kedd, 27 szeptember 2016 16:43

Elmosódva áramlok tova

Írta:

barabasquartetBarabás Lőrinc Quartet: Beardance (2016)

Lőrinc játéka, stílusa durván egyedi. Mindegy, mibe kezd, abban ott van minden, ami ő, amit képvisel. A fantasztikus Eklektric-kel indult ez az univerzális flow, ami mellett már ébredezett a lekvárfőzés jazzes konyhája, a Random szerda. Ebből aztán Delov Jávor csinált ínyenc Random tripet. Ezután jött két szólóalbum; mindegyik nagyon más és mégis ugyanolyan bitang jó cucc. Új fűszerekkel spékelt ismerős ízek, hanyagul ránk dobott kőkemény témák és alapok. Történetek, élethelyzetek, véresen komoly pillanatok belénk épülve. Kompromisszumok nélkül. Most pedig íme, itt a live act mellett élő négymuzsikus formáció, és annak új anyaga.

Medvetánc, indián népi izé, írják mindenhol. Meg ufojazz. Ja. Végülis így is lehet mondani. Én meg csak annyit érzek, hogy nemes egyszerűséggel fogja magát, és felemel. Négy brillírozó, kegyetlenül játszó zenész elképesztő együttrezgése ez a lemez. Lélekmetál. A legdurvább riffeknél is keményebb. Aztán simogató. Átölelő, megértő, elfogadó. Úgy egyszerre. Elmosódva áramlok tova. A minden is csak úgy áramlik, mosódik bele a térbe. Megférünk, kösz. Kis fal fodrozza magát közénk. Úgy hívják, hogy önzés. Csalás. Hiú vágy. Vak ábránd. Bántás. Rossz indulat. Méreg. Aggály. Ezek suhannak el a mélybe, én meg csak áramlok tova a végtelenbe. Nem tudom, érzem.

A legszebb moment, ahogy a múlt és a jövő egyszerre van jelen. Ki vagyok emelve a jelenből, puszta illúzió ez az egész katyvasz. Mi? Hogy politika, meg aktuálhelyzet? Gazdaság, pénzügy? Ugyanmár. Lényegtelen maszlag. Innovatív balszerencse. Fénnyel vagyok tele. A hangok hívnak, pár beszéd zajlik csak. A szavak csendek, a dallam a szó. A harmónia meg a béke. Az össz hang. Mindent ölelő csalfa bölcsesség. Hát ez a Beardance. Egy kibaszott jó lemez, igen, kibaszott jó. Sajnos nem jött jobb és szerintetek szebb szó a számra. Elnézek dolgokat nektek, megbocsájtok, és alázatos vagyok. Alázatosak vagyunk. Elnézünk. De a zene, ami emel, az a miénk. Még ha nem is értitek, miről hadoválok. Hadoválunk. És arra azt írok, amit gondolok. Amit érzek. Mert én legalább érzek. Nem mondok, csak odafirkantom. Brutál egy melódia…

barabasquartet 01

És hogy honnan is jön ez az erő? A trombitás Barabás Lőrincet a billentyűs Cséry Zoltán egészíti ki, aki korábban a jazzmetalt éltető Special Providence-ben játszott. Herr Attila rakja alá az igen masszív basszus alapokat – épp a Besh o droM tagja. A doboknál Nagy Zsolt ül, aki szintén több formáció oszlopos ütőse. Mindegyikük játékában meghatározó a profizmus, és a még fontosabb alázat. A virtuozitás ugyanis nem uralkodik el, a zenei alázat sikerrel tartja kordában a technikai tudás oltárán elhangzó zsoltárokat.

Az album keverését nem más, mint a zseniális Deutsch Gábor, azaz Anorganik végezte, akit ha nem ismersz, hát keress rá bátran. A lemezborítót Barabás Lőrinc öccse, Benedek készítette, még gyerekfejjel. Legalábbis a rajzot, ami most borítóvá avanzsált. Hogyan lehetne lezárni egy ilyen cikket? Összegzéssel, talán. Ha lehet olyat egyáltalán. Sokszínű, dinamikus, modern, és nagyon egyedi album lett a Beardance, amit azt hiszem sokan nagy élvezettel érzékelünk. Köszönöm a hatalmas élményt, srácok, ennél többet nem tudok hozzátenni. Talán még egy gondolatot. Ez egy olyan lemez, amit a nagyon free, nagyon beteg zenéket kedvelők is örömmel fogadnak, ugyanakkor a nagy és öreg jazz rajongók is komoly figyelemmel kísérnek. Irtó izgalmas egyvelege ez az anyag a modern és a jazzben régóta megszokott megoldásoknak. Az elektronikának és a moduláció nélküli hangzásoknak. Az újításnak és a hagyományoknak. Az elkövetkezendőnek és a tradíciónak. A mostnak, egyébként.

Lélektánc. Belül. Ami mindent kizár, és mindent befogad.

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2016.09.27.