2014. ápr. 19. | 00:00

Kiscsillag - Szeles

Írta:

fokep szeles

Idáig tudom a történetet 2... avagy köszi, Bandi  

„Hol a mulatság, mért van vége? Csak én táncolok ebben a szélbe…” Ez megy a fejemben, meg még úgy tíz szám a Kiscsillagtól, kavarogva, el nem állva, békésen, de inkább kicsit zakatolva, kavarogva, beleszólva az estébe. Már az éjbe, inkább. „Hol van a boldogság, mi van a boldogsággal?” kérdezi Lovasi meg a vokál, és igen, érdemes ezen azért elgondolkodni…

Tizennégynullanégytizenkilencszombatestehét. Kiscsillag a kaposvári Szivárványban. Ötödik sor középtája, két tisza cipő. Rángatóznak mint állat, felette mozog a farmer, rajta övtáska.

Azon póló, a pólón egy nyak, a nyakon a fejem. Az is bólogat, hajol, élvez, meg nem áll. Kábé egy évvel ezelőtt nagyon jó koncerten ültem nagyjából ezen a helyen, az volt az első ülős Kiscsillag (ezzel együtt Lovasi) koncertem. Akkor indult útjára Zsuzsa, Péter és Kornél története. Egy szimpla sztori, viszont nagyon jól megírva. Kicsit fanyar, igen ironikus, rámutató, őszintén hétköznapi. És humoros. Inkább vicces. És persze szomorú. Hiszen mindenben van egy kis baj, egy kis gond. Mint ahogy egy kis szépség, egy kis jó is. Papp Sándor Zsigmond első néhány fejezete után ha jól tudom, a mostani turné szövegét maga Lovasi írta. És kicsit mintha fel is venné a koncert idejére Péter szerepét. Kicsit flegma, kicsit laza, kicsit nemtörődöm, kicsit szétszórt. Olyan igazán alter. És mindez egyébként kurva jól áll neki. Végülis akárhogy nézzük, ő izzította be itthon úgy isten igazából ezt a vonalat, és a mai napig ő a legmeghatározóbb alakja. Hiteles alakja. Ami azért elég fontos tényező. Persze Kossuth-díj, persze Megadó Kiadó, persze Fishing On Orfű, és persze még ezer dolog. De az biztos, hogy a ma esti koncert után egészen bátran azt mondom, hogy Bandi (a hegyről) a mai napig egy totálisan őszinte, szókimondó, egyszerű és eredeti jófej fazon.

Katartikus, folyamatosan megújuló hangzással prezentált koncertekkel bemutatott érzésekkel teli, hangszerelésében is változatos és folyton előremutató borzasztóan szar mondattal íródó gondolat ez. Szóval. Társadalomkritika. Társadalombanmagukatnagyonkomolyembereknekgondolókkritika. Ákosutántüzijáték. Meg ilyenek. Zseniális újragondolásban. És akkor azért – ha már a szövegekből nem idézek és nem mesélek, mert azt hallani kell és kész – egy kis adalék az élményből, bár csak így persze olyan hogy szinte semmilyen. De! Jó sok számban énekelt Németh Juci, nagyon jól, nagyon odaillően, nagyon szexin, nagyon Jucisan. Ő volt Zsuzsa. Huncut mosolya, tiszta tekintete még mindig itt van előttem… és hát a lábai, és az a formás popó… megtörte a férfi hadsereget. Kellett az energiája, brutál nagyot lódított a koncerten. Császári Gergely, a Pillanatművek atyja kis pengetős hangszerén, billentyűn, csörgő-börgőkön és szájon át outhalált. Vedres Csaba pedig nagyon frankón tette bele a zongora melódiákat és kemény riffeket a számokba.

kiscsillag

Nem tudok mást mondani, mint hogy egy ki-bebaszott jó koncerten voltam, ami teljesen egyedülálló. Elfogultnak érezheted ezt a kijelentést, de fölöslegesen tennéd. Kritikus szemekkel és fülekkel teszem. És azért ne hagyjuk ki persze az állandó tagokat is. Se. Ábel, a Mihalik szokás szerint hozta a jó kis ütemszekciót, cukin rakta vissza a fülébe kiesett hallgatóját, miközben egy kézzel is hozta ugyanazt a hangzást, és aranyosan grimaszolt össze meg inkább vissza dobolás közben. A Rezső, az Ózdi mint mindig, most is elképesztően dinamikusan, körülbelül három méteres átmérőjű körben lengett ki basszgitározás közben. Na jó, a szája néha megmozdult, mikrofon nélküli vokálozása még mindig a fülemben… Lecsó, a Leskovics, a Gábor - és a Kornél is egyben - szokás szerint nagyon visszafogott módon beszélt, ennél sokkal erőteljesebben énekelt és néhány másodpercig még szájharmonikázott is… Lovasi, az András pedig hát az a helyzet, hogy valami elképesztő alterságokat elkövetve izgett-mozgott, táncolt, rikácsolt, énekelt, dalolt, szállt bele az estébe, kapcsolt összevissza mindenféle kapcsolót, pedált, kábelt is szerelt talán a koncert közben, szólót kihagyott ilyenek miatt, de hogy eredeti volt és fasza, az biztos. Most így húsvét szombatján vagy min elég kevesen voltak ezen a koncerten, amit amúgy tök nem értek, de mindegy is. Az egyik szuper pillanat az Állnak a férfiak Ülnek a kiscsajok címen átszövegesített verziója volt. Fokozta a hangulatot a koncert után, hogy közben az épület mögött úgy tíz másik autóval egyetemben tilosban parkoló kocsimra (máshol ugyanis már nem volt hely így szombat este koncertes napon…) feljelentő papírt raktak a sünök, akiket egyébként még egyszer nem láttam szabályosan közlekedni. Arról nem beszélve, hogy mindannyian azért ott álltunk meg, mert a több koncert és a kevés hely miatt nem tudtunk máshol ugyebár. Senkinek nem volt útba ez a pár kocsi így szombat este, dehát... na de ez nem ide tartozik. „ma még nyaljátok egymás seggét, körben ott van a piros pont…” jó kis fülberagadó gondolat, többek között. Mindenesetre úgy ámblokk tényleg jó volna, hogyha végre úgy magukra néznének az emberek abban a kibaszott tükörben, hogy mégis ki a faszok ők, és mi a faszért vannak itt, és mi a faszt akarnak csinálni, és mi a faszért avatkoznak be sokszor mások életébe. Úgy általában, mondom, úgy általában. És a még fontosabb: mindezt HOGYAN teszik.

Csókolomszépestétgyalogolnireggeligegészenjósokmindenrerájöhetszközben. Egyedül.

SZELES: egy nagyon jól összerakott, egységes, kiforrott, mély lemez. Nekem a Velőrózsák Kispál album ugrott be a hallgatása közben. De ez abszolút pozitív. Nem arra hajaz, nem visszanyúl, hanem azt a hangulatot idézi, azt a mélységet hozza. És ha visszanyúl? Ki nem szarja le? Tökre nem kell foglalkozni a sok fos blogon okoskodó kis girnyó dumájára. Hallgatni kell, érezni kell, megélni kell, építkezni kell belőle, átgondolni kell. Ennyi. Talán a legjobb Kiscsillag lemez. És mégis kell azért az a többi gyorsan és erősen szóló is, ami előtte volt. Így jó. Van, aki meg tud maradni embernek a siker árnyékán innen. Van, aki tud mondani ennyi év után is valamit. Köszönöm, Bandi.

 Kiscsillag facebook  

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2014.04.19.

Tovább a kategóriában: Ethnofeeling a Kókuszmúzeumban »

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.