2012. aug. 16. | 02:00

Freedom

Írta:

fokep freedomTzumo Árpád kíjbórd,  

Borlai Gergő drámsz, Fodo perkássön, Papesch Péter béssz, Bacsó Kristóf száksz, Csókás Zsolt gitár. Hát belőlük lett a The Electronic Dreams nevű modern jazz formáció, amely 'Freedom - Live at the BJC' címmel nemrég adott ki egy lemezt. Persze mint mindennek, ennek is van előzménye, a 2006-ban kiadásra került t.e.d., vagyis Tzumo Electonic Dreams. Akkor még Csókás Zsolt nélkül játszottak, és Bacsó Kristóf is csak két számhoz íratta a nevét a trekklistán a Hunnia gondozásában megjelent korong borítóján. A történet, hogy miként is ismertem meg őket, röviden kizárólag:

persze már akkor is nagy őrültje (megszállotja?) voltam a modern, fúziót kedvelő és temérdek impróval spékelt dzsessznek. Na de épp Pesten jártam, és már nem is tudom merre, volt egy zenebarlang, vagy valami hasonló nevű hely, ahol bele lehetett hallgatni a cédékbe. Akkor ez még mindig élő dolog volt, és jól ment, virágzott a kompakt diszkek forgalmazása. Na szóval beestem oda, mondom nem hagyok ki ilyen helyet - gyenge net és kevés torrent oldal lévén még rászorultunk az ilyen csemegézésre. Pörögtek az ujjaim között a nem szlim tokok, és egyszer csak kezembe került egy kék papírtok. Egyből be a fülbe, látom hogy kik a zenészek. Kell. Kész. Na hát innen indult a dolog, Gergőt és Papesch Petit persze már ismertem akkor a Kaltenecker Trióból. A Fodót később megismertem több oldaláról is, a legjobban az Ezter formáció tetszik a mai napig, élőben is hallottam őket, kedvesével, Bíró Eszterrel csináltak egy zseniális electro-world-jazz lemezt. Na de ez másik cikket érdemel. A Bacsó Krisófot szintén hallottam már élőben jópár formációval játszani, a Csókás Zsoltot meg csak a Szalóki-Borlai projekt kapcsán ismertem meg.

Ez a 2006-os lemez korszakalkotó, egyedi, nagyon modern hangzásvilággal tört utat magának a hazai ándörgrándban, anélkül, hogy sok fontos fül meghallotta volna. Szerintem még ma is kevesen ismerik. És most itt a második, egy élő felvétel, ahol már újabb szerzemények szólalnak meg, ráadásul nem stúdió fílinggel, bár ha a minőséget nézzük, bizony vetekszik azzal.

Bájos hastáncforma. Szédítő mozgás, hullámzásba feledkezés. Valahol vagyok, éppencsak éjszaka. A mozgás belefolyik a világba. Az utcák, a kint már csak ajkakat mosolyra csaló kósza gondolat. Valami születik. A holnap utáni reggeli kávé, és a jövő heti szex átsuhanóban. Szabadság. Kezd felszabadulni. Kezdek. Szaggatva jönnek a másodpercek. A fej már bólogat, hogy nem. Ebből sokkal több kell. Megélni igen, hinni csak ha muszáj. Az a félehúzott száj, az a mosoly nekünk szól, egymásnak. Az a pillantás úgy köt össze minket, ahogy a harmóniát szövögetik ott a színpadon. A sör csak úgy fülel óvatosan a korsó mélyéből, asszem furcsa neki a zaj. Ez az, amit nem lehet, sehogy nem lehet elmondani, leírni, szóban megformálni.

Ez Zene. Improvizáció, olyan belső önkifejezés, amiért mindig éltem, élek, és amiért, amitől meg tudok őrülni. Olyasmi, hogy kimész a világból, kiszállsz valahova, lenézel, beleszállsz, átrepülsz rajta, és csak hagyod, hogy vigyen, már mindegy is, hogy hova és hogyan, hisz a végén úgyis visszapakol a kiindulási pontba. Aztán csak ülsz hülyén, hogy asztarohattéletbe... és próbálod összeszedni magad meg a gondolataidat. Azért merem így írni, mert megéltem. Zenészként is hasonló az élmény. Iszonyatosan jó, amikor együtt létezel több emberrel, valami érdekes szál összekapcsol titeket, és együtt rezegtek, együtt rezdültök minden egyes pillanatban. Valami közös élmény alakul ki, amelybe mindannyian beletoljátok a sajátotokat, mégis egységet képez.

Harmónia. Ez a végcél, és Árpiék ezt lazán teljesítik, kábé folyamatosan. Profi, összeszokott jazz zenészekről lévén szó nem nagy csoda. Mégis fantasztikus érzés hallgatni ezt a muzsikát, és szeretném ajánlani azok figyelmébe is, akik - ha elolvassák egyáltalán eddig ezt az írást - alapból úgy állnak a jazzhez, hogy az szar. Én magam is így jártam a komoly zenével. Sokáig szidtam, de nem is hallgattam. Itt volt a gond. Most épp kedvelek több áriázó énekest, és hallgatok Mozartot többek között. Szóval nem árt a nyitottság, ha az ember elkezd zenét hallgatni. Elsőre lehet valami furcsa és szokatlan, de lehet, hogy mondjuk harmadik hallgatásra kimondottan tetszeni fog és sokat ad egy adott pillanatban. Na nem megyek bele mélyebben. Amit még mindenképp fontosnak tartok megemlíteni, ha már itt tartunk, hogy az a félelmetes technikai tudás, ahogy pl. a Borlai Gergő játszik, nem csupán erőfitogtatás, hanem egy fantasztikus eszköz arra, hogy a legmagasabb szinten kifejezze azt, ami kikívánkozik belőle. Mindenki értse úgy, ahogy akarja. Mosoly.

A lemez letölthető az iTunes-ról itt.
Egy jó kis interjú Árpival a Fidelión itt.

Tzumo Árpád hivatalos honlapja itt.

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2012.08.16.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.