csütörtök, 09 január 2014 01:00

Kéknyúl Hammond Band: The wind plays me

Írta:

fokep keknyul thewindAz év lemeze és kész. - Mi vaaaaan? 

2008-ban Premecz Mátyás nevű elkövető... te figyelj, várjál már azzal a kamerával... vidd már a számból a mikrofont, várjá máááá, hadd szeggyem össze magam. Mer vágod, vót az a csávó, az a kis körszemcsis zongorás gyerek, és az egész sztori ugye 8'-ban kezdődött... és akkor azt mondta 2010-ben, hogy Nahát babám... és ebből volt ilyen nagy felbuzdulás valami ilyen zeneszektás idióták körében... és hát most meg arról beszél, hogy A szél jáccik velem, vagy mi...

és akkor most be is mutattak és ott kellett a sok szektás izét fegyelmezni, hogy ne élvezzék meg táncojják tele azt a hajót... na jóvan, mehet, mehet, figyelj, forog: 2013 év december hó 30-ik napján tehát az Artemovszk 38 elnevezésű állóhajó koncerttermében közveszélyes tevékenységet folytatott Premecz Mátyás nevű priuszos egyén, aki egyébként zenésznek vallja magát...

 A zenekar jóvoltából letöltheted ingyen a teljes lemezt - klikk ide! 

Mindig is voltak, akik imádják a jó muzsikát. Lehetetlen egy fogalom, de vannak olyan zenék, amelyeknél egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valakinek nem tetszik. Az retardált, vagy ilyesmi. Oké, egyszerűen csak érdektelen, csukott lelkű. Szóval egy éve jelent meg itt a gyomon egy interjú a Matyival, ahol mesélt kicsit nekünk a Kéknyúlról, a tervekről. Akkor már vége volt a Barabás Lőrinc Eklektriknek, és azóta már a The Qualitons-ból is kilépett. Először kicsit szomorúan hatott a hír, hiszen a Panoramic Tymes egy nagyon eltalált album lett, és várta maga után a folytatást. Ami lesz persze, csak nem hammonddal. És akkor jöttek egymás után a klipek - Future in the past tense, Expect me -, mint csorgó nyálú gyereknek a legjobban áhított kifizethetetlen karácsonyi ajándék.

És Andrew Heflerrel lett tele az egész új anyag, meg még olyan hangokat is hallhatunk, mint amilyen Papp Szabié, John Whitfieldé. Ütősökön pedig Gábor Andor és Oláh Antal egészítette ki a hangzást. És azt mondják, hogy ez amolyen neo-soul, vagy mi a rák lett a funk meg blues mellett. Végülis lehet. Mindegy. Én meg azt mondom lazán, hogy ez egy baromi jó jazz album lett. Persze, tele van az említett elemekkel, hatásokkal, de tele van rengeteg ötlettel és improvizációval. Oké, ettől még nem jazz, de régebben jazz-rocknak hívták a hasonló zenéket. Az én faterom igen erős zenei indíttatással küldött neki az életnek, kiskoromtól pörögtek otthon az usából meg mindenfelől beszerzett ritka jazz bakelitek. Úgyhogy eléggé ismerősen cseng nagyon sokfajta feeling a big bandes korszaktól kezdve egészen a free-, és nujazzig bezárólag. De azt hiszem, a jazznek egyébként nincs határa. Talán ezért is tartom a legizgalmasabb, és legértékesebb zenei stílusnak. Szóval rengeteg nagyon régi fekete korong van szekrényszám, és elképesztő az érzés, hogy egy mai zenekar olyan zenét játszik, mint amilyet már régen is játszottak, de mégsem olyat. Erős gyökerekből nő ki, és mégis tud teljesen újat adni. Ez szerintem fantasztikus. Úgy nyúlni egy régen elindított vonalhoz, hogy az szépen tovább nyúljon... és abszolút egyedi életet éljen, és saját alkotásként létezzen... zseniális.

Talán nem ide illőnek tűnik, de az Irie Maffia legutóbbi lemeze (Nagyon jó lesz) jutott eszembe a The wind plays me kapcsán. Az volt az a lemez tavaly, amire azt mondtam - sok barátommal egyetemben -, hogy hát ez igen. És nem nagyon lehetett hozzá mit tenni. Egy irdatlan minőségű, teljesen nemzetközi, világszínvonalú zene, folytatva a zenekar kezdeti érzését, és mégis sokkal túlmutatva rajta. Ez szerintem hatalmas dolog, és a Kéknyúlnál is pontosan ezt érzem most. Úgy tudták belevinni a populáris feelinget, hogy közben megmaradt ugyanolyan mély és őszinte a zene. Le a kalappal Matyiék előtt, úgy gondolom. 2014 egyik legjobb lemeze lett ez, amit bátran lehet hallgatni munka közben, autózás közben, házibuliban táncalá meg ilyenek.

...és őőőő... véget ért az esemény. Rendzavarás nélkül zajott le a történés, nem került sor testi sértésre és más attrocitásra... hát figyejjj, én többet má tényleg nem tudok mit mondani. Az biztos kurva élet, hogy ez volt életem legszarabb estéje. Ilyen egy moslék zenét még életemben nem hallottam, ez a sok hülye meg itt őrjöngött értük... kapcsold má ki a mikrofont!

Kéknyúl:keknyul thewind
Andrew Hefler - vocals
Mátyás Premecz - Hammond organ, piano, Hohner Clavinet, synths
Márk Badics - drums
Zsolt Csókás - guitar
Csaba Puskás - trumpet
András Jász - alto
János Ávéd - tenor
Attila Bognár - trombone

Vendégek:
Andor Gábor - percussions
Szabolcs Papp - vocal (Empty Cage)
'Big' John Whitfield - vocal (World Of Illusions)
Antal Oláh "Zsömi" - percussions (Future in the Past Tense)

 Kéknyúl Hammond Band facebook 

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2014.01.09.