péntek, 21 október 2016 13:50

Konyha: Különbéke (2016)

Írta:

konyhaMég mindig kurvajó. Mármegint.

A zene már nem a régi, a bona már nem a régi – mondja az első dal, amit hallottam tőlük jópár éve. Konkrétan ’12-ben. Volt egy első, aztán ’14-ben egy második diszk. A Konyha már nem a régi. Hálistennek. Itt van ’16-ra az új anyag. Ez a kétéves kihordás eddig háromszor lökött elénk nagyon gyorsan cseperedő kis csomagot, amit szinte mindjárt születés után muszáj imádni. Szóval nem a régi, de azért nem is totál új. Az eredeti, alapvető egyedi ízt, hangzásvilágot és mondanivalót megőrizve lesz ugyanis egyre kiforrottabb, zeneileg is színesebb és folyton izgalmasabb minden Konyhában született dal.

Tavaly volt egy koncert. Vagy idén év elején, mit tudom én. Tök mindegy. Szóval Pécsen toltak egy bulit Matyiék, ahol szerencsére ott voltam. Őszintén és bármilyen mai világban megszokott és szinte már elvárt érdektől mentesen mondom, az elmúlt néhány év legmaradandóbb, legbrutálisabban jó koncertjének tartom. Pedig jópár muzsikálást végighallgattam nem is akármilyen zenekaroktól. Persze mind más stílus, más feeling, de ahogyan ez a három csávó soundot csinált akkor ott, az valami bődületes élmény volt. A szövegek és a zene együtt nagyon élt a térben. És teljesen átjött. Hiteles volt, és nagyon eredeti.

Sokat gondolkoztam, hogyan is foglaljam össze, amit a Konyháról írnék, mondanék Nektek. Ez már önmagában fura, mert nem igazán szoktam gondolkozni, csak úgy leülök, aztán írok, mint az állat. A dalok helyett ugyanis nem tudok mit mondani, illetve róluk sem, az egész új lemez kurva jó, ahogy azt már írtam is. Tovább nem ecsetelendő. Bár eleinte csak viccesnek és kicsit furának találtam a névválasztást, rá kellett jönnöm, hogy nagyon illik a csapathoz. Mert akármelyik albumot, akármelyik számot hallgatom, tök olyan, mintha a barátaimmal ülnék a konyhában egy-egy sör mellett, és intim miliőben vitatnánk meg a mindig megvitatandókat. A sok szarságot, a sok mély lelki bravúrt, amiket sikerül prezentálnunk napi szinten mind megélés, mind róluk való okoskodás terén. És aztán előjön a humor, néhány feldobott labda, néhány odacsapó szójáték és a közös emlékek, a közös út, a kapocs, a barátság, a tekintetből adódó magától értetődés meg ilyenek. És röhögünk. Szakadunk, mint kinn az eső, és a kérdőjelek elkezdenek alaktalanná lenni, a felkiáltójelek meg csak úgy bucskáznak le az asztalról. Hát valami ilyesmi ez a Konyha. Valami régi haver, akivel mindig rohadt jó újra találkozni és dumálgatni. Vagy csak úgy hallgatni. A sztorikat, az elmélkedéseket, a tanácsokat. A sóhajokat, meg a vigyorokat.

konyha 1

Félreismerhetetlen stílus, egyedi hangulat, szepesimatyis dallamívek és fricskák. Az első lemez igazi garázsrock, a második érzékenyebb és új úton induló, színes és mély cucc. A harmadik úgy jó, ahogy van, megint kicsit más és mégsem. Szóval amilyen hangulatunk van, azt dobjuk a lejátszóba. És szerintem ez a legszuperebb egy bandánál, ha mindig meg tud újulni úgy, hogy közben mégis ő marad, de kicsit máshogy, nem unalmasan. És hát azért az sem utolsó, hogy nincs úgymond "töltelékszám" egyik elpén sem. Köszi Konyha. (asszem elég lett volna a sok rizsa helyett ez az utolsó bekezdés is.... mostmármindegy)

(2016.10.24-én frissítve, bővítve:) Október 22-én pedig bemutatták a srácok az Akváriumban. Nagyon erős koncertet kaptunk az arcunkba, a Kishall szépen megtelt jófejekkel, akik lazán kívülről fújták az összes dalt. Matyi nagyon vidáman vitte végig a műsort, Dani és Márk is viccelődve, jópofizva muzsikált és számátkötött. Pózmentes, igazi Konyha koncert volt, amit még magasabbra emelt a fúvós szekció, akik közül szégyenszemre csak a Jász Andrist ismertem, illetve további ovációt okozott Vitáris Iván jelenléte (Ivan & the Parazol), akivel két Konyha-dal mellett a Cream: Crossroads című dalát is előadták. Ezen a ponton én kicsit olyan Woodstock-feelingbe csaptam át, és utána se akartam ebből kilépni, szóval összességében nagyon katartikus élmény volt az egész. Még egy kis plusz: hogy milyen jó az igazi zenészekkel találkozni. Megfordult a koncerten Jónás Vera, Premecz Matyi, beszélgettünk Delov Jávorral a készülő Random Trip lemezről, és jól meggratuláltuk Barabás Lőrincnek is a legújabb Quartet lemezét, amit Pest felé (is) rongyosra hallgattunk.

Fotók: Szélig Károly | Akvárium Klub

Konyha facebook

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2016.10.21.