia háza tájára. Ezek alapján úgy tűnt, a zenekar ezen az albumon a szokottnál sokkal szélesebb nyomtávon kíván járni. Bátran kísérletező zenék ezek, és ezzel még nincs is semmi baj, sőt, kifejezetten szükség van rá. Viszont az első benyomásom az volt, hogy az újszerűség mellett nem elég erősek, ezektől még a Light Leaks az elvárásokhoz képest gyengébb produkció is lehetne. Illetve lehetett volna, ha ugyanígy folytatódna. De nem.

Merthogy az ötödik daltól kezdve mintha egy másik album kezdődne. Már nem a kísérletezés az egyeduralkodó; innentől a zenekari hagyományokra támaszkodó, de igazán ütős számokkal telepakolt, bivalyerős Zagar albumot hallgatunk. És a többi dal így utólag igazolja és a maga szintjére emeli az elejét is, mert az album részeként hallgatva már a Space Medusa is sokkal jobban tetszik, mint önmagában.

Kétségtelen, hogy a zenekar elmúlt 5 vagy 6 éve kemény munkával telt és az ebben az albumban benne is van. Mintha ez alatt az idő alatt két Zagar is létezett volna: az egyik a közönség számára látható módon működött, miközben a másik a háttérben nagy titokban már az új albumot építgette. Mert az biztos, hogy ezek a dalok úgy lettek felvéve, hogy a zenekar azt megelőzően mindet vagy százszor eljátszotta, formálgatta, tökéletesítette.

Ami számomra váratlan volt: ahogy egy tavalyi koncertbeszámolónkban említettük, Kovács Andor távozása után a zenekar hangzása az élő koncerteken jól hallhatóan rockosabb lett. Ezért azt vártam, hogy majd az új dalok is ehhez a trendhez illeszkednek. Ennek azonban nyoma sincs: Ligeti gitárja egyáltalán nincs előtérben. Kérdés, hogy ez változik-e majd, ha ugyanezek a dalok koncerten hangzanak el.

Az album másképpen van felépítve, mint az előző, ami már az elején nagyot szólt a Prophet is a Fool lórúgásával. A Light Leaks késleltetve fejti ki a hatását, lassan bontakozik ki és jut el a Dream of a Machine totális katarzisáig. Ebben a dalban tökéletesen benne van, mint ahogy a teljes albumban is mindvégig tetten érhető az, amitől szerintem a Zagar az elektronikus rock legjobb zenekara. A scratch és az effektek mellett mindig hangsúlyos, gondosan kitalált és megírt dallamok, amik minden dalukat elejétől végéig felépített zeneművé teszik. Vagy a kőkemény alapok, amik az átlagosabb, elszállós-lebegős dallamfoszlányokkal variáló bandák fölé emelik őket. Valamint az előző kettőt jellemző igényesség és kifinomultság, a dalok kidolgozottsága.

Szerintem ez az igazi progresszív rock: a Zagar új értelmet ad ennek az elkoptatott kifejezésnek. Mert felfedezhető zenéjükben a nagy elődök szintézise: a Pink Floyd komolysága és fenségessége, a King Crimson kimunkáltsága és kiszámíthatatlansága, a korai Genesis dallamossága, és a nagy előd, Keith Emerson billentyűjátéka. Pacsirtanyelvek aszpikban és ragyogó gyémánt újragondolva, huszonegyedik századi hangzással. Olyan elektronikus muzsika, amelyet más stílusban is otthonosan mozgó zenészek alkotnak. Mert minden pillanatban érezni lehet, hogy ezek a fiúk sokféle zenét hallgatnak és azt is, hogy korábban mindannyian játszottak bluest és rockot. És még Morricone filmzenéit is jól ismerik, mert bármilyen meglepő, a vokálokból még erre is következtethetünk.

Talán mindennek is köszönhető, hogy ilyen döbbenetesen jó album született. Vagy mondhatjuk azt is, hogy ez a zenekar kivételes, és ezen kívül még zseniál is.

Nem tudok ennél többet írni, inkább meghallgatom még egyszer. Cannot write listen instead.

zagarmusic.com

A számlista pedig:

1. Appelant le Soleil
2. Space Medusa
3. Computer Define Love
4. Outsiders (feat Mad-X)
5. Supernova Echoes
6. We are Alone
7. Lightstones
8. Toybox on the Shelf
9. Odd Moments of Eternity
10. Alien Life
11. Backup your Soul
12. Mr.Lugosi
13. Humanoid Love
14. Dream of a Machine
15. Light is Everything

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2013.04.01.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.