csütörtök, 04 szeptember 2014 00:00

Fuck the system

Írta:

beatdis revoltBeat Dis: Revolt and other boring things

Tulajdonképpen (annyira jó ezzel a szóval kezdeni egy cikket. olyan tényleg komolynak tűnhet, vagy mi. na mindegy végülis) nem is tudom mostanában a rengeteg elvégzendő dolgom miatt szinte a konstans nullához közelítő írásra megmaradó időm végett, ha még van ilyen egyáltalán (és igen, itt jön végre a következő tagmondat, amire a tulajdonképpen utalt az elején), hogy az őszbe, majd télbe kanyarodva az egyre több megjelenő új lemez/nap forgatagában melyik is az a néhány, amiről egyszerűen kénytelen vagyok belső indíttatásom okán pár sort írni. Hát ez egy ilyen. Tulajdonképpen.

Hagyva a nyakatekerést. Negyedik albumával jött ki a nyáron a Beat Dis, az egyik olyan hazai banda, akikről igazán sokat nem lehet hallani. Furcsa ez a mondatbefejezés, de valóban így érzem, hogy túl keveset hallunk mind a csapatról, mind pedig a számaikról/ból a rádióban például. Mondjuk a rádió fogalma számomra jóideje nem kívánatos bejegyzés, nincs időm szart hallgatni, így be se kapcsolom. Szóval kicsit úgy eltűnve, kicsit úgy a felszín alatt megbújva, olyan igazi underground módon alkotnak a srácok. Időnként aztán kijönnek egy-egy lemezzel és adnak néhány koncertet.

Én tulajdonképpen - mint oly sokan valószínűleg - elsőként asszem a 'Just like' című dalukat ismertem meg, amiben Maitinsky Judit, vagyis Judie Jay énekel. Ez egy nagyon eltalált track, és lehet, hogy az egyetlen, amit ha megmutatunk ismerősöknek, esetleg megismerik, rémlik nekik. Pedig a 'Revolt...' már a negyedik Beat Dis korong. Az első három nagyjából hasonló feelinget hoz, és mindegyiken szerepelnek vendégelőadók - mint az említett Judie Jay, Alba Hyseni, Dimanovski Natalie, Zaida Rivas. Nagyon egyedi, jellegzetes BD hangzás született az első lemeztől kezdve, nagyon erős alapokkal, izgalmas effektekkel, sok apró színnel és persze hip-hoppal spékelve. Összességében talán a trip-hop a legjobb összegzés erre a zenére.

Szóval a 'Just like' után aztán sorban letöltöttem a többi albumot is, és igencsak rákaptam a hangulatra, bejött nagyon ez a zenei világ. Aztán pedig berobbant a hazai undergroundba egy újabb díva, egy nagyon különleges csaj, Albjona Hyseni, akit aztán személyesen is megismertem. Hallottam már élőben a hangos és az akusztikus koncertjét is, utóbbiról született egy cikk is, éppúgy, mint az első lemezéről, az 'Inner Mission'-ről is. Bevallom, innentől kezdve már muszáj volt erősen követnem a vele és a Csigó Tomival, körülöttük történő zenei megmozdulásokat, mert úgy éreztem, hogy ezekből csak jó sülhet ki. És íme, nem is olyan sokkal utána láttam a hírt, hogy érkezik a 'Revolt...' vendégénekes nélkül, új hangzással.

Szerencsére az igazi, eredeti BD érzés abszolút egyből és egészen a lemez végéig átráz, elönt, arréb tol, szétszed, megaláz, odabasz, talán olykor még simogat is. Tulajdonképpen. És ez nagyon jó. Nem boncolgatom, mi került bele, mi nem az új anyagba az eddigi megszokott eszközök és megoldások közül, mert semmi értelme. Nekem nagyon bejön ez az ütős muzsika, elképesztő energiák mozognak a térben körülötte. A monotonitás és a biztos, pontos alapok húzzák a belét, a többi pedig szépen köré épül. A hangzás elég koszos, néhol kicsit fura a master, de ez nyilván direkt ilyen, és összhangzásában teljesen rendben van. Találtam a Műúton egy jó cikket, amit szintén szívesen fogtok olvasni, ha elértetek idáig. :)

És sokaknak szeretettel ajánlom a 'Fuck the system' című dalt, ami szerintem zseniális. Nem őrjöngve, dühöngve is neki lehet menni egy nem tetsző rendszernek, és valójában tényleg a fejekben kéne rendet rakni, a társadalom felé kell szólni, felfelé fölösleges, tulajdonképpen... Csigó Tomi szavaival:

"Régebben többet foglalkoztatott a társadalomkritika, illetve a zenei stílushoz is jobban illett az a fajta hangvétel. Lenne mit becsmérelni most is bőven, de egy életünk van, nem szabad engedni, hogy a sok bénaság tönkretegye a napjainkat. Őszintétlenségnek, felelőtlenségnek tartom azonban azt is, ha valakit egyáltalán nem érintenek meg az igazságtalanságok, amiket egyes emberek elszenvednek, és nem foglalkozik velük. (Elég ciki például, hogy a kereskedelmi TV csak akkor kezdi a nagyközönség elé feltárni az addig is aktuális galádságokat, mikor már nem tömik tele a zsebeit). A Fuck The System reményeim szerint egyszerre szól a kizsákmányolásról, az álszentségről, és egyes társadalmi rétegek lenézéséről, a velük való nem törődésről."

Külön érdekesség még a 'The drug I need', amely eredetileg a már szóba hozott Alba 'Inner mission' lemezen kapott helyet - teljesen más felfogásban, hangszerelésben. Egyik sem jobb, mindkettő jól eltalált, és az adott anyagba illeszkedik. Aki nem ismeri tehát azt a lemezt, valószínűleg fel sem tűnik neki, hogy ez egy Alba-szám. Igaz, mivel az Alba korongot elsősorban Csigó Tomi rakta össze, azért nem csoda, ha a hangzásvilág hasonló.

beatdis 2014

A lemez az itunes-ról tölthető
És van facebook oldaluk is a srácoknak

A teljes lemez végighallgatható itt:

Csigó Tamás - ének
Gergácz Gábor - gitár
Horváth Zoltán - basszusgitár
Rozmán Zoltán - dobok
Staindl Gergely - gitár
Nagybaczoni Áron - billentyűk

beatdis revolt1. Only a Bug
2. Dirt
3. Foul Play
4. In Her Flat
5. Stiff Styles
6. Fuck the System
7. Psycho
8. Real Punk Singer
9. The Drug I Need
10. Phrase Monger
11. Shit Green
12. Tell Her to Come

Legközelebb 2014. szeptember 13-án adnak koncertet az A38 teraszon!

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2014.09.04.